Nincs is annál felemelőbb, mint amikor az ember a lombos fák susogására, a madarak csiripelésére és a zúgó teherautók pöfögésére ébred. Nem így kellett volna befejezni a mondatot, ugye?
Már kisiskoláskorunkban megtanuljuk, hogy mindig legyen rend a portánkon, s ne lógjon át a könyökünk a padtársunk térfelére. Néhányan azonban nagy valószínűséggel hiányoztak azokról az órákról, melyeken a tanító néni erről beszélt… Ők lesznek később a mi szemtelen szomszédaink.
Amikor az ember családi házat vásárol, elsőként gondosan felméri a terepet: legyen elérhető távolságban a városközpont, ne legyen túl forgalmas a környék, na meg a zöldövezet is fontos. Aztán felbukkan a vágyott lak: beleszeret, beköltözik, úgy érzi, megtalálta álmai otthonát… Majd eltelik pár év, és jön a hideg zuhany: jobban mondva a szemtelen szomszéd!
Élni és élni hagyni?
Az adásvételi papírok aláírásakor nem vásárolunk a ház mellé pöfögő kamionokat, s abba sem egyezünk bele, hogy az előttünk lévő területet parkolónak használják. Mégis, ha eléggé pechesek vagyunk, könnyen hasonló helyzetben találhatjuk magunkat. Eleinte kedvesen kérjük a szomszédot, távolítsa el kapunk elől a zúgó járművét, ám a válasz mindig ugyanaz: közterületre bárki parkolhat! Ez történetesen igaz, mégis – talán éppen az különböztet meg minket az állatoktól, hogy tudunk egymás iránt tiszteletet tanúsítani. Hogy nem teszünk úgy, mintha a szomszéd háza lakatlan lenne, s nem játszunk szándékosan más emberek idegein.
Ha leszáll az éj, a környék összes négylábúja (na meg kétlábúja is) nyugovóra tér, csak egyetlen kutya kezd monoton csaholásba. Naná, hogy a szemtelen szomszédé!
Férj el a házad előtt!
Ha a szomszédunk otthon dolgozik, még kilátástalanabb a helyzet. Tegyük fel, egyszerre táncstúdiót és raktárt is üzemeltet a telkén, amely pitymallattól napnyugtáig tartó „szórakozást” biztosít az utcának. Elsőként – hajnalok hajnalán – a kamion érkezik meg. A pörgő jármű nyilván nem a szemtelen szomszéd rezidenciája előtt pihen meg. (Még elfoglalná a ház előtti értékes területet!) A monstrumot ezért inkább a szomszédos ház előtt parkolják le. (Az ott lakóknak úgyis mindegy: rég megszokták már a hangos rakodást, a büdös kipufogógázt, s hogy reggelente nem tudnak kijutni a saját udvarukból…)
Azt pedig megint nem nehéz kitalálni, hogy egy táncstúdió üzemeltetése mivel jár. Érkező és távozó szülőkkel, akik olyan természetességgel állnak le a szomszédok házai elé, mintha hazaérkeznének. Pedig az, hogy a Csibe utca 4. alatt üzemel a stúdió, még nem jelenti azt, hogy a Csibe utca 2. előtt működik a parkolósáv! Természetesen ez nem csupán az érkező és távozó szülők sara, hiszen ők csak a csemetéjükért jöttek. A szemtelen szomszéd feladata lenne megmondani, hogy: „Legyetek szívesek, a mi házunk elé parkoljatok, mert tiszteletben tartjuk szomszédaink életterét!”
A kertben sincs nyugalom
Az ember naivan azt feltételezhetné: nincs minden veszve, hiszen ott a kert. Ez az aprócska földterület csak az övé! Akár a béke és a nyugalom szigete is lehetne – ha a szemtelen szomszéd nem üzemeltetne nagyraktárat a telkén. Ebben az esetben azonban hiába is próbáljuk a gondolatainkat – mondjuk, egy könyvvel – elterelni. Olvasás közben nem arra fogunk koncentrálni, hogy Mr. Darcy éppen szerelmet vall Elizabethnek, hanem arra, hogy karnyújtásnyira tőlünk éktelen nagy csapkodás és rakodás zajlik – szinte a föld is beleremeg!
Kutyaharapást szőrével…
A kutya olyan, akár a gazdája! – Ez az állítás akkor nyer leginkább értelmet, amikor a szemtelen szomszéd ebet fogad a házhoz. Ha leszáll az éj, a környék összes négylábúja (na meg kétlábúja is) nyugovóra tér, csak egyetlen kutya kezd monoton csaholásba. Naná, hogy a szemtelen szomszédé! A meleg nyári éjszakákon, amikor áll a levegő, s a nyitott ablakon át a legkisebb nesz is beszűrődik, nyilván mindenkinek csak egy bernáthegyi velőtrázó ugatása hiányzik... (Éjjeli „szerenádjától” – állítólag – csak reggeli ébresztője kellemetlenebb.)
Nem arról van szó, hogy a szomszédság a kákán is csomót keres. Egyszerűen csak nyűgösek és fáradtak az emberek, hiszen ugatásra alszanak el, és kamionzúgásra ébrednek!
Szellőztetni: na de minek?
A téli hideg levegőben van valami egészen misztikus: tisztaságához és frissességéhez nincsen fogható. A gyanútlan háztulajdonos is billenőre nyitja ablakát, hogy a szellőztetés révén egy kis „misztikus, friss levegő” beáramoljék. Fél perccel később viszont azt kívánja, bár ne tette volna: az utcáról ugyanis ömlik be a füst. Az ablakon kinézve látja, hogy a szomszéd kéményéből ismét koromfekete égéstermék áramlik. Nem az a kellemes téli füstöcske, ami a régi kendős nénik házát juttattja eszünkbe! Ez bizony az elégetett szemét szúrós szaga. Becsukja hát az ablakot, és arra gondol: „Sebaj, holnap újra megpróbálom!”
Az intelligens szomszéd meg csak csendben vár, hátha a szemtelen szomszéd egy nap megelégeli a kisvárosi életet, és vesz egy egyirányú jegyet valahova. Mondjuk, Dél-Afrikába…
(Kép forrása: npr.org)
Szemtelen kontra intelligens szomszéd!
A szemtelen szomszéd – más néven helyi „fluktuációfelelős” – igazán barátságos személy. Nagyokat int és hangosan köszön, mindeközben viszont óriási szamárnak nézi az utcabelieket. Miért is szomorkodna? Kipihenten ébred, ráadásul többháznyi parkolóhellyel rendelkezik.
Az intelligens szomszéd persze nem szól semmit, és nem is morog, mert pontosan tudja, hogy házát egy életre vásárolta. Az összezörrenés pedig valószínűleg nem hozna változást, csak még kellemetlenebbé tenné az egymás mellett élést. Úgyhogy az intelligens szomszéd inkább csendben vár, hátha a szemtelen szomszéd egy nap megelégeli a kisvárosi életet, és vesz egy egyirányú jegyet valahova. Mondjuk, Dél-Afrikába…
Persze ez csupán fikció, hiszen ilyen szemtelen szomszéd nem létezhet a valóságban. Vagy mégis?
