Május az esküvők hónapja. Ilyenkor a legszebb a tavasz, legforróbb a nász. Pár kivételtől eltekintve még ma is minden lány habos-hófehér menyasszonyi ruháról álmodik.
S titkon hisznek a régi mítoszban, hogy az emberek valamikor négykezű, négylábú gömbök voltak, akiket az istenek vágtak szét, s azóta is mindenki keresi a másik felét. És bizony vallják, hogy mindenkinek megvan a másik fele, csak nem mindenki olyan szerencsés, hogy megtalálja. (Fotók: Dömötör Ede)
Menyasszonyunk: Sótér Lívia (25), Komárom, pedagógus. Lívia már ovis korában a „nagy napról” álmodozott, mikor felhúzzák az ujjára a karikagyűrűt.
– Nem fényes karrierre vágytam, hanem klasszikus feleségszerepre. Elképzeltem, hogy földig érő fátyollal a fejemen vonulok az oltár elé.
– Amikor két és fél évvel ezelőtt megismerkedtem párommal, hamar kiderült, hogy ő is családra vágyik. Az esküvőt fél évvel ezelőtt kezdtük el tervezgetni: hosszú-hosszú édes órákat töltöttünk el a megbeszélésével.
A templomi szertartásra majd száz embert hívtunk, de nem tartunk nagy lakodalmat, az ünnepi ebéden csak a szűk család lesz jelen – és csak a nászút után kerül rá sor. Mindjárt a templomi esküvő után indulunk Bükfürdőre.
– A menyasszonyi ruhámban utazom majd, és ennek nagyon örülök, mert sikerült megtalálni álmaim ruháját! Remélem, Zolinak is tetszeni fog.
– A fátyolról lemondtam, mert ma már nem divatos. Nem mondhatom, hogy babonás vagyok, de egy kis kék szín azért lesz rajtam, még ha rejtve is (a harisnyakötőm szalagja lesz kék!).
– Remélem, a fodrásznőm ismét brillírozni fog, mert a próbafrizura csodaszép volt. A sminket is szakemberre bízom. Bevallom, ahogy közeledik a nagy nap, egyre izgatottabb vagyok.
– Kérdés például, milyen lesz a menyasszonyi csokrom… Én csupán annyit kértem, hogy ne legyen extravagáns, se malomkeréknyi. Úgy érzem, hozzám a kis biedermeier csokrok illenek.
– Picit sajnálni fogom, de azért majd bedobom az egybegyűlt násznép közé. Remélem, egy hajadon kapja el, és nemsokára ő is átélheti majd a készülődés izgalmát…
