Már nem emlékszem, pontosan hogyan akadt a kezembe Láma Ole Nydahl Félelem nélküli halál című műve, de egy biztos: ez volt életem egyik legmeghatározóbb olvasmányélménye.
Hogyan engedjük el szeretteinket? A halál még mindig tabu, pedig sok esetben meg tudnánk könnyíteni magunknak a gyászt, ha nem zárkóznánk el a témától.
Amikor a halál szóba kerül, általában kényelmetlenül érezzük magunkat, ami érthető. Az elmúlást jelképezi, bánatot és hiányt hagy maga után, s az utóbbi években többször is kopogtatott az ajtókon.
Nem szeretünk a halál gondolatával, pláne a sajátunkkal foglalkozni. Mi történne velünk, családunkkal, mit hagynánk magunk után – szellemi és materiális értelemben –, ha most távoznánk a földi világból?
"Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött."