Gráfel György, a komáromi Jókai Színház 25 éves díszlettervezője egyenesen Roky lova mellől érkezett a fotózásra. Gyuri öt hónapja vásárolta Rokyt, akivel — persze csak munka mellett —naponta több órát foglalkozik.
Edzője és barátja, a szlovákiai bajnok Majer Sándor szerint: ha Gyuri és Roky így folytatják, már májusban rajthoz állhatnak a gyorsasági rodeón. Mi mindenesetre szurkolunk nekik!
— Ilyen napirend mellett hogy jut idő a lányokra?
— Nem vagyok csajozós típus. Persze, szeretem a nőket, mint minden normális férfi, de nem csinálok hobbit a randizásból. Egyébként bőven van időm: három hónapja szakítottam a barátnőmmel. Négy és fél évig jártunk együtt.
— Mi történt?
— Kifulladt a kapcsolatunk. Ő már több mint egy éve külföldön dolgozik. A távolság és más egyebek lassan felemésztették a szerelmünket. És mi tudomásul vettük, hogy nincs tovább. Békében elváltunk egymástól.
— Tudatosan keresed a szerelmet, vagy inkább csak várod a szerencsét?
— Nem hiszem, hogy erőltetni kell a dolgot: előbb-utóbb találkozom majd valakivel, aki megtetszik, és aki engem is érdekesnek talál.
Amúgy hamar beszédbe elegyedek, bárkivel, bárhol. Mondjuk egy bárban, egy vonzó lánnyal. És nem a kalandot keresem. Inkább csak jót beszélgetek egy szimpatikus emberrel.
— Milyen számodra az ideális nő?
— Szeretem, ha egy nő önálló, intelligens, ha véleménye van, és azt nyíltan ki is fejezi (persze nem durván). Az ideális nő nem rendeli alá magát, tehát nem mindig csak az van, amit én akarok. Végül is csak akkor érezhetem jól magam egy nő mellett, ha tudom, hogy ő is jól érzi magát mellettem. Nem számít, ha érdeklődési körünk különbözik. Nekem is sok a hobbim, neki is legyen hobbija.
— Milyen pasinak tartod magad?
— Sokan mondják, hogy jól nézek ki. Őszintén szólva, ez engem nem nagyon érdekel. Számomra nem annyira fontos a külső: nem vonzanak a feltűnő vagy a márkás ruhák, nem vagyok mindig megborotválkozva, nem „lövöm be“ a hajam. Lezser típus vagyok. Ami a belső tulajdonságaimat illeti, azt hiszem, nem nehéz velem kijönni. Persze, kinek a pap, kinek a papné. Mindenkinek más az ideális.
