A fájó élethelyzetek az örök optimistákat sem kerülik el. Hogyan élik meg ők egy házasság felbomlását? Erről mondja el gondolatait egy 44 éves feltörekvő írónő, Eszter, aki kétgyermekes családanya, és akinek írói álnevén nemsokára megjelenik a 4. regénye.
Manapság nem tartósak a házasságok. A párok felében felmerül a kérdés: Válni vagy együtt maradni? Ha nem tudnak dönteni, érdemes kikérni egy hivatásos kívülálló, a mediátor (közvetítő) véleményét.
Együtt élni egy emberrel, akit már nem szeretünk, nehéz. Mégis ódzkodunk attól, hogy kimondjuk: vége. Hiszen ezzel megfosztjuk magunkat az érzelmi és anyagi biztonságtól. Sőt, beismerjük, hogy igenis kudarcot vallottunk.
Összeomlott a világ, amelyet olyan jól ismertünk. Feltartóztathatatlanul sodródunk a válás felé. Vagy már el is kezdődött a pokol. Úgy érezzük, összecsapnak a fejünk felett a hullámok. Ezt nem lehet kibírni, gondoljuk.
Sokan „szegény otthontalan”-nak nevezik azokat a gyerekeket, akiknek a szülei ugyan elváltak, de közös szülői felügyeletet gyakorolnak. A közös felügyelet azonban jól is működhet, ha a szülők meg tudnak egyezni a szabályokban.
A válópert követően sokféle érzés kerítheti hatalmába a nőket. Sok nő érzi úgy, hogy megnyílik előtte újra a világ: fényes lehetőségek állnak előtte. Milyen pontokban foglalható össze a válás utáni helyes viselkedés?
"A karácsony boldogsága a remény, szelleme a béke és szíve a szeretet. Nem pediglen folytonos fogyasztás, amikor az ez évi ajándokokat a jövő évi pénzből megvesszük."