Már napok óta érezni lehet, hogy a napsütés nem olyan harsány, nem olyan tiszta és fényes, mint a június eleji boldog napokon. Megint lecsengett egy nyár, gondoljuk. Az ősz gondolata érdesen súrol, akár egy halott faág.
Ahogy mostanában tanúi lehetünk az időjárás szokatlan változásainak, ugyanolyan furcsán viselkednek a gondolatok belül. Gyakran utol sem lehet érni őket. Egyik szalad a másik után.
Az idei évadunk záróadásában egy igazán izgalmas, sokoldalú személyiséget ismerhetünk meg, aki őszinte, szókimondó stílusával gyakran olyan problémákat is...
Amikor életünk a vége felé közeledik, már nem áltatjuk magunkat hazugságokkal. A haldoklók őszintén szembenéznek az életükkel, és tisztán látják, miben hibáztak.
„Minden sportban béna vagyok.” „Titulus nélkül soha nem lesz rendes állásom.” „Nincs szerencsém a férfiakkal.” Mi a közös ezekben a kijelentésekben? Az, hogy megölnek bennünket, aláássák az életünket.
Amikor a halál szóba kerül, általában kényelmetlenül érezzük magunkat, ami érthető. Az elmúlást jelképezi, bánatot és hiányt hagy maga után, s az utóbbi években többször is kopogtatott az ajtókon.
Az egész völgyet beborító muzsikaszó, eszmék és szívek találkozása, domboldalra heveredő fialok... A levegő meleg volt, a macifröccs hideg. Ez volt Gombaszög!...
"A karácsony legmeghatóbb ajándékai azok, amelyeket gyermekektől kapunk, akik azokat majdnem kivétel nélkül sajátmaguk készítik. Ők az igazi szívbeli ajándékozók."