Ujjongás. Ez a szép szó fejezi ki legpontosabban azt az érzést, amely tavasszal tölti el egész valónkat. Jön a tavasz, vége a bezártságnak, az örökös félhomálynak, végre szikrázik a nap, zsengék, üde zöldek a növények.
Tojás és húsvét egybefonódik. A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Nagyobb, mint a karácsony: Jézus ekkor támadt fel halottaiból, hogy megváltsa az emberiséget.
Tünde és Pál mindent szeretnek, ami népi, ezért szeretik a húsvétot is. A húsvétra a házaspár csipkeveréssel (a férj veri a csipkét!) és tojásfestéssel készül.
A Tardoskedden élő Sánta Mária az azsúrozott tojás mestere. Törékeny művei a csipketerítőket idézik. Marika néni csipkézett tojásait mindenkinek látnia kell!
Ha húsvét, akkor csokifigurák – hiszen mi mást adnánk a kis öntözőknek? De miért éppen báránykák, nyuszik, kiscsibék, kiskacsák és csoki- vagy cukortojások?
Régen a virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek az erdőbe mentek barkát gyűjteni, amit aztán virágvasárnapon a templomban megszenteltek. Élesszük fel ezt a szép szokást!
Az ünnep alkalmával nem csupán szívünket – lakásunkat is tavaszi díszbe öltöztetjük. Megünnepeljük, hogy végre megenyhült a lég, csiripelnek a madarak, és a természet újjászületik.
"Leszállt egy angyalka, s azt súgta nékem: gondolj ma azokra, akik a szívedbe férnek! Eszembe jutottál te és a családod, ezúton kívánok békés karácsonyt!"