Sokan azt hiszik, az illemszabályok csak a színházlátogatásokra és az angol királyi udvar fogadásaira vonatkoznak. Pedig nem. Az illemről nem mondhatunk le magánéletünk legintimebb helyszínén, az otthonunkban sem.
A valóságban a szerelemnek ezer arca van, és az is előfordul, hogy az évek óta tartó barátság fordul át szerelembe. Működik az ilyesmi? Netán még szilárdabb alapokon nyugszik, mint egy fellángolás?
Vannak párok, akik együtt fekszenek, együtt ébrednek. Azután vannak olyanok, akik külön szobában alszanak. Mit tartsunk erről? Az elhidegülés jele lenne? Vagy egyszerűen csak szeretnék kialudni magukat?
Pár éve még elképzelhetetlen volt, hogy egy harmincéves nő ne legyen férjnél. Ma már más a trend: a lányok csak harmincas éveikben jutnak odáig, hogy a férjhez menésre is gondoljanak. Akkor viszont begörcsölnek, mert attól félnek, hogy ketyeg a biológiai órájuk.
Hiába trendi a hófehér menyasszonyi ruha, ha a házasélet már rég kiment a divatból. Szlovákiában a megkötött házasságok közel fele felbomlik: talán éppen ezért választják sokan az élettársi viszonyt, hogy elkerüljék a vége nincs osztozkodást.
„Te is hibáztál, én is hibáztam. Engedjük el egymást békében” – mondanák ideális esetben a párok válás előtt. De vajon kihez fordulhatunk, ha úgy érezzük, hiába is próbálkozunk, nem sikerül kompromisszumra jutnunk? Egyáltalán hogyan lehetne elejét venni a válás miatti civakodásnak? Van megoldás, a neve: mediátor.
Közel a negyvenhez egy ötéves kislány és egy csecsemő édesanyja vagyok. Dolgozó nő, anya, feleség, lelki társ, házvezetőnő, szakács egy személyben... S most elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogynem bírom tovább. Fogytán az energiám és a türelmem.