Zöld posztó, puskapor és vadpecsenye. Szentantalon jártunk a vadásznapokon, és női vadászemlékek után kutattunk.
Zöld vadászruha a hölgyeken, puska az uraknál, nyomukban csaholó kutyák… legszebb kastélyunkban, a szentantali kastélyban fényűzően terített asztal várta a társaságot Vadászat után, az erdő ajándéka került a tányérokra.
A Selmeci-hegység lankái között megbúvó szentantali Koháry–Coburg-kastély a legszebb hazai kastélyunk: bútorzata, velencei tükrei, tapétái épségben vészelték át a háborút.Talán azért is, mert végig itt élt a bolgár cár.
A késő barokk kastély századokon át a Koháry család otthona volt. De nem csak az övéké! Szentantalon a természet lépten-nyomon visszaköszön a szalonokban: lepkék szálldosnak a lerakóasztalkán, a tapétákon növényi ornamensek.
A szentantali kastély egyben vadászkastély is volt. 1744-ben építette Koháry András gróf. Stílusa barokk, de később átalakították, klasszicista elemekkel gazdagították – lásd fent a timpanont, a háromszög alapú orommezőt. (Szentantal hat kilométerre fekszik Selmecbányától.)
Aztán feltűnik egy plafonon lógó agancscsillár, egy nehéz medvebőr, a szembeni festményről a vadászkutyák mély ragaszkodással néznek vissza ránk, az oldalsó bábun zöld posztó vadászöltözet. Itt a kinti erdő nem csupán a szép kilátást jelentette a kastély erkélyéről: a lakók vadászták, vele éltek!
A zöld posztó vadászruha ehhez szolgált kellékül: csendes, nem súrlódik cserkészés közben, s tartja a hőt. A hűséges kutyaszemek sem véletlenek: a kutya figyeli gazdája jelzéseit, szavak nélkül is megértik egymást. A kastély múzeumvadászati kiállítása tizenkét termen vezet végig, itt van az ország legnagyobb múzeumi vadászati gyűjteménye.
Minden ősszel, ahogy idén is, megrendezik itt a vadászok védőszentjéről, Szent Hubertuszról elnevezett vadásznapokat.
Trófeafalak mint főúri „üzenőfalak”
A folyosókat borító „agancserdő” sem csupán díszlet. A trófeafalak üzenőfalak voltak. Minden egyes agancs azt üzente: „Nézd, mekkora hatalmam van! Hatalmas ura vagyok a természetnek.” A vadászatokon a napirend része volt a teríték megtekintése és a trófeák értékelése. Viszont nem csupán vetélkedés zajlott a főúri vadászok között a kapitális zsákmányért, a vadászat már akkor is (modern kifejezéssel) kapcsolatépítési platform volt.
A főurak gyakran meghívták riválisaikat egy közös vadászatra, ahol kötetlenebb volt a hangulat, közelebb kerültek egymáshoz, így könnyebb volt békét kötni, vagy házassági szerződést előkészíteni. Sokszor fontosabb diplomáciai döntéseket hoztak meg a vadászvacsorán, mint a bécsi kancellárián. Itt köttettek a szövetségek, és itt épültek a kapcsolatok.
A vadászebédlőben a vad
A vadászebédlő: itt derül ki igazán, mennyire nem látunk be a kulisszák mögé. Hiába vagyunk főző-mosogató háziasszonyok, csak a végén kérdeztük meg: Ki dolgozott itt a háttérben?
A porcelánt ugyanis fel kellett adni az asztalra, az ezüstöt meg kellett tisztítani, a hófehér abroszt mángorolták (a mángorlófa kisimította a gyűrődéseket, fényesítette, tömörítette a vászonnemű szálait). Az ínycsiklandó vadpecsenyét is el kellett készíteni – a korabeli rézedények között akad olyan fazék, amelynek dupla alja van, súlya pedig eléri a tizenhárom kilót. Üresen! Aki tehát a kastélykonyhán dolgozott, annak aligha volt szüksége külön erősítő edzésre.
Aranyszalon A Marie Antoinette-garnitúra a legértékesebb a Koháry–Coburg-kastélyban: a hársfa bútort 14 karátos aranyfüsttel vonták be. Ez volt Mária Terézia esküvői ajándéka lányának, Marie Antoinette-nek.
A vitrinekben ezüst pástétomformák sorakoznak. A vadhúst ugyanis azonnal feldolgozták – bár eleink még nem tudták, hogy ez a legegészségesebb húsfajta, a vad csak zöldet eszik vagy másik vadállat húsát. (Nem tartalmaz hormonokat, antibiotikumot, vegyszereket; persze, akkortájt még ilyesmi nem volt, de a vadhús akkor is a legértékesebb fehérjeforrásnak számított.) Mindenesetre a vadászat és a gasztronómia között akkoriban közvetlenebb volt a kapcsolat.
A tálaló és a tiroli snapsz
Az étkező minden szegletében vadászmotívumok köszönnek ránk. Nehéz, faragott fabútorok, a legdominánsabb darab a tálalószekrény. Egymás mellett látjuk rajta a Koháryak és a Coburgok címerét: az oroszlánt és a koronát.
A polc alatt egy sokatmondó német felirat olvasható: „Edd, ami elkészült, idd, ami tiszta, mondj igazat, szeresd a becsest!” Ez a szalon lehetett a híres vadász, Coburg Fülöp legkedvesebb helyisége.
Ide gyűltek össze a vadászat után a vendégek, hogy a kandalló mellett híres tiroli snapszot szopogassanak. A nemes alpesi gyümölcspárlat a hideg, őszi időben kiváltképp felmelegítette a fáradt urakat.
A hölgyek sem maradtak otthon
A historizáló tálalószekrény mellett elegáns vadászruhák ékeskednek. Az egyik zöldellő, finom szabású darab előtt megtorpanok. Ezt a ruhát nem férfira szabták! Bizony, nem. A kastély grófnői nem csupán finom porceláncsészékkel a kezükben üldögéltek a teaszalonban.
A hölgyek sokszor hintón kísérték ki az urakat a vadászatra.
A vadászatokon ők is részt vettek – persze a korabeli etikettnek megfelelően. Bár az rendkívül szigorú volt (a hölgyek számára például a szerencsejáték vagy a kártya nem számított illendő szórakozásnak), de a vadászat más volt.
Vadászöltözék 1857-ből.
Szabadságot, természetközeli élményt nyújtott a nők számára, sokszor persze csak a hintóból vagy szemlélőként voltak jelen, bár nem egy hölgy saját fegyvergyűjteménnyel rendelkezett.
Acélos lélek kellett hozzá, hogy feldolgozza az állat elejtését, de amúgy nincs nagy különbség férfi és női vadász között. (Bár Sisi királyné érzékeny lélek volt, mégis imádta a lovas falkavadászatokat.) A férfinak nagyobb az ereje az elejtett vad elmozdításához, de a nő finomabb motorikája a jó célzásban, türelme pedig a vad cserkelésében jelent előnyt.
Amikor megérkezett a vadásztársaság
A meghívott vendégek napokra, sőt hetekre érkeztek, saját lakrészt kaptak, együtt étkeztek, este pedig a „játékteremben” fejeződött be a nap. Hajnalban kürtszóra ébredtek, majd indultak a rengetegbe, napközben hajtás, kutyák csaholása és a lovak dobogása hallatszott, sötétedéskor pedig vissza a kastélyba. A sáros csizmák az ajtó előtt sorakoztak, és arra vártak, hogy a holnapi vadászatra a szolgahad kisuvikszolja őket… Hisz másnap kezdődött minden elölről.
TOVÁBBI KÉPEK AZ ALÁBBI GALÉRIÁBAN!
⬇︎⬇︎⬇︎
