Erdők tavaszi szőnyege, lepkék bölcsője: ez a keltike. A bajcsi erdőben fényképeztük az odvas keltikét.
Földben megbúvó gumója odvas, innen kapta a jelzőt a neve elé. (© Fotó: Cséfalvay Á. András)
Odvas keltike (Corydalis cava)
Még nem lombosodnak a fák, még kap fényt a keltike – úgymond lombfakadás előtt jelenik meg, egy időben a medvehagymával.
Apró virágú tavaszhírnöke
Szépséges és még a neve is aranyos, s kedvesen nyíló virágjaival keltegeti a természetet. A fák alatt csoportosan nyílik, akár virágszőnyeget alkotva lila vagy fehér, fürtösen elhelyezkedő virágfejekből.
Virágjai gyakran kétszínűek. A keltike magvainak terjesztését az erdőben a hangyák végzik. Virágoskertünk dísze is lehet, gumóit ültethetjük fák vagy cserjék alá.
Márciustól májusig virágzik, majd az elvirágzás után a raktározó szervei – hagyma, gumó, gyöktörzs – tápanyaggal telítődnek meg a föld alatt. Ezt a tápanyagot a következő tavasszal használja fel a növény. Alkaloidtartalma miatt mérgező növény.
Egyszer fehér, másszor lila
Az odvas keltike virága gyakran kétszínű: egyszer fehér, másszor lila. De miért fehér és miért lila? Miért nem csak lila? Hisz a pipacs is csak piros, a pitypang mindig sárga... Ilyeneket a gyerekek szoktak kérdezni – meg egy árva fiú, aki felnőttként is még mindig csak ezt kérdezte, s akiből később a világ egyik leghíresebb szerzetese lett. (Ne feledjük, hogy a tudományt sokszor azok vitték előre, akik felnőttként is szüntelenül kérdeztek.)
Ez a Gregor Mendel nevű árva fiú is a tudománynak akarta szentelni magát, amire csak a kolostorban volt lehetősége. Ugyan megbukott növénytanból az egyetemen, ennek ellenére rábízták a kolostor kertjét.
Ott, a kert rejtekében kísérletezni kezdett, és megint csak azt kérdezgette: Hogyan lehet, hogy ugyanazon faj virága egyszer fehér, másszor sárga vagy épp lila?
A borsót keresztezte, s megfigyeléseit papírra vetette. Ez azonban a világot nem érdekelte, így szerzetesünk inkább a karrierjére koncentrált. 1868-ban a brünni kolostor perjele lett, majd később apátja. 1900-ban aztán két botanikus rábukkant a halott apát publikációjára. S lett is belőle nagy robbanás, a genetikai átöröklődés forradalma. Az új tudományt szerzetesünkről nevezték el Mendel-szabálynak.
S csak akkor vált világossá, hogy a hajdanvolt árva fiú nem egy bugyuta kérdést ismételgetett – a genetika tudománya (amely nélkül ma elképzelni sem tudnák a világot) egy árvaházi gyerek kíváncsiságából csírázott ki. Ezért mondom én mindig, hogy a keltike Mendel legszebb virága.
