,,Öt éve egyedül élek. Nem vagyok se magányos, se elégedetlen vagy elhagyatott. Rengeteget kellett tanulnom, hogy a hideg zuhany után össze ne csapjanak fejem fölött a hullámok."
A vészterhes időkben nézegetünk ehhez hasonló képeket: mikor bizonytalanok vagyunk magunkban és a világban. A cédrus tájbeli magányossága rémisztő, a szépsége viszont reményt ad.
Nagyanyám szokta mondogatni, hogy egyszer majd én is férjhez megyek, aztán elkezdődhet az életem. Mert a nő boldogsága attól függ, hogy férje van meg gyereke. Ezek szerint magamban nem is lehetek boldog...
A sárosfai Németh Eleonóra „Norcsi” szép lány, aki megérdemli a nagybetűs szerelmet. Két mankóval érkezik az interjúra, de még a szeme is mosolyog. Ha azt mondjuk, nehéz a párkeresés, akkor mit mondjon ő, aki szemlátomást más, mint mi vagyunk.
"A karácsony hazugság, ami egy fényekkel teleaggatott halott fa köré gyűjti a családokat, üres beszélgetésekből szőtt, több kiló vajas krém alá temetett hazugság, olyan hazugság, amelyben senki sem hisz."