A te ruhádnak mi a sztorija? Soha a történelemben nem volt a divat ilyen drága. Se ilyen olcsó. Hol vásárolunk mi?
Pongrácz Éva a pozsonyi közgazdasági egyetem tanszékvezetője, s a divatnak a társadalomra mért hatása foglalkoztatja. Nemesi családból származik, amelyiknek nagy birtokai voltak, mégis a kevesebb profit – több igazság elvét vallja. A szociális gazdaság szakértőjeként hisz abban, hogy a jó példákat másolni fogjuk, s idővel megváltozik a gondolkodásunk.
(© Christopher Gilbert)
– Emberközpontú gazdálkodásra kéne törekedni. Minek a profit és a gazdasági növekedés, ha közben tönkretesszük a környezetünket, és egy élhetetlen bolygót hagyunk magunk után?
– Új kifejezés született: a környezettudatos öltözködés. Mit szól ehhez a divatipar?
– Az egyetemen azt tanítjuk, hogy csak akkor van kínálat, ha van kereslet. Ám már ez is megváltozott, egyre inkább a kínálat határozza meg a keresletet. A reklámok marketingfilozófiája az, hogy mindig újat kell venni, mert csak az a trendi.
Az „in“, „out“ képsablonok fogyasztásra ösztönöznek: az „in“ az, ami most divatos, a tegnapit hordani pedig kínos. A régit ki kell dobni.
– Nemegyszer látni felvételeket arról, hogy tonnaszámra égetik el a megmaradt fast fashion ruhákat. Ez kinek éri meg?
– A textilipar összességében a legszennyezőbb iparág. A „fast fashion“ olcsó, mert olcsó munkaerő gyártja ezeket a ruhadarabokat, a divatcégnek pedig a profit lebeg a szeme előtt. Minél több árut dobnak piacra, annál többet keresnek. Az emberek megveszik a ruhákat, mert potom áron követhetik a folyton változó trendeket. Pedig nem a sok gönc jelenti a luxust, mindez csak illúzió. Olcsó húsnak híg a leve: a túltermelést a vizeink és életkörnyezetünk bánják. És a minőségi mutatók is nagyon leromlottak. A fast fashion ruha szálzik, feslik, néha három mosást sem bír ki.
– Egyre divatosabb Kínából rendelni, hiszen extraolcsón hozzájuthatunk egy-egy termékhez. Ha tudatosak szeretnénk lenni, el kell felejtenünk például az Aliexpresst?
– Ha tudunk mértéket tartani, akkor nincs gond az Aliexpresszel. A többség viszont nem költekezik tudatosan, és ez nemcsak a ruhákra, de az élelmiszerekre is érvényes. Ennek az orvoslására már vannak jó kezdeményezések Szlovákiában és Nyugaton egyaránt: például a maradék ételt le lehet adni egy nagy hűtőbe, és akinek szüksége van rá, az elviheti. Vagy kimondottan olyan éttermek nyílnak, ahol lejárt élelmiszerekből főznek. Számos példa akad a tudatos divatozásra is.
Pongrácz Éva
– Hogy kell ezt elképzelni?
– Ilyen lehet a sharing economy, azaz a megosztáson alapuló gazdaság. Ez alatt azt értem, hogy a terméken megosztozunk másokkal: nem vesszük meg, hanem csak akkor használjuk, amikor szükségünk van rá. Pozsonyban például működik ilyen biciklikölcsönző. Dániában 2015-ben három környezettudatos barát létrehozott egy online ruhakölcsönzőt. Egy alkalmazás kimutatja, hogy a közelünkben lakók milyen ruhákat ajánlanak fel megosztásra, mi pedig a telefonunkon le tudjuk foglalni ezeket, és meg tudunk egyezni az árban. Ez általában a piaci érték 10-20%-a. Maga a szolgáltatás 22%-ot von le a bérleti díjból, ebből tartja fenn magát. Mindenki jól jár, s nekünk sem kell megvenni a ruhát.
A másik, németországi példa kicsit más: ez egy internetes oldal. A regisztrációs díj attól függően változik, hogy hány ruhát szeretnénk megkapni hordásra havonta. Az általunk összerakott szettet addig hordhatjuk, ameddig akarjuk.
– Ha meguntuk, akár egy hét után is visszaküldhetjük. A regisztrációs díj egyébként 39 és 59 euró között mozog, de ha utánaszámolunk, hogy évente mennyit költünk ruhára, ez nem valami sok. Az olasz példa pedig az innováció és a környezetvédelem tökéletes ötvözete. Veronában létrejött egy szociális szövetkezet, amely jelenleg 23 hátrányos helyzetű varrónőt alkalmaz. Olyan textilgyárakat szólítottak meg, amelyek menő márkáknak állítanak elő anyagot. A cég a maradék végekből vagy a kiselejtezett anyagokból ruhákat varr. Már divatcégekkel is együttműködnek, és azóta létrehoztak egy saját márkát. Szóval, itt aztán van minden: hátrányos helyzetű nők kapnak lehetőséget, másrészt egy darabka anyag sem veszik kárba. Olyan textilgyárakat szólítottak meg, amelyek menő márkáknak állítanak elő anyagot. A cég a maradék végekből vagy a kiselejtezett anyagokból ruhákat varr.
– Szlovákiában is vannak hasonló törekvések?
– Szlovákiában még nem igazán találkoztam ilyenekkel, de biztos, hogy itt is lenne rájuk igény. Itt is sok elkötelezett ember tevékenykedik, akik szeretnének változást hozni saját maguk, de mások életébe is.
– Itthon milyen alternatívák állnak a rendelkezésünkre?
– A second hand üzletek – ám ezek nem a legfrissebb trendeket kínálják. Persze a fenti üzletek is mind second handek, de ha összehasonlítanánk a mi turijainkat a dán applikációval, szinte biztos, hogy a fiatalok az applikációt választják.
A hazai vállalkozóknak is meg kéne találniuk a módot arra, hogy eljussanak a környezettudatos fogyasztóhoz. Egyébként kiegészítőket és táskákat nálunk is gyártanak újrahasznosított alapanyagokból.
– Beszéljünk kicsit az ön vásárlási szokásairól. Ön hol vásárol?
– Mivel Szlovákiában nem igazán van lehetőség az alternatív ruházkodásra, ezért sima boltokban vásárolok. A second hand nem az én világom.
– Törekszik arra, hogy ne legyen túl sok ruha a szekrényében? Hogy ne vásároljon túl sokat?
– Próbálkozom. Környezettudatosság terén egyelőre ott tartunk, hogy szemetet gyűjtünk az erdőkben, a réteken. Azt hogy sok vagy kevés ruhám van-e, nem tudom megítélni. Sajnos, nekem is vannak olyan ruháim, melyeket ritkán hordok, de mit csináljak velük? Dobjam ki őket? Ajánljam fel őket? De kinek? Nincs rá igény. Pozsonyban érdeklődtem: egy csomó helyen van gyűjtő, ahová a hajléktalanok bejárnak, de köszönik szépen, nem tudják elraktározni a ruhákat. Arra azért odafigyelek, hogy környezetbarát tisztítószereket vásároljunk. Fel van tüntetve rajtuk az eco friendly jelzés, és csak picivel drágábbak.
Minőségből mindig kevés van a világon, kreatív divatból is. Egy irányadó modell az Oscar de la Renta kínálatából
– Sokan azon az állásponton vannak, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Mit lehet tenni annak érdekében, hogy az emberek belássák: egyéni szinten is fontos a tudatosság.
– Ne mástól várjuk a csodát! A tapasztalat egyébként az, hogy a fiatalok tudatosabbak, mint a mi generációnk. Számukra a hulladékszeparálás természetes, mintha velük született elvárás lenne. Tudatosítják, hogy nagy gond van. Aktívak, érdekli őket a környezetvédelem, és fogékonyak az új módszerekre.
– Ha minden a jelenlegi ütemben halad tovább, hogyan látja a világot 30-40 év múlva?
– Erre nagyon nehéz válaszolni, de ha nem teszünk semmit, akkor a vég felé tartunk. Persze ha azok az emberek, akiknek a kezükben van a világvagyon nagy része, továbbra is úgy fognak gondolkodni, ahogy most gondolkodnak, akkor nagyon nehéz lesz. Én hiszem, hogy alternatív, emberközpontú gazdaságot kell kialakítani, a jó példákat pedig fontos terjeszteni.
