Mozgalom indult divatforradalom néven: Kérdezd meg, hogy ki készítette a ruhádat. Egyre több nő vásárol turkálóban, mert környezetkímélő akar lenni. Az öntudatosabbak meg is kérdezik: És te hol vetted a ruhádat? Miből készült? Ki varrta? Ma ezek luxuskérdésnek számítanak. Régen tudtuk, hogy Manci néni, a rózsaligeti varrónő varrta a ruhánkat, az anyagot hozzá pedig hazai üzletben vettük, és itthoni gyárban szőtték.
Mára eltűntek a Manci nénik – ázsiai, bangladesi vagy kínai varrónők varrják a ruháinkat. A pandémia azonban átrajzolta a divat térképét. A polcok üresek az üzletekben, és már nem júliusban árulják a téli divatot. De még az őszit se!
Incze-Dusík Bori
A fast fashiont felülírta a slow fashion – persze azért még sokan imádják a Zarát és a többi koppintós márkát. Az üzletekben azonban kevesebb az áru, és a Zara meghirdette „folyamatos divat”-nak (amikor kéthetente dobnak piacra valami új trendet) egy időre leáldozott. Az ázsiai ruhagyárak bezártak a vírushelyzet miatt, és a bemutatók is átmentek online térbe.
A turi a legolcsóbb!
Nálunk a nők jó része turkálókban vásárol: vagy azért, mert nagyobb a választék, és három euróért vehet már egy szép ruhát, vagy éppen mert a környezettudatossággal kacérkodik, s azt mondja, az én ruhám festékvize ne szennyezze az ázsiai folyókat, inkább hordom, amit egyszer már legyártottak (s nem baj, ha másé is volt már). Kétség sem fér hozzá, hogy napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a slow fashion, a „lassú divat”, ami a fenntarthatóságra épül. A slow fashion mozgalom, amely a környezettudatosságot helyezi előtérbe, a vásárlást is gyökeresen újragondolja. Több elemzésben is olvashattuk, hogy a fast fashion 2020-ban érte el a csúcsát – és napjainkban lassú, de annál erőteljesebb hanyatlásnak indult.
A slow fashion követői nagy figyelmet fordítanak egy-egy ruha történetére, szeretnék megismerni, ki varrta és hogyan készült a ruhájuk. S főleg: miből. Vagyis mennyi benne a műszál vagy a mikroműanyag. Igen, ezek a kis szériás darabok olykor drágábbak, mint a tömegtermék, ugyanakkor e mozgalom követői nem az árat helyezik előtérbe, hanem az egyediséget, és leginkább a minőséget.
A fast fashion a fogyasztásra és az olcsó ruhák halmozására épül. Ezzel ellentétben a slow fashion tudatosabb, „a kevesebb több” elvét követi: a mozgalomban egyesül a környezettudatosság és a fenntarthatóság. Az eszeveszett halmozás helyett tudatos vásárlásra buzdít.
A lassú divat a bolygót menti
SimplyBori, vagyis Incze-Dusík Bori Pozsonyban született, szereti a divatot – sokáig Prágában dolgozott egy divatügynökségnél mint menedzser. Azonban már ekkor is a kisebb márkák és a kezdő tervezők érdekelték jobban: nekik próbált segíteni az önmenedzselésben. Borinak SimplyBori az Insta-neve – követőinek kendőzetlen posztokban mutatja be, hogyan él egy kisgyermekes anyuka, aki a munkát sem hagyta abba. És aki a divatot is szereti, de tudatosan és egyéni módon állítja össze a ruhatárát.
Bori öltözéke a slow fashion irányvonalat követi: a fotózáson is csak egy egyszerű fekete farmert, és egy fehér pólót viselt.
– Több mint négy éve teljesen minimalizáltam a vásárlásaimat – mondja Bori. – Ha vásárolok, akkor először mindig a second hand üzletek kínálatát futom körbe.
Találkozásunkkor Bori fekete farmert és fehér pólót viselt. Öltözéke a slow fashion (lassan termesztett pamut) irányvonalat követte, és GOTS logóval volt ellátva. Bori számára különösen fontos a környezetvédelem, nem szeretné a bolygót további, gyorsan elhasználódó kacatok előállításával szennyezni. „Hordjuk azt, ami szép, aminek ismerjük az eredetét!” – vallja.
Mit jelent a GOTS? A Global Organic Textil Standard logó azt mutatja, hogy a textilterméket ökológiai szempontok figyelembevételével gyártották, vagyis a feldolgozás során betartják a védjegy előírta szigorú környezetvédelmi szabványokat.
A gyárakban méltányos munkakörülmények között felnőtt embereket foglalkoztatnak, és az egész ellátási lánc kontrollált (a nyersanyagok betakarításától a környezeten és a gyártáson keresztül a címkézésig).
Bori tudja, mit visel: logója a GOTS!
Kalandtúra
– Próbálok kreatívan vásárolni – mondja Bori. – Igazi kalandtúra használt ruhák után kutatni! Persze így sokkal tovább tart egy vágyott ruhadarab beszerzése, mintha bemennék az üzletbe, és egyszerűen megvenném, ami ott megtetszik. Egyik legkedvesebb emlékem egy olaszos szabású Hugo Boss férfizakóhoz fűződik. Már évek óta vágytam egy ilyen zakóra! Londontól Parndorfig mindenhol kerestem, de kiderült, hogy ezt a fazont már nem gyártják. Aztán egy szlovák anyukától sikerült másodkézből beszerezni! Mióta megvan, mindenhová viszem magammal a pakkomban, most is ott várakozik az autóban. Egyszerűen imádom!
Megcsodáljuk vintage stílusú táskáját is, ami használtan került hozzá. – Több mint 16 éves! Ennek a táskának ismerem a történetét, tudom, kié volt eredetileg, ki adta nekem tovább. A lánnyal, akitől vettem, a mai napig kapcsolatban vagyok. Ha Pozsonyban járok, mindig megiszunk együtt egy kávét.
Bori kislánya, Léna pokróca maradék anyagokból van összevarrva. Menő farmerje és pólója turiból való...
Sokszor nehezebb a használt táskát vagy ruhát beszerezni, mert előfordul, hogy várni kell rá. Nem mindig olyan állapotban vagy formában érkezik, ahogy azt az ember lánya megálmodta (ne feledjük: múltja van). Javítanivaló is akadhat rajta. Ez a típusú vásárlási mód egy teljesen más felfogást igényel: tudatosságot.
– Nekem 37 darabos a ruhásszekrényem, s ruháimnak több mint a felét másodkézből vettem – búcsúzik tőlünk Bori. – De minden ruhadarabomnak története van, s le nem cserélném őket semmiért.
Fotó: Dömötör Ede
Kapcsolódó írásunk: Legyél te is ökonő!
