Ahogy idősödünk, egyre hajlamosabbá válunk a melankóliára, hiszen a gyerekek ekkorra már rég kirepültek otthonról, a társas kapcsolataink megfogyatkoztak, s ezzel kéz a kézben jár a lehangoltság és a depresszió érzése.

Mit tegyünk, hogy ne legyünk magányosak? Hogy ugyanolyan fontosnak érezzük magunkat, mint azelőtt. Miért fontos észben tartanunk, és azon igyekeznünk, hogy az agg és ősz éveink is boldogságban teljenek?

idoskori-magany.jpg

Járjunk el közösségbe!

Fontos, hogy az ember időskorára is megtalálja a helyét abban a közösségben, ahol jól érzi magát. Legyen az egy nyugdíjasklub, egy hitközösség vagy egy túracsoport. Ha emberekkel vesszük körül magunkat, az egyfajta vitalitást ad nekünk, mert úgy érezzük, igenis számítunk még a világnak. Sosem késő kipróbálni egy új hobbit vagy éppenséggel elmenni egy jó kis nyugdíjasmulatságba! Igaz, hogy testünk már nem a régi, és elég sok ízületünk is fáj, de egy jó társaságban ezekről a gondokról, ha egy kis időre is, de legalább megfeledkezünk.

Az elfogadás nem egyenlő a feladással

A magány érzésével és az elmagányosodás kérdéseivel keveset foglalkozunk, pedig nem ártana többet beszélni róluk. Az időskornak is megvannak a maga szépségei, igaz, ekkorra már fáradtnak érzi magát az ember, s ez csüggedtté teszi őt. Viszont ha elfogadjuk, hogy a testünk megöregszik, az nem azt jelenti, hogy lélekben is beletörődünk az elmúlásba. Pont ellenkezőleg!

Ebben az időszakban kell rájönnünk arra, hogy az élet szép lassan és komótosan is megy magától. Tehát végre van időnk sétálni, virágot ültetni, kötögetni, olvasni, főzni, nagyokat beszélgetni a szomszédokkal és a barátokkal, s bizony van időnk várni az unokákat és a dédunokákat is!

Családi, rokoni kapcsolatok ápolása

Ha az embernek gondoskodó családja van, akkor biztos, hogy nem marad egyedül. A szülő gondoskodik a gyermekéről, később pedig a gyermek gondoskodik a szülő jólétéről. Ez az élet rendje és természetes körforgása, melyhez türelem és sok-sok szeretet kell. Igaz, ekkorra már minden idős ember tehernek érzi magát, de nem szabad hagyni, hogy a nyugdíjas egyedül maradjon, biztatni kell őt, és olyan gyakran látogatni, amilyen gyakran csak lehet. Hiszen az ember számára mindig is a család lesz a legfontosabb.

Deres és derűs időskor

Mindig jusson eszünkbe az Erdélyben forgatott film, a Szerelempatak. Nézzük meg, és gondoljunk arra, mennyire fontos, hogy tudjunk magunkon szüntelenül nevetni! Az életet teljes lelki boldogsággal éljük, még akkor is, ha egyedül vagyunk. Legyen egy kiskutya vagy cica mellettünk, amely naponta felvidít bennünket, és keressük a hasonló humorú emberek társaságát. Sőt, ha A szomszéd nője mindig zöldebb című filmre is emlékszünk, akkor azt is tudjuk, hogy a szerelem bármikor ránk találhat. S ilyen nem csak a filmekben van!

web-bannerek-instagram.jpg

Mindenkori kíváncsiság a világra

Az időskort 60 éves kortól számítják, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy addigra végérvényesen megöregedtünk. Ez mind a fittség és ez ember testi-lelki állapotától is függ. A test már korábban megöregszik, de a lelket akkor is fiatalon tarthatjuk! Ezért sem szabad, hogy kíváncsiságunk alábbhagyjon! Ha érdekel minket a világ és annak történései, akkor mindig lesz, ami éltethet minket. Ez a szüntelen kíváncsiság rengeteg energiát ad: kérdezzünk, beszélgessünk, kommunikáljunk a környezetünkkel, legyünk nyitottak a világra, és ne hagyjuk, hogy magával rántson minket a bús, komor és „ősz” melankólia!

Sajnos, az öregedés egy meg nem állítható biológiai folyamat, mellyel születésünkkor mindannyian felvesszük a harcot. Ugyanúgy, mint a magánnyal is, melytől mindannyian egyformán rettegünk. Köztudott, hogy ez a magánytól való félelem a veszteségek által egyre csak erősödik bennünk, mégse feledjük, hogy az öregség az élet koronája! Igaz, hogy lassúbak leszünk, de bölcsebbek is! S ennek a kornak is megvannak a maga szépségei. (A nyugdíjaséveinkre kapott pénzen kívül.) És tartsuk észben, hogy a kor csak akkor számít igazán, ha borból vagy sajtból vagyunk! 

Szabó Ila