Tudjuk, hogy a politikában, az első vonalban kevés a nő. A második-harmadik vonalban azonban rengeteg nő dolgozik. Közülük mutatunk be most hármat, akik arról vallanak, mit jelent egy falut irányítani.
A képen Matuska Zsuzsanna, Kolláth Kornélia és Mészáros Márta.
Az 1766 lakosú Csallóközcsütörtök vezetésére három évvel ezelőtt Kolláth Kornéliát hatalmazta fel a község. A polgármesterasszony korábban jogászként dolgozott. Férje a műszaki egyetem tanára, egy 19 éves lányuk van.
– Milyen különbséget lát a női és a férfi vezető között?
– A női vezetőknek nem könnyű, hiszen sok esetben a fehérasztal mellett születik meg a döntés – és a nők ilyenkor már a családjukkal vannak. Vannak dolgok, amiben a férfiak a jobbak, s vannak, amiben a nők. A férfiaknak nagy céljaik vannak. Ők mernek nagyot álmodni, mi, nők jobban beleveszünk a részletekbe. De ez nem is baj, mert a nőkben viszont rengeteg az empátia, az odafigyelés, a humánum. Vajha ezek a tulajdonságok az irányításban is helyet kapnának! A nők kevésbé bátrak, és többet aggodalmaskodnak: mi lesz, ha nem sikerül?! A női természet mindig ilyen volt, a családra is gondolni kellett, hogy ki neveli fel a gyerekeket. Sajnos, a női nézőpont nagyon hiányzik a világból. Szerintem háború sem lenne, ha a nők dönthetnének: nincs anya, aki a háborúnak nevelné a fiát. Sok oka van annak, miért nem tartunk ott, ahol a férfiak, de szerencsére sokat változik a világ.
– Községük 18 km-re fekszik Pozsonytól. Segít ez valamiben?
– Ennek köszönhetően alacsony a munkanélküliség. De helyben is van munka. Támogatjuk a kis- és középvállalkozókat, sőt újabb munkahelyeket is teremtünk. Szent Jakab-templomunk köré szeretnénk építeni a helyi turizmust. Fél és Horvátgurab községekkel közösen megnyertünk egy európai uniós pályázatot.
Mindhárom falu valami mást kínál: Félben ott a festői Kis-Duna-part, Horvátgurab a termálforrást és a libapecsenyét biztosítja, nekünk pedig van egy kis tavunk, ahol halászni és ejtőzni lehet. A program nemzetközi együttműködésre épül, egy görög partnerrel és egy római egyetemmel vettük fel a kapcsolatot.
– Hallottam, hogy a nőket továbbképzik...
– A hátrányos helyzetű (gyesen levő és munka nélküli) nők számára szervezünk tanfolyamokat. Olyan szakmát tanulhatnak, amellyel a faluban is el tudnak helyezkedni. Egy anyacentrumot is kialakítunk, hogy legyen hová tenni a gyerekeket, amíg az anyukák tanulnak.
– Mennyire elégedett az eddig elvégzett munkájával?
– Azt folytattuk, amit az előző önkormányzat elkezdett. A legnagyobb gondot, mint sok más községben, a csatornázás és a vízvezeték-hálózat kiépítése jelentette. Az első szakaszt sikerült befejezni, a másodikat pedig saját erőből elkezdeni. Ami még a kinevezésem óta történt: elfogadtattuk a falu jelképeit, bevezettük a Jakab-napra tartott falunapot, felújítottuk az óvoda és a kultúrház épületét. Igyekeztünk kicsit helyrepofozni a hivatalt, számítógépet, faxot vettünk. A szolgáltatásokat is bővítettük. Ami még ránk vár: nincs orvosi rendelőnk. Az idősebbeknek, gyerekeknek bizony gondot okoz, hogy eljussanak Nagymagyarra. Egyébként kevés a fiatal a faluban. Ezért is szeretnénk bérlakásokat építeni. Reméljük, hogy így majd visszacsábítjuk őket. Egy kilenc évfolyamos magyar és egy négy évfolyamos szlovák iskolánk van. Ezeket is szeretnénk felújítani. Igazság szerint minden témára érzékeny vagyok, ami a nőket érinti. A kismamák nemrég hozzánk fordultak, hogy alakítsunk ki egy játszóteret. Persze, ez is pénz kérdése, mint annyi minden más. De majd előteremtjük!
A Párkányhoz közeli, 1175 lélekszámú Nána községet Matuska Zsuzsanna igazgatja. Tizenöt éve dolgozik az önkormányzatnál, jól ismeri a falut. Férje egy kisüzemben dolgozik. Egy 23 éves lányuk és egy 20 éves fiuk van.
– Én semmi mást nem akartam, mint hogy a falunk fejlődjön, gyarapodjon. Azért is mérettettem meg magam a választásokon. És sikerült, több mint 400 szavazattal megelőztem a másik, férfi jelöltet – mondja mosolyogva. – Azzal kezdtem, hogy elfogadtattam a község jelképeit, a címert, a zászlót, és bevezettem a falunapot. Rendezetlen gazdasági helyzetben vettem át a falut, két évig tartott, amíg rendbe hoztam az ügyeket. Jelen pillanatban a csatornahálózaton dolgozunk, a gáz és a víz már mindenhol be van vezetve. Folyamatban van a halottasház felújítása, és a kultúrházat is szeretnénk korszerűsíteni. Ez utóbbi hatalmas – 15 milliós! – beruházást jelent, európai uniós támogatásból szeretnénk megoldani. Szerencsére a munkanélküliség nálunk alacsony, sokan Esztergomba járnak át dolgozni.
– A párkányi Vadaš fürdő közelsége mit jelent a falu számára?
– Van egy autókempingünk, amelyet szeretnénk kibővíteni.
A nyaralókba kispénzű turistákat várunk: olcsóbban meg tudjuk oldani a szállást, mint Párkányban. Elég sok kisebb panzió van már a faluban, és a magánházak is adnak ki vendégszobát.
– Iskola is működik a faluban?
– A lakosság nyolcvan százaléka magyar ajkú, magyar nyelvű kisiskolánk is van. Sajnos kevés a tanulónk, tizennégyen járnak a két összevont osztályba. Sokan a párkányi szlovák iskolába viszik el a gyermeküket. Pedig a maximumot próbáljuk nyújtani, van számítógépes terem, angolnyelv-tanfolyam... Az óvodát idén 36 gyerekkel kezdjük. A szlovák csoportban vannak többen. Ennek egyik oka, hogy egyre több a vegyes házasság.
– Milyen nőként vezető pozícióban dolgozni?
– Nehéz. A képviselőtestületben ülő férfiak nehezen fogadják el, hogy női vezetés van. De azért a végén megtaláljuk a közös hangot. Én is megtanultam higgadtan kezelni a konfliktusokat. A kollégák pedig elfogadnak. Párkány környékén elég sok a női vezető. Mellesleg nem nyolc és fél órás munka ez. Bármikor keresnek, állok a lakosok rendelkezésére. A család így kicsit háttérbe szorul. Megértőek, segítenek, amiben tudnak. Szerintem nekünk, nőknek a legnagyobb hibánk, hogy tökéletesek akarunk lenni. Pedig néha meg kell szokni a gondolatot, hogy nem lehet mindent tökéletesen elvégezni.
A mátyusföldi Taksony (1950 lakos) polgármestere, Mészáros Márta is harmadik éve a falu első embere. Férje műszaki ellenőr. Két lányuk van, 20 és 16 évesek.
– Településünk korábban Galántához tartozott. 1991-től, az „önállóságunk” kezdetétől a községi hivatalban dolgozom.
– Mivel boldogult a legnehezebben?
– A belépésem után a helyi óvodát két kiskorú felgyújtotta. Ez volt számomra a főpróba. Szerencsére sikerült egy kis pénzt szerezni az államtól, és sokat segítettek a szülők, a lakosok, a helyi vállalkozók. Azóta a felújított épületbe került a magyar tannyelvű alapiskola is. Két összevont osztállyal működik. Szlovák iskola is van a faluban, három kis osztállyal. Ezek fenntartása nem egyszerű, de ragaszkodunk hozzájuk. Az iskola és a templom az, ami a közösséget tartani tudja. Külön plébániahivatalunk nincs, a galántai látja el az egyházi teendőket.
– Vannak fiatalok a faluban?
– Akadnak, akik visszatelepülnek. A különválás óta megtörtént a közművesítés, van gáz- és vízvezeték.
A szennyvízcsatorna befejezés előtt áll. A tavalyi évben sikerült egy európai uniós programon keresztül pénzt szerezni az utakra.
– Mit terveznek még?
– Szeretnénk a faluképen alakítani: füvesíteni, fákat ültetni, bicikliutat építeni. És így tovább. Kis szabadidőpark is jól jönne. Sajnos, a húsz évvel ezelőtti állapotokat nem tudjuk visszacsinálni. Régen a főutca két oldalán cseresznyefák álltak. Tavasszal, amikor virágba borultak, a környék legszebb faluja volt Taksony! Büszkék vagyunk a templomunkra, és tájházunk is van. Nyáron kézművestábort szervezünk, berendeztünk egy internetes helyiséget a kultúrházban, falunapot rendezünk – és így tovább. Egyszóval igyekszünk.
– Hogy látja a női vezetőket?
– A nő sok mindenre képes, amire a férfi. Ha tudjuk, hogy mit akarunk, miért ne lehetnénk sikeresek? Kitartóak, szorgalmasak vagyunk, és emberségesen nézünk a világra. Női mivoltunkból eredően jellemző ránk a melegség. Erre nagyon nagy szükség van a mai konfliktusos világban. Egy nőnek rengeteg dolga van manapság. A család összetartása még mindig az ő feladata. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szüleim is a faluban élnek, és sokat segítenek. Két nagylányunk besegít a házimunkába, és a férjemre is számíthatok. A családom minden téren erőt tud adni: és ez sokat jelent. Rengeteget.
