Az ember lánya, fia dolgozik látástól mikulásig, s csak a nyár hoz a rohanásban kis enyhet és reményt, hogy végre megpihenhet. A forró nyári éjszakákban (mert ezekből az idén aztán nincs hiány) számlálhatja a megszámlálhatatlan csillagokat, és szórakozhat, bulizhat kedvére. Sokáig azt hittük – és kicsit úgy is volt –, hogy a nyári szórakozásért messzire kellett menni. Minimum Budapestig vagy a Balatonig. Mert itthon s a környéken nem történtek nagy dolgok.
Ma viszont történnek, s nem is kicsinyek: minden falu vagy község rendez falunapot, a magukra valamit is adó települések pedig több napig tartó fesztiválokkal kényeztetik a nagyérdeműt. Aki kicsit is szemfüles, a hétvégeken kiváló koncerteket, előadásokat hallgathat, mulathat a családjával kivilágos kivirradtig. Az egyetlen szépséghibája a dolognak – vagyis a mozgalmas felvidéki nyárnak –, hogy sokszor csak véletlenül szerzünk a rendezvényekről tudomást, így nem tudunk előre tervezni...
Az idén 13. alkalommal megrendezett KOZEL-KLIKKFEST ma már Szlovákia egyik legnagyobb tömegeket vonzó könnyűzenei fesztiválja. A rendezvény 1993-ban indult Szímőn, később pár évig Kamocsán szervezték meg, majd miután azt a helyet is kinőtte (naponta 2-3 ezer fiatal látogatja!), Újvárban „telepedett le”. Eleinte a Klikk-fest nevet viselte, pár éve azonban felvette legfőbb támogatója, a Kozel sörgyár nevét is. Az idelátogató fiatalok négy színpadon – világzenei, rock, blues és amatőr – hallgathatják kedvenceiket, vagy pedig a diszkósátorban táncolhatnak.
– Elsősorban az a célunk – mondja Kis Péter, a fesztivál főszervezője –, hogy minőségi élőzenével szórakoztassunk. A zenekarokat kicsit szubjektív szempontok szerint válogatjuk, azokat hívjuk meg, akik szerintünk a legjobbak. A kisebb, helyi zenekarok mellett mindig meghívunk egy-két ismert hazai, magyarországi, illetve más országbeli együttest. Igazi sztárok is fellépnek, például a magyar Republic, Quimbi és Tankcsapda, a szlovák Horkýže Slýže és Desmond, vagy pedig az amerikai Dog Eat Dog.
A miénk nemzetközi fesztivál, hivatalos logónkban benne is van: „Zene és barátság határok nélkül”. Nagyon örülünk annak, hogy ezt a látogatók nagy többsége is így gondolja: egyaránt járnak hozzánk szlovák és magyarországi fiatalok, akik meghallgatják egymás zenekarait.
Más jelleggel, de ugyancsak tömegeket vonzanak a Hídverő Napok. Ez is a szórakozás – de a gondolat ünnepe is egyben. Az első Hídverő Napokat a Rákóczi Szövetség Hídverő Szervezete rendezte 1995-ben. Célja a magyarországi és szlovákiai magyar falvak kulturális és gazdasági összefogása... A Hídverő Szervezet folyamatosan bővül: jelenleg négy magyarországi község, Neszmély, Süttő, Dunaalmás és Almásfüzitő, valamint tizenhárom szlovákiai község, Csallóközaranyos, Izsa, Pat, Dunaradvány, Dunamocs, Kava, Búcs, Bátorkeszi, Madar, Marcelháza, Hetény, Vágfüzes és Virt a tagjai.
A háromnapos rendezvény első napjának mindig Neszmély ad helyet. Itt konferenciákat, előadásokat tartanak, amelyeket aztán kötetlen beszélgetés követ a falvak elöljárói és a többi illusztris vendég és politikus között. A második, illetve a harmadik nap a valódi „ünnep”: ezt mindig más községben tartják (azaz minden évben másvalaki a „hídláb”).
Idén július elején Dunaradvány volt a helyszín. Radványon a rendezvényt összekötötték egy másikkal – a község egyben a második világháborús bombázásokra is emlékezett. Ezért itt nem csupán a hagyományos emlékoszlopot avatták fel, hanem megkoszorúzták a második világháborús emlékművet is. Mindezt kultúrműsor követte, ahol a környékbeli hagyományőrző csoportok léptek fel. A rendezvény megmozgatta az egész falut: összesen 600 fazékban rotyogott a pörkölt, amelyből természetesen mindenki kóstolhatott, a táncos kedvűek pedig kitáncolhatták magukat a kultúrműsort követő táncházban.
A falunapok mára a hagyományos falusi búcsúk rangjára emelkedtek – már ami az össznépi mulatozást illeti. A Galántához közeli Taksonyban július végén került sor a negyedik falunapra, amelyet Mészáros Márta polgármester asszonnyal karöltve három szervező és többtagú kisegítő csapat készített elő.
– Az ételfőző versennyel összekötött, szombat déltől vasárnap hajnalig tartó programok helyszíne Taksony főtere volt. Két-három-, sőt már négyezer ember is összegyűlt itt – mondja az egyik szervező, Buják Andor. – A hat-hét órás kultúrműsor szervezése 3-4 hónapot, a színpadmesteri munka 3-4 napot vesz igénybe. Mint minden évben, most is felléptek az itteni iskolások, és a tehetséges taksonyi fiatalok is teret kaptak a műsorban. Játszott a környékünkön ritkán megforduló Nové Mesto nad Vá-hom-i fúvószenekar, az elsősorban Cseh- és Németországban ismert Bluesweiser blues-zenekar, a zenés színházat pedig a királyfai Féktelen Komédiások képviselték. Igyekeztünk változatos műsort összeállítani. Ugyanez volt érvényes az éjféltől, a tombolahúzás után kezdődő mulatsághoz szolgáló zenére. A rendezvényt helyi szponzorok támogatják.
Egyébként júliusban egyhetes kézműves tábor is volt a faluban, a falunapot megelőző pénteken pedig nemzetiségi fesztivál, amelyen fellépett négy taksonyi amatőr rockegyüttes, Écsi Gyöngyi, a Bendő zenekar táncházzal, a Ghymes együttes egykori tagjai a Régi mese című produkcióval.
A Lévai járásbeli Farnadon immár harmadszor rendeztek kézműves napokat. Az első két alkalommal két-három napról volt szó, idén viszont július 17-től 21-ig, vagyis hétfőtől péntekig tartott a rendezvény.
Volt üvegfestés, gyöngyfűzés, csuhéfonás, és Écsi Gyöngyi mesedélutánjára is sor került, a gyerekek nagy örömére. A kézműves napokat a fafaragók találkozója követte, amely vasárnap egy - a fafaragók és a gyerekek munkáit egyaránt bemutató – kiállítással, valamint a tíz éve működő Nádas néptánccsoport (amely nem csupán a környéken ismert, a bécsi Szent István napokra is meghívást kapott) gálaműsorával és táncházzal záródott. Falunap augusztus elején volt a fennállásának 850. évfordulóját ünneplő községben.
– Felléptek a falu tánccsoportjai, asszonykórusa, kézművesek is érkeztek a falunapra, és ekkor került sor a VI. Égtájak Fesztiválra is – árulta el a főszervező, Harangozó Kornélia. – Határon túli magyar fiatalok találkozójáról van szó, a kapcsolatokat Budapesten szereztük. Aztán jött az ötlet, hogy ne csak a magyar fővárosban találkozzunk. Azóta már találkoztunk két-három helyen is: Szlovákiában, Erdélyben, Kárpátalján, Horvátországban. Így megismerjük egymás lakhelyét, életét, hagyományait, táncait. A falunap utcabállal zárult.
Egyetlen szépséghibája van ennek a sok érdekes programnak és rendezvénynek: nem nagyon tudunk róluk, és otthon unatkozunk, mert nincs hétvégi programunk. A kisgyerekes szülők is a fejüket fájdítják, mert nem tudják a nagy és szabad nyárban hol elhelyezni a gyermekeiket. (A rendezőknek pedig nincs pénzük meghirdetni a táborokat!) Milyen jó lenne, ha valaki nyitna egy internetes portált, amelyre minden ilyen jellegű rendezvény felkerülhetne!
A gyerektáborok szintén a nyarat színesítik, most a gyönyörű fekvésű Borzova táboraira hívjuk fel a figyelmüket. Borzova nyaranta két gyermektábornak ad otthont. Az egyiket a Fiatal Reformátusok Szövetsége rendezi, és idén negyedszer kerül rá sor. Kézműves tábor pedig idén tizedik alkalommal volt.
– Sopronba jártam népfőiskolára, és az ottani csoporttársaimmal úgy döntöttünk: kezdeni kellene nálunk is valamit – emlékszik vissza André Anikó. – Ők el is jöttek segíteni: Juhász Éva Rozsnyóról, a többiek Erdélyből és Magyarországról. Először napközisnek indult a tábor, aztán két alkalommal bentlakásos volt, majd ismét visszatértünk a napközis formára. A környékbelieket is fogadjuk. Kísérőprogramokat is szervezünk, amelyekre nemcsak a gyerekeket, hanem a falu minden lakosát várjuk. Megfordult itt a Kor-Zár verséneklő együttes, a kassai Csámborgó zenekar, rendszeres vendégünk a rozsnyói Meseszínház, többször volt táncház, szerveztünk gyalogtúrákat, kirándulásokat – jártunk a Murányi-fennsíkon, Kassán, a Dobsinai-barlangban… Négy éve, amióta Szilicére kerültem, három nap a szülőfalumban, Borzován, három nap pedig a jelenlegi lakhelyemen működünk Kézműves honismereti tábor a Szilicei-fennsíkon néven. Jó hangulatban telnek a foglalkozások. Állandó kedvenc a gyöngyözés. Az évek során kinevelődött egy csapat: az első táborozók tanítják a kisebbeket.
André Anikó
Valami hasonló kezdeményezésre, mint amit riportunk befejezésében említettünk, vállalkozott a dunaszerdahelyi Akadémia.
– Az Európa ablakából projekt azért jött létre, mert fontosnak találtuk, hogy láttassuk magunkat – mondja Habán Dana, a dunaszerdahelyi Művelődési Akadémia igazgatónője. – Amikor 2003-ban belefogtunk a tervezetbe, sok falunak még nem volt honlapja. Úgy gondoltuk, hogy az egész járásról készítünk egy egységes weboldalt, amely három nyelven (magyarul, szlovákul és angolul) mutatja be a járás falvait – és a rendezvényeket, hogy tudjuk, hol milyen programra kerül sor. Sajnos, a 67 község közül nem sok jelzi, mi történik náluk. A pályázat lezárult, a frissítésért és a fordításokért most már fizetni kellene, körülbelül 500 koronát. Nem hiszem, hogy ez akkora akadályt jelent – mégis! A hallgatás erre utal! Az uniós pénzekből létrehozott oldal továbbra is él (www.regiondunajskastreda.sk), rajta van az uniós oldalakon, és a régiófejlesztési minisztérium oldalán is megtalálható. Továbbra is várjuk a híreket a rendezvényekről...
Jády Mónika és Hübschné Dráfi Anikó
