Eleinte könnyedén szökkenünk a rétre, majd néhány perc után hirtelen elnehezednek a lábaink, és elfáradunk. Ezután súlyos léptek következnek, majd újra belejövünk, de néhány perc után megint kifulladunk. Sokat kell dolgoznunk magunkon, hogy bírjuk a terhelést, és kitartóvá váljunk. Ha működőképes kapcsolatot akarunk, akkor ugyanolyan sokat kell rajta dolgoznunk, mint magunkon, amikor futni indulunk... A párkapcsolat egyszóval olyan, mint a hosszútávfutás.
Apró célkitűzések
A szerelemben és a sportban is csak akkor érhetünk el sikereket, ha teszünk érte. A kezdeti, szerelemittas időszak után ugyanis jön a nem várt valóság. Össze kell csiszolódnia a feleknek, s meg kell találni állandóan azt a fránya arany középutat, amit kompromisszumnak hívnak. Olyan ez, mintha a maratonira készülnénk. Még nem vagyunk olyan jó futók, de eleinte kis célokat tűzünk ki magunk elé, s rengeteget gyakorolunk. A párkapcsolatokban is ezt tesszük. Ha valamit elrontunk, megpróbáljuk helyrehozni, továbbá fejlesztjük önmagunkat, és a jobb teljesítményre törekszünk. A cél a futásban a maratoni, a párkapcsolatban pedig az, hogy a társunkkal együtt tudjunk élni, létezni és működni.
Nem bírom tovább!
A párkapcsolatban és a sportban is fel kell készülni arra, hogy eljön az a pillanat, amikor nem akarunk a kijelölt úton továbbhaladni. Elegünk van a férjünkből, feleségünkből, a veszekedésekből, de ugyanúgy a sportban is kellőképp elfáradhatunk. Ekkor jön a jól ismert bizonytalanság: Tényleg jó helyen vagyok? Biztos, hogy akarom én ezt? Elegünk van a csapattársunkból, az állandó edzésekből és megunjuk az egészet, mert nyűgnek érezzük. Mindkettőben, sportban és kapcsolatban is elérkezhetünk ahhoz a bizonyos holtponthoz. Ez normális. Ám ekkor szokták azt mondani, hogy ha már ennyit dolgoztunk a sikerért, ne adjuk fel, közel a cél... A legtöbbször ilyenkor kis időnek kell eltelnie, s máris hiányozni kezd a mozgás vagy a szeretett másik fél.
Az idő
A legfontosabb tényező mindig az idő lesz. Egyrészt ez azért is fontos, mert a sportban idővel tudjuk mérni a teljesítményünket, s annak fejlődését. A párkapcsolatban pedig szintén az idő igazol vissza bennünket. Ugyanakkor a sport és a magánélet egyensúlya, annak időbeosztása is állandóan jelen van az életünkben. Ezt összhangba kell hozni: ugyanúgy fontos az egyéni teljesítmény, a magunkra fordított idő, mint a csapatversenyeknél a közös munka, a magánéletben pedig az egymásra fordított idő.
Közös futás
A magyarországi Somogyi Klára pszichológus és férje, Hafner Gábor aktívan futó házaspár, akik saját példájukon keresztül prezentálták azt, hogy mi a közös a párkapcsolatban és a futásban. Igaz, a futást ők közösen kezdték el, mára pedig a szenvedélyükké vált. Úgy vélik, hogy a futás, csakúgy, mint a párkapcsolat, hosszan tartó munkával tartható fent. A házaspár szerint az összes sportág sikere azon múlik, mennyi energiát teszünk bele. S ez a párkapcsolatokra is vonatkozik.
Az élet és a futás
A szlovák szamizdat irodalom egyik legjelentősebb képviselője, Martin M. Šimečka Džin című könyvében három novella kap helyet, s mindháromban hangsúlyos szerepet tölt be a futás. Tudni kell, hogy Šimečka könyve csak 30 évvel a megírása után jelenhetett meg, ám a vele készített, 2015-ös interjúban elárulja, hogy 17 éves korában kezdett el futni, ám akkoriban ez még nem volt akkora divat. Šimečka a futást az életéhez hasonlítja, minden nehézségével és örömével együtt, s amiért állandóan kitartóan meg kell küzdeni – nemcsak fiatal, de idős korban is.
Dunai Mira
