A nőket kiradírozták a történelemkönyvekből. Az élet azonban életszagú, ennél a semminél ezerszer szagosabb: s igaz, hogy a nők a rómaiak idején sem voltak egyenlők, a férfiak gyámsága alatt éltek, viszont az életet mégiscsak ők vitték tovább. Gyerekeket szültek, gondoskodtak, ármánykodtak és okoskodtak. A limes a Római Birodalom határát jelentette, nyomait feltárták Komárom és Izsa körül. A Duna mentére kirendelt római katonák a barbárok támadásaitól védték a birodalmat. Ahol pedig férfiak vannak, ott nők is élnek, a limes mentén nem csupán légiótábor volt, de polgári városok is. Vajon hogyan éltek az itteni civil városban és a katonai táborokban a nők?
Számadó Emese régész-történész a Komáromi Klapka György Múzeum igazgatónője. Nevéhez köthetők többek közt a Brigetio területén folytatott ásatások, valamint a Brigetio Öröksége Látogatóközpont megalapítása. A Brigetio katonai tábor és polgárváros volt a mai Komárom, pontosabban Szőny területén. Az itt állomásozó légió mintegy 200 kilométeres szakasz biztonságáért felelt.
Már akkor is érvényes volt a mondás, miszerint minden sikeres férfi mögött ott áll egy erős nő? Mit találtak a feltáró régészek? Számadó Emese komáromi régész-történészt kérdezzük, aki maga is közreműködött a komáromi Brigetio feltárásánál.
– Hogyan kell ezt elképzelni? Kik éltek a római katonai táborok környékén? A magas rangú tisztfeleségek is itt tartózkodtak?
– Augustus császárságától kezdődően a római katonáknak megtiltották, hogy megnősüljenek. Ha valaki nős emberként lépett be a seregbe, a házasságot érvénytelenítették. A brigetiói helyőrséget alkotó legionáriusok szolgálati ideje 25 év volt, s ez idő alatt nem köthettek házasságot. Ám ettől még lehettek kapcsolataik, sőt akár gyerekeik, akiket azonban nem ismertek el törvényes örökösnek. Ugyanakkor a légiós katonák végrendelet útján gondoskodhattak a családjukról. A házasság tiltását Septimius Severus római császár oldotta fel. Az asszonyok és gyermekek általában az erőd köré épült táborvárosban, a canabaeban laktak. Ez alól a légió parancsnoka, a legatus legionis kivétel volt: az ő családja bent lakott a parancsnoki épületben – s esetlegesen a tribunusok, a légiós tisztek családjai is bent lakhattak.
– Ezt honnan tudják? Leírásokból?
– Évek óta ásunk Brigetióban. A legújabb feltárások során az egyik tribunusi házból előkerült egy karkötő: ami ugye női jelenlétre utal. Kérdés, hogy tartós jelenlétről van-e szó. De Vindolandáról már sokan hallottak: ez egy római erődváros volt Angliában, Hadrianus fala mellett. A Hadrianus-kőfal szintén a Római Birodalom határát védte. Ötven évvel ezelőtt 1700 darab írásos fatáblát találtak itt.
Közöttük vannak nők által írt táblák is: ezekre katonai ügyeket, valamint a vindolandai helyőrség tagjainak, családtagjaiknak és rabszolgáiknak szóló személyes üzeneteket rögzítettek. A táblák közül kiemelkedik egy születésnapi partira szóló meghívó. Ez a legrégebbi, latin nyelven fennmaradt invitáló „levélke”, amelyet egy nő írt, mégpedig Claudia Severa, a közeli erőd parancsnokának felesége.
– Mi a helyzet a polgári várossal? Hisz az is volt Komárom mellett...
– Brigetióban, a polgárvárosban kereskedők, kézművesek, veterán katonák laktak a családjaikkal. Számos lelet utal a szokásos női tevékenységekre, itt is főztek, varrtak, szőttek, fontak a nők. Egy biztos dolog van még: a katonai táborok melletti településeken bordélyházak is voltak.
– A római korban milyen szerepet töltöttek be a nők? Tudjuk, hogy gyermeket neveltek, de a vagyonkezelés terén volt-e befolyásuk?
– A római polgárok feleségei irigylésre méltó függetlenséggel rendelkeztek Rómában, pedig alacsonyabb rendűeknek tartották őket a férfiaknál. Az asszonyokat mentesítették a házimunkától, ők csak szőttek-fontak és gyermeket neveltek. Szabadon járhattak-kelhettek, látogathatták a nyilvános helyeket. Otthon a nő irányította a háztartás pénzügyeit, ellenőrizhette gyermekei nevelését, még a fiúkét is, és kifejthette véleményét, amikor a fia vagy a lánya házasodni készült. Kézművesek vagy boltosok feleségei pedig tevékenykedhettek férjeik műhelyében vagy üzletében.
– A női szabadság fokmérőjének a válást tartják. Szabadon elválhatott a nő, ha rosszul ment a sorsa a férje mellett?
– A nő válást is kezdeményezhetett, és jogában állt új férjet választani magának. Ugyanakkor a késő római korban nagyobb lett a szabadságuk, egyre többet foglalkozhattak szépítkezéssel, olvashattak, írhattak. Kinyílt számukra a világ.
– A házasságkötés ekkoriban még nem a szerelemről szólt. A házasságkötés után a nő rendelkezhetett önálló vagyonnal?
– Egy római nő hozományának és örökségének tulajdonosa maradt, gyakran maga intézte és gyarapította tulajdonát, és ő határozott örökösei felől. Nem csupán a tehetős arisztokrata családok, az alacsonyabb társadalmi rétegek sem szerelemből házasodtak, és magának a menyasszonynak nem sok beleszólása volt a dologba. A lányok szinte gyermekként mentek férjhez a tízes éveik közepén – a római törvények 12 évben határozták meg a férjhezmenés alsó korhatárát.
A férfiak általában a húszas, harmincas éveikben nősültek, vagyis mikor már el tudták tartani a családot. Elválni egyszerű volt, viszont ekkor a férjnek vissza kellett fizetnie a hozományt.
– Több római nő – köztük Agrippina, Néró anyja, aki Néróból császárt csinált – nagy befolyásra tett szert. Mennyiben hatott ez a nők helyzetére?
– Az írást, olvasást és számolást meg kellett tanulnia annak, aki Rómában boldogulni akart. A tehetősebb családok otthon taníttatták gyermekeiket, az előkelő fiúk pedig továbbtanultak. Egyes családok magántanárokat fogadtak, hogy lányaik elsajátítsák a fejlettebb latin nyelvtant (ez a költészet megértéséhez kellett), illetve a görög nyelvet; és tudtak énekelni, táncolni, zenélni. A cél az volt, hogy a nő tanult, szórakoztató társa legyen férjének. Talán a leghíresebb művelt nő Hortensia volt, Cicero riválisának, Hortensiusnak a lánya, akit szónoki képességei miatt tartottak nagy becsben – pedig a retorika kizárólag a férfiak előjoga volt. Viszont kevés nők által írott anyag maradt fenn, csak a vindolandai levelek; de ez nem jelenti azt, hogy a nők ne írtak volna.
– A Brigetióban feltárt hatalmas fürdőt a nők is használhatták? Milyen szerepet töltöttek be ezek a fürdők a katonavárosok életében?
– Eddig a katonavárosban és a légiótáborban tártunk fel egy-egy fürdőt. Az első 1000 négyzetméter nagyságú volt, a másik mintegy 5-6 ezer négyzetméter: de ha belegondolunk, hogy kb. 5500 katona tisztálkodását szolgálta, nem is tűnik olyan nagynak. A katonavárosiba az ott lakók jártak, valószínűleg férfiak és nők különböző időpontokban. Egészen biztosan a polgárvárosban is volt – akár több – fürdő, de ezt még nem találtuk meg.
– A Brigetióban talált női ékszerek mennyiben tükrözik a római divatot?
– Brigetio kiváló kereskedelmi összeköttetésekkel rendelkezett, így ide is eljutott a legújabb divat. Sok a sima bronzgyűrű vagy karkötő, ezeket az alsóbb osztálybeliek viselték. De vannak díszesebb bronz ékszereink, sőt arany ékszereink is, lakóházakból, sírokból: ezeket a tehetősebb nők hordták. Sok a színes üvegből készített ékszer, ezeket a helyi üvegműhelyben állították elő, és olcsó tucatáruk voltak. Az üvegműhelyt a polgárváros területén tártuk fel. Sok a gemmás gyűrű, amit napóraként használtak. Az olcsóbb gemmák, gyűrűkövek üvegpasztából, a drágábbak féldrágakövekből készültek.
– Találtak itt is vízvezetéket? Brigetióban is jelen volt a római építészet hatása?
– Azt gondolnánk, hogy a határokon már minden mindegy volt, de ez nem igaz. A katonasággal megjelentek a civil római polgárok is, a kereskedők, a kézművesek, akik hozták magukkal a tudásukat és az életmódjukat. Így az utcákat lekövezték, fürdőket építettek, és – legalábbis a tehetősebbek – lakóházaikat csodálatos falfestményekkel díszítették. Ezek a Brigetio Öröksége Látogatóközpontunkban megtekinthetők Komáromban. Az épületeket öntött padlóval látták el, mozaikokkal. És fontosnak tartották a jó ivóvizet! S bár itt, a Duna mellett laktak, katonáiknak nem volt elég jó az itteni kútvíz, ezért a tatai Fényes-források vizét itták. Mintegy tizenöt kilométerről érkezett a víz a föld alatti vezetéken, a tábor közelében pedig magas pilléreken. Feltehetően a városokba is átvezették, de az ásatások során erre még nem találtunk bizonyítékot.
Brigetióban jelen volt az irodalmi műveltség is. Jól bizonyítja ezt az a tetőfedő tégla, amelybe egy szakállas férfifejet karcoltak be az égetés előtt, és odaírták alá a nevét is: Ovidius Naso. Vagyis ő volt Ovidius, az egyik legnevesebb ókori költő. Tehát legalább egy brigetiói polgár olvasta a műveit, és elképzelte, hogyan is nézhetett ki az író. Ez egyébként az egész világon az eddigi egyetlen ismert ókori Ovidius-ábrázolás. Büszkék is vagyunk rá, hogy a kiállításunk része.
– Mi az a tudás, ami előbb a Római Birodalmat és a kultúrájukat naggyá tette? Mikor jelentéktelenedett el Brigetio?
– Az ókori Róma egy városállamból vált egy 70 milliós birodalom központjává. Ezt pedig a sokszínűsége miatt érte el, mindig új és újabb népeket fogadott be. Ugyanakkor a birodalom vesztét is ez okozta: túlságosan nagy volt, eltérő kultúrájú népekkel és akaratokkal. Kordában tartásuk felőrölte a gazdaságot, s ezáltal a védekezőképességet; hiszen ha nincs pénz, nincs katona sem. Az utolsó császár, aki megpróbálta megakadályozni a hunok elől menekülő germán népek betöréseit, a Brigetióban meghalt I. Valentinianus volt. Ám a határok megerősítése nem sikerült, a rómaiak 409-ben átadták a hunoknak Pannónia keleti részét, mintegy húsz év múlva a többi három tartományt, velük Brigetiót is.
– A meglévő csekély számú lakosság pedig visszament Itáliába. A virágkorában 15-20 ezer lakosú Brigetio pedig elnéptelenedett. A római romok idővel beépítésre kerültek a helyi és környékbeli épületekbe. Ám Róma hagyatéka túlélt: hisz a latin nyelvből számos európai nyelv származik, és a római jogot ma is tanítják az egyetemeken. A leglátványosabb pedig a reneszánszban feléledő emberközpontúság volt, ami felváltotta a középkor istenközpontúságát. Ez tette anno naggyá a Római Birodalmat is. Az ember lett a világegyetem központja, elismerték, hogy joga van a boldogságra, akár kritizálhat is, s minden dolog, így a természet is az ő javára létezik. Ez akkor nagyon forradalmi gondolatnak számított.
