Hol vannak a filmekben látott apák, aki megoldják a kétismeretlenű egyenleteket, szombaton fonott kalácsot sütnek, vasárnap pedig piknikezni viszik a családot? Lehet, hogy nálunk, otthon!
Számos család van, amelyben felüti fejét a rákbetegség. Senki nem akarja átélni, és mégis átéli. Alig egy évvel ezelőtt a mi családunk is egy volt a sok átlagos közül. Azóta el kellett búcsúznunk a férjemtől, Zsolttól.
Sok férfi depressziós lesz, amikor észreveszi, hogy öregszik. Pedig a tesztoszteron csökkenése nem mindig rossz dolog. Főleg nekünk, nőknek származik előnyünk belőle. Hogy milyen?
Nem mindenki él boldog házasságban, mégsem veri át a másikat. Ők az igazi férfiak, akik szilárd erkölcsi alapokon állnak. De mikor van okunk gyanakodni?
Óriási különbségek vannak a női és a férfigondolkodás között. Örök szenvedés lesz a sorsunk, ha ezeket nem ismerjük, vagy ne adj’ isten, figyelmen kívül hagyjuk.
Bár a házaspár mindkét tagja dolgozik, a háztartást nagyrészt még mindig a nő vezeti, és ő gondoskodik a gyerekek neveléséről is – miközben a férfi saját kedve szerint tölti a szabadidejét. A lusta férj jelensége tehát ma is általános és aktuális probléma.
Kati szereti a csendet, szeret(ne) többet aludni, de nem engedheti meg magának. Minden tőle telhetőt megtesz, hogy jó feleség legyen, ám az anyja minden egyes alkalommal bebizonyítja neki: ha ez így megy tovább, akkor ebben a szerepében megbukik.
Részlet egy olvasói levélből: „Harmincöt éves vagyok, és szeretnék szülni egy gyereket. Ebben nincs semmi különös, igaz? A különös az, hogy gyereket akarok, de férjet nem.”
"A december általában mindig sötét és sivár, de ha az embernek van karácsonyfája, meg egy csomó dísze és karácsonyfaégője, akkor igazán hangulatos lesz."