Tünde és Pál mindent szeretnek, ami népi, ezért szeretik a húsvétot is. A húsvétra a házaspár csipkeveréssel (a férj veri a csipkét!) és tojásfestéssel készül.
A Tardoskedden élő Sánta Mária az azsúrozott tojás mestere. Törékeny művei a csipketerítőket idézik. Marika néni csipkézett tojásait mindenkinek látnia kell!
Ha húsvét, akkor csokifigurák – hiszen mi mást adnánk a kis öntözőknek? De miért éppen báránykák, nyuszik, kiscsibék, kiskacsák és csoki- vagy cukortojások?
Régen a virágvasárnapot megelőző szombaton a gyerekek az erdőbe mentek barkát gyűjteni, amit aztán virágvasárnapon a templomban megszenteltek. Élesszük fel ezt a szép szokást!
Az ünnep alkalmával nem csupán szívünket – lakásunkat is tavaszi díszbe öltöztetjük. Megünnepeljük, hogy végre megenyhült a lég, csiripelnek a madarak, és a természet újjászületik.
Szinte mindenki ismeri őt. Ki innen, ki onnan. A legtöbb ember mégis – a színpadról. Olasz Istvánt, a Komáromi Jókai Színház Ferenczy Anna-díjas színművészét akkor is ismernénk, ha mindössze egyszer láttuk volna játszani.
Tavasszal a természet újjászületik, benne minden élőlény megerősödik, fölfelé törekszik, és az erősebb mindig segíti a többi élőt azzal, hogy utánakapaszkodnak. A teremtés rendjéből vett mintát próbálja az életbe is bevonni a füleki Koháry István cserkészcsapat.
A nyúl mint tojáshordó, húsvéti jelkép. Németországból jött, akárcsak a karácsonyfa. Húsvétkor ugyanis a hold olyan, mint egy nyuszimintás tojás. A német gyerekek ilyenkor fészket építenek, fűvel kibélelik, és így várják a nyulat.
