Az idei évadunk záróadásában egy igazán izgalmas, sokoldalú személyiséget ismerhetünk meg, aki őszinte, szókimondó stílusával gyakran olyan problémákat is...
Amikor életünk a vége felé közeledik, már nem áltatjuk magunkat hazugságokkal. A haldoklók őszintén szembenéznek az életükkel, és tisztán látják, miben hibáztak.
„Minden sportban béna vagyok.” „Titulus nélkül soha nem lesz rendes állásom.” „Nincs szerencsém a férfiakkal.” Mi a közös ezekben a kijelentésekben? Az, hogy megölnek bennünket, aláássák az életünket.
Amikor a halál szóba kerül, általában kényelmetlenül érezzük magunkat, ami érthető. Az elmúlást jelképezi, bánatot és hiányt hagy maga után, s az utóbbi években többször is kopogtatott az ajtókon.
Az egész völgyet beborító muzsikaszó, eszmék és szívek találkozása, domboldalra heveredő fialok... A levegő meleg volt, a macifröccs hideg. Ez volt Gombaszög!...
Napjainkban nyelvet és kultúrát is könnyen sajátíthatunk el. Számtalan eszköz és módszer áll a rendelkezésünkre – de mi a helyzet az elődök nyelvével és kultúrájával? És hogyan gondolkodunk magáról a nyelvről?
A nők az egyszerűsítés hívei, azt hiszik, mindenhez értenek. Ezt a férfiak észrevették, s elkezdték a helyzetet kihasználni. A nők ugyanazzal a gondolkodással, amivel a helyzetet előidézték, már nem tudnak egérutat nyerni. Mi lesz akkor a megoldás?
Mi történt? Hol vagyok? Te jó ég, ki ez itt mellettem?! Ilyen kérdések tolulnak elő, amikor vége a szexnek, és olyan valaki fekszik mellettünk, akit nem is ismerünk. Mit lehet tenni ilyenkor?
