Én halogatok, te halogatsz, ő halogat... – mindenki halogat. A cikk írása közben én magam is többször átugrottam nézelődni egyik-másik weblapra. Eszembe jutott a halogatásról, hogy elfelejtettem befizetni egy csekket, a csekkről a posta, a postáról az ajándék, amit a minap rendeltem, és még nem érkezett meg. Ezt egy online webshop megnyitása követte, hiszen rögtön arra gondoltam, kell egy B terv is, ha nem érkezik meg a várva várt csomag! Hirtelen arra eszméltem, hogy 25 perce halogatom a cikkírást, mert „fontosabb” dolgom akadt...

A prokrasztináció
latin eredetű szó (pro crastinus), melynek pontos jelentése: holnapra tartozó. Ezért nevezik prokrasztinációnak a krónikus halogatást, amely ma már mindenkinél felüti a fejét, akinek a fontos teendője helyett hirtelen még égetőbb dolga támad. Jól ismerjük a magunkban oly sokszor elhangzott mondatokat (kifogásokat): „Csak ezt a pár perces videót néztem meg!”, „Csak ezt a rövid szösszenetet olvastam el.”, „Épphogy csak belestem a Zara oldalára, mert egy új nadrágra lenne szükségem.”, és a „Csak az Instán kerestem meg valamit...” Ismerős? Bizony, erről szól a prokrasztináció, hogy az elvégzendő és nehéz feladatokat kellemesebbre, egyszerűbbre cseréljük. Bár ettől a feladat még nem oldódik meg, csak úgy, magától.

Majd holnap
De mégis mit tehetnénk, ha az a másik dolog (nevezzük nevén: Netflix, Twitter, Facebook, YouTube) sokkal szórakoztatóbb és izgalmasabb, mint az a macerás feladat? A válasz nagyon egyszerűnek tűnik: Ne halogassuk tovább a feladatainkat, és vágjunk a dolgok középébe! De azért ezt korántsem megy olyan könnyen. A halogatók ugyanis azért halogatnak, mert vagy tele vannak önbizalommal, és úgy érzik, ezt a feladatot másnap vagy harmadnap könnyedén elvégzik, így nyerve egy csomó „szabadidőt” maguknak, vagy azért, mert a halogatás oka a motiváció hiánya lehet. Ekkor az illető a feladatot nem szívesen végzi el, tehát maga előtt kezdi tologatni azt. Ám az is lehet, hogy az ember egyszerűen nem tudja, hogyan fogjon hozzá a nagy műnek, például nincs a témában tapasztalata. Az utolsó ok hátterében pedig természetesen a kedvenc, sunyi kis barátunk, a lustaság lapul.

hall.jpg

Hogyan NE halogassunk?!
A prokrasztinációt kutatók szerint azonban van megoldás a krónikus halogatásra. Egyrészt a feladatot már gondolatban el kell kezdeni időnap előtt. Így egyre nyomasztóbbá válik számunkra az, hogy elméletben már elvégeztük a munkát, de gyakorlatban még nem tettünk érte semmit. Akinél ez nem válik be, mert mindig a határidő lejártához igazodik, annak pedig azt javasolják, hogy egy másik szemszögből közelítsen. Például: ha két hónapunk van egy feladat elvégzésére, akkor ne hónapokban és hetekben számoljunk, hanem napokban. Mert két hónap hosszúnak tűnik, de ha napokban mérjük, akkor az 60 nap, amiből természetesen nem dolgozunk le hatvanat, mert hétvégén pihenni szeretnénk. Ebből még számoljunk le hetente maximum két napot – tárgyalások, találkozók, orvos, szülői értekezlet, egyéb más teendők (mint tudjuk, bármi közbejöhet), s marad összességében 24-28 napunk. Ez pedig egy hónap a kettő helyett. Ez így már egészen nyugtalanító, nem igaz? Ezért éri meg rögtön előre tervezni, mert sokkal hatékonyabban rávehetjük magunkat arra, hogy ne odázzuk el a mindennapi elintézendő, ügyes-bajos dolgainkat...

S még egy tipp: Minden hét elején összegezzük kötelességeinket, teendőinket, és szabjunk meg magunknak egy határidőt, amibe még egy-két nap rezerva is bekerülhet. Utána, sipirc, fogjunk is hozzá! A feladata elvégzése után, mint tudjuk, vár ránk a jó meleg „végre megcsináltuk, elintéztük ezt is” életérzés.
Ám ha a lustaság lenne úrrá rajtunk, mindig gondoljunk Az ember tragédiájára, akarom mondani Madách soraira: „Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen.” 

Derzsi Bernadett