Kerek hasú kedves nyuszicsalád költözött a kertünkbe. Nyúl uramék azonban nem érkeztek üres kézzel, magukkal hozták a tavasz ígéretét. 

01_3.jpg A Châteu Amade kertje, Várkony

Húsvéti terítékünket mindig a megújuló tavaszi természet inspirálja! A terített asztalon a tojásé a főszerep. A tojás az élet titkát rejti magában, ezért is lett az újjászületés és a termékenység jelképe. A világmindenség egyik legtökéletesebb formájának tartjuk. A kereszténységben új jelentést kapott: itt már a sírjából feltámadó Krisztust szimbolizálja. Más magyarázat szerint a tojás héja az Ótestamentumot, belseje az Újtestamentumot jelképezi.
A tojásokat pedig Krisztus kifolyó vérének mintájára festették pirosra.
A húsvét neve arra utal, hogy a böjt után ekkor ettek először húst az emberek: „húst vettek magukhoz“. Mivel böjti időben sokáig a tojás is tiltólistán szerepelt, így húsvétra jócskán összegyűlt belőle. Nem csoda, hogy egyes vidékeken a hímes tojásokat hatosával, sőt nyolcasával osztogatták. A gazdagon díszített tojásokra eleink bonyolult mintákat írtak, melyek mindegyikének jelentése volt. A festéshez természetes hagymahéjat használtak. A befestett tojásokat szalonnával vagy zsírba mártott ronggyal törölgették át, hogy szép fényesek legyenek.

indul_0.jpg

Rögtönözzünk a gyerekekkel „csináld magad” délutánt! A gyermekes szülők fellélegezhetnek: utána nem kell újrakezdeni a nagytakarítást. Rögtönzött kézműves délutánunkon különösebb alapanyagokra sem lesz szükségünk: pár kifújt tojás, filctoll, némi csipkemaradék és leheletnyi stiftes ragasztó is megteszi. 

04_2.jpg

S máris kész a csipkekoronát viselő, álomszuszék tojáskirály és szende felesége. A herendi porcelánbonbonierben megbúvó tojás kedves virágai pedig viasz helyett könnyen kezelhető, akril filctollal is készülhetnek. Ha esetleg a tojáskifújással gondban lennénk, húsvét vasárnapján már főtt tojással is dolgozhatunk. (Azzal a kis gyerekkezek is könnyebben érnek sikert.) Locsolóinknak pedig kedves lesz egy-egy jópofa arcot viselő tojásajándék!

02_3.jpg
Német vidékről terjedt el a nyúl mint tojáshozó

A fél tojáshéjak pillanatok alatt zöldellő asztaldísszé léptethetők elő. Csak némi zuzmó, moha vagy épp virágpalánta szükséges hozzá. Akár egyetlen szerény büdöske (bársonyvirág) is elég ahhoz, hogy virágzó tavaszt varázsoljon otthonunkba. Az ablakban zöldellő fűszernövényeinket is segítségül hívhatjuk – és hogy az asztal ne maradjon nyúl nélkül, az egyik tojáshéjba apró fanyuszikát ültettünk. Az ilyesfajta fadíszek könnyen beszerezhetők bármelyik hobbiboltban, éppúgy, mint a házilag készült tojásgyertya alapanyagai, a kanóc és a viasz is. S ha már a húsvéti sütés után megmaradt összes héjjal elkészültünk, a papír tojástartóból vágjunk le egy darabot, s ültessük bele a tojáshéjakat. Mind a tojások, mind a patyolattiszta terítő így lesznek a legnagyobb biztonságban. Végül a bolyhos barkáról se feledkezzünk meg. 

03_3.jpg

Egy régi szokás
A Dunaszerdahely környéki falvakban, így a Karcsákon, az Udvarnokokban, de az egész Öreg-Duna mentén szokásban volt húsvét vasárnapján ebédkor egy szentelt tojást annyi fele osztani szét, ahány tagja volt a családnak. 

05_2.jpg
Viasszal írt tojás herendi porcelánbonbonierben

S hogy a húsvéti tányérra mi kerüljön? Előételnek természetesen sonka sonkával. De nem ám a szivacsként felpuffasztott, gyorsérlelt fajta, inkább pár leheletvékony szelet a hetekig pácolt, gondosan füstölt házi mangalicacombocskából. Mellé némi friss zöldség és tormakrém dukál. Főételnek pedig rózsaszínre sült, omlós báránygerincet ajánlunk, sok-sok vajjal krémesített répapürével és grillezett zsenge zöldségekkel.

–l. horváth–
Fotó: Dömötör Ede • Design: Rohal Gabika (www.hotelamade.sk)

web-bannerek-hirlevel-01_4.jpg