,,A nővéremmel már kiskorom óta elég rossz a kapcsolatom. Amióta csak az eszemet tudom, mindig megalázott, kinevetett, és bármi történt, mindig én húztam a rövidebbet. Mindketten felnőttünk ugyan, de a helyzet akkor sem változott." - írja egy olvasónk.
Hogyan engedjük el szeretteinket? A halál még mindig tabu, pedig sok esetben meg tudnánk könnyíteni magunknak a gyászt, ha nem zárkóznánk el a témától.
Vannak-e véletlenek? Sok minden arra mutat, hogy nincsenek. Vannak viszont jelek és jelzések, amelyek valamire fel akarják hívni a figyelmünket. Sajnos, sokszor elmegyünk mellettük, vagy nem tulajdonítunk nekik jelentőséget. Pedig kellene.
,,Kedves Emese! Ha nem segít valaki, elválok a férjemtől. Idáig tényleg jóban-rosszban kitartottam mellette, de egyre gyakrabban teszem fel a kérdést: Mire jó ez? Mártír vagyok?" – teszi fel egy olvasónk a kérdést.