A gyerek. Az egyik nap még ott ült az asztalnál, a másik nap már nincsen. Hogyan engedjük el a gyermekünket úgy, hogy ne kerüljünk egymástól távol – már nem földrajzi értelemben. Hogyan repülnek ki a „mozaikgyerekek”? Mi történik az apákkal, akiknek az érzelmi leválásáról alig beszélünk? Vagy: mit jelent a jelenlét, ha a családtagok akár több ezer kilométerre élnek egymástól? Kérdéseinkre Mátyus Zoltán (Pozsonypüspöki) pszichoterapeuta válaszol.
Ez is kérdéses tud lenni. Hisz az én kicsi hercegnőmet elviszi egy másik herceg. Én azt tapasztalom, manapság ez akkor gond, ha a féltésnek jó oka van a lány édesapjánál – mondja Mátyus Zoltán. – Nem dolgos a „vejkó”, fura ügyei vannak. A másik oldalon az édesapa gyönyörködése a lányának az örömében átsegíthet a nehézségeken. A férjhez adom a lányomat egy örömteli pillanat, ezért más az érzelmi attitűdje az apa leválásának.
Apa építi a házat
Emlékszem egy édesapára, akinek hat gyermeke volt. Nyíltbeszédű ember volt, egész életét az építkezéseken töltötte. Ő mondta egyszer: „Hát tudod, azt hittem, hogy könnyű lesz a gyerekek kirepülése. De én hatszor éltem meg, s mind a hatszor majd belehaltam.” Ez egy olyan ember szájából hangzott el, aki egész életében hidakat épített, nem érzelgős típus, viszont ő kísérte a lányait az oltárhoz. Volt egy jó önreflexiós készsége, tisztában volt az érzéseivel, dolgozott magán, s a végén elfogadta, hogy ez az élet rendje.
Az apának könnyebb?
Nem mondjuk, hogy az édesapának könnyebb, de a férfi szülő érzelmi apparátusa mintha jobban viselné a redukálást. Hitem szerint az édesapa könnyebben tud bánni a mennyiség redukálásával – azzal, hogy ezentúl majd kevesebbet látja a gyereket. Talán mert az érzelmi kötődés nála nem függ össze annyira a mindennapi törődéssel.
A viszonyt a fészekből távozó fiúval jobban át tudja váltani minőségi együttlétre. Megelégszik azzal, hogy „akkor jó, hogy itt van a gyerek, mikor a gyereknek jó, hogy itt van”. Az anya inkább kezdeményezi a találkozást, az interakciót.
Az anya többet akar?
Még a leggyöngédebb gyerekszeretetnél is előjöhet, hogy: „Anya, most ne, most egyedül akarok lenni!” Mintha az apa ezt jobban el tudná fogadni. (Feltételezve persze, hogy a fiú-apa kapcsolat már azelőtt is pulzált és élt.) Mert a mintát mindig azonos nemű szülőnktől kapjuk.
E téren a férfiaknak még nagyon sok fejlődnivalójuk van, mert náluk a szülő-gyermek kapcsolatot nem a test kezdi meg. A nőnél a testtel kezdődik, hisz az édesanya kilenc hónapig a méhében hordja a magzatát, utána táplálja, elönti egy hormoncunami. Az etetés, az ápolgatás, a szeretgetés itt magától értetődő. Az apa az első ember, akiről elmondhatja a gyerek, hogy „a velem való kapcsolat mellett döntött”. S óriásit dob az önértékelésén, ha ez megtörténik.
A végén minden a helyére kerül...
Mármint a mozaikcsaládban. Ez szép gondolat, de nem „minden” kerül magától a helyére. Átlagosan 3–7 évre van szüksége egy mozaikcsaládnak ahhoz, hogy összeszokjanak, s család váljék belőlük. Az első évek gyakran a krízisekről, a határok teszteléséről szólnak (meddig mehetek el nálad?). Két vagy akár több családi kultúrát kell összefésülni, több szokásrendszer ütközik. A legfontosabb a tisztelet egymás iránt. A gyerek sokszor kerül szembe lojalitáskonfliktussal: „Ha szeretem a nevelőapukám, akkor az igazi apukámat már nem szeretem?” A biológiai szülő-gyermek kapcsolat régebbi, mélyebb, mint az új kötelék. Ez is feszültséghez vezethet. A gyerek érzéseit el kell ismerni, az anya nem mondhatja azt neki, hogy „Nincs igazad!” (Értem, hogy ezt érzed, hogy nem kapsz elég figyelmet, de mindannyiótokkal törődnöm kell.)
Ha az új pár között nincs egyetértés, a rendszer felborul. Minden egyes vita mögött ott van a kérdés: Hol van az én helyem ebben a családban? A haragot, az elutasítást a szülők hajlamosak személyes támadásként értelmezni, pedig a gyerek (vagy épp a szülő) csak választ keres a kérdéseire. Az anya nem tudja, miként szeresse az új párját úgy, hogy közben a gyermeke felé is megőrizze a figyelmét... Sokan összeomlanak a megfelelési kényszer súlya alatt. Fontos lépés a közös terek és élmények kialakítása – egy közös főzés vagy túra lehetőséget nyújt, hogy az új család jobban megismerje egymást. Az új „apuka” az igazi mellett mentorszerepet láthat el – támogató lehet, nem fegyelmező. Ugyanis sem a teljes semlegesség (Senkid vagyok neked!), sem a túlbuzgóság nem jó út.
Fekete Magdolna, Nagyvendégi Éva
