Ez a nyár más volt, mint a többi. Meghökkentett trópusi forróságaival, váratlan hűvös reggeleivel, és meglepett azzal, hogy örök szövetégnek hitt kapcsolatok szálait bontotta szét.
Sóvárogva gondolunk az örök szerelemre, de létezik egyáltalán ilyen? Talán azok ismerik a nagy titkot, akik sok-sok évet leéltek már együtt. Sőt, egy egész emberöltőt.
Csodálhatunk egy férfit, aki hegyet mászik, de öt év múlva már nem tartjuk annyira csodálatosnak, hogy megint elmegy a világ végére, ahelyett, hogy egyszer végre együtt elmennének Horvátországba...
Vannak nők, akik mindig megkapják azt, amit akarnak. Nincsenek különleges tulajdonságaik, nem ragyogóan szépek, sőt másoddiplomájuk sincs. Ha viszont megjelennek és körülnéznek: ide nekem az oroszlánt...
A zaklatás tág fogalom: érhet minket zaklatás az iskolában, fiatalként az utcán, felnőttként a munkahelyen. A leggyakrabban azonban éppen attól rettegünk a legjobban, akit valaha a legjobban szerettünk.
A barátok azok az emberek, akik megkönnyítik az életünket: feltétel nélkül mellettünk állnak, ha örülni kell, de akkor is, ha vigasztalásra, tanácsra van szükségünk. Az Új Nő most olyan barátnőket mutat be, akik számíthatnak egymásra.
Tetszenek a férfiak, egy jóképűt el is fogadnánk, aki csak a miénk lenne ágyban és asztalnál, az oltár előtt és ki tudja, még hol. De nincsen. Ami azt jelenti, valahol valamiben hiba van.
– A társ elvesztése után hamar előjön a kérdés: „Miért éppen velem történt meg?” Ezzel párhuzamosan megjelenik egy újabb irracionális kérdés: „Mi mindent lehetett volna még megtenni, mit mulasztottam el?”
Kánya Kata nevét színházból, filmekből ismerhette meg a szlovákiai magyar közönség. Aztán egy merész váltással búcsút mondott a színpadnak. Pár évvel ezelőtt merész vállalkozásba fogott: társkereső irodát működtet.