A portrék a reneszánsz idején rendkívüli népszerűségre tettek szert. Már nem csupán királyok és királynők rendelték meg őket, hanem bankárok, kereskedők, diplomaták és tudósok is, vagyis bárki, akinek elég pénze volt rá. A portrék stílusa is változott, egyre változatosabbak lettek.
A reneszánsz portrék több célt is szolgáltak. Portrét festetni státusszimbólum volt: a férfiak gyakran azért készíttettek portrét, hogy megmutassák, milyen befolyásosak vagy gazdagok. A nők portréi ezzel szemben szépségüket vagy erényüket dicsérték. Az ilyen portrékat néha a jövendőbelijüknek szánták.
VIII. Henrik azután vette feleségül Anne of Cleves-t, hogy meglátta a portréját.
Egy portré lehetett megemlé kezés is valakiről, hogy megőrizze vonásait a halál után. Volt, hogy a portrékat modellekről készítették, de előfordult, hogy a művészek halott személy „halotti maszkjáról” dolgoztak.
Tiziano Vecellio (Tiziano): Hölgy portréja (1511). A klasszikus stílusú faragvány a falon a hölgy portréja profilból.
Különböző nézetek
Sok korai reneszánsz portré profilból ábrázolta a modellt, mint a klasszikus művészek is.
Később azonban gyakran háromnegyedes vagy teljesen szembeni tartásban festették meg őket, mivel így jobban meg tudták ragadni az arckifejezéseket. Ezenkívül többet meg akartak mutatni a modell testéből és környezetéből is.
Ha összehasonlítjuk a Sárga ruhás fiatal hölgyet Raffaello és Tiziano úgy 50 évvel későbbi portréival, láthatjuk, hogy a különböző pózok és helyszínek mennyire segítik a személyiség bemutatását.
Raffaello Santi (Raffaello): II. Gyula pápa arcképe (1511-12). Raffaello sok fontos egyházi vezetőt lefestett.
Ahogy a portrék kidolgozottabbá váltak, a festők szimbolikus tárgyakat is kezdtek használni, hogy a modell jellemét tükrözzék velük. Híres példa erre a Követek, a francia nagykövetnek, Jean de Dintevillenek (bal) és barátjának, Georges de Selve bíborosnak a portréja. Tele van szimbólumokkal.
ifj. Hans Holbein: Követek (1533 körül). Próbáljuk a képet az egyik nyíl vonalából nézni.
Az asztalon található tárgyak a férfiak érdeklődését tükrözik: zene (lant), tudás (könyvek és asztronómiai tárgyak) és utazás (földgömb). Baljóslatúan egy eltorzított koponya nyúlik végig a kép alján: memento mori, emlékeztető, hogy a halál mindenkiért eljön. Ám a bal felső sarokban egy apró feszület is található, a túlvilági életbe vetett keresztény hit szimbólumaként.
Élet és halál
A koponyát az „anamorfózis” technikájával torzították el, így csak két szögből lehet jól látni. Csukjuk be egyik szemünket, és a két nyíl valamelyikének irányából nézzük meg a képet. A torzítással a festő a figyelmünket akarta felkelteni. És természetesen saját ügyességét is megmutatta vele.