A te ruhádnak mi a sztorija? Soha a történelemben nem volt a divat ilyen drága. Se ilyen olcsó. Hol vásárolunk mi?

Turi vagy fast fashion? Földes Edina (34) gútai turiboltjára az interneten leltünk rá, online shoppingolás közben. Ő az első fecskék egyike (olyan vállalkozó, akiről a tanárnő is álmodik). Az ő boltjában nem turkálunk, hanem szépen összeválogatott szetteket kínál – online shopjában is (modabazar.sk). Nagy munka a ruhákat összepárosítani, ő mégis imádja csinálni. 

– Hogy jött nálad képbe a divat?

– Angliában dolgoztam gyerekfelvigyázóként, s felfedeztem a használtruha-boltokat. Kint szép a berendezés, és az árak is magasabbak. Kint olyan turkálók is vannak, ahol a Chanelből túrnak. A márkás ruha nem olcsó, de így is az eredeti ár töredékéért jutnak hozzá – és nem szégyen turiba járni. A Portobello Roadon rengeteg charity shop található, s mindegyik beáll egy jó ügy mögé: az egyik a rákosokat támogatja, a másik például az árvákat. Nálam is találhatóak ismertebb márkák, Calvin Klein vagy Burberry. Mi is szeretjük itthon a minőséget, viszont fizetni már nemigen szeretünk érte. Azt hisszük, hogy ami használt, az értéktelen, pedig dehogy! Hiszen egy szép retikült például generációk női hordhatnak. 

foldes-edina01.jpg
Földes Edina
 

– Hogyan kezdtél vállalkozni? 

– Az egyetem alatt Budapesten én is csak turiból öltözködtem. A felhalmozott ruháimat kezdtem eladogatni, s innen jött az ötlet: nyitok egy webshopot, amely 2011 óta működik. A férjem informatikus, ő gondozza az oldalt, már harmadjára frissültünk újra. A piac közben megélénkült: ma már nem csak azok vásárolnak turiból, akiknek új ruhára nem telik. Egyre több a tudatos vásárló, aki a ZERO WASTE elvét vallja: ne szemeteljük tele a szép anyaföldünket. Én imádom a munkámat, mert küldetésnek érzem.

– Mesélj a kezdetekről. Milyen volt az elején?

– Tudtam, hogy sokan azért nem szeretik a turkálót, mert szó szerint turkálni kell a ruhakupacokban. Az elején úgy próbáltam népszerűsíteni az üzletemet, hogy „előturiztam“, és összepárosítottam az összeillő darabokat. Szeretik a nők, mert így tudnak inspirálódni, s nem sokat hezitálnak, megveszik a kész szetteket.

– Milyenek a vásárlóid?

– Pozsonytól kezdve Kassáig vannak törzsvásárlóim. Többségük a középkorosztályból kerül ki. Ma már olyan nők is jönnek, akik magasra rakják a lécet. Mivel nálam jó minőségű angol márkák is kaphatók, elégedettek.

Mi olcsó, és mi a legdrágább?

– Egy trikó körülbelül 5 euró. A legdrágább tételek a kabátok vagy márkás ruhák. Ezek 25-30 euróba kerülnek. Vannak olyan darabok, melyek jártak egy kört az angliai charity shoppokban. Mivel ott rengeteg ruha összegyűlik, ezért nagy tételben szétküldik más országokba is. Hozzánk bálákban érkeznek. 

web-bannerek-hirlevel-02.jpg

– Melyek a fő beszerző helyeid?

– Hetente járok Budapestre áruért. Vannak olyan helyek, ahol válogatni lehet, de ezek általában drágábbak. Én az ömlesztett verziót nem szeretem, mert nem mindegyik ruha szép. 

– Mi van azokkal a ruhákkal, amiket nem tudsz eladni?

– Elküldöm őket a rászorulóknak.

– A nők hozzák a párjukat is magukkal?

– Nem jellemző. Inkább bevásárolnak ők. A férfiak lassabban, megfontoltabban vásárolnak, mint a nők. A nők között több az impulzusvásárló. 

– Miben különböznek az angol és a hazai turizós szokások? 

– Sokban. Számomra megdöbbentő volt az, hogy Angliában a koszos cipőt nem kipucolták, hanem kidobták vagy leadták egy charity shopba. A ruhát nem mosták ki, hanem vettek egy újat. A vásárlás sokszor pótcselekvés: minden hétvégén shoppingolnak, aztán a zsákmányt beakasztják a szekrénybe. Mostanában persze már nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezettudatos életvitelre. Tudják, hogy tékozolnak, ezért próbálják mérsékelni vásárlásaikat. A ruháikat leadják a charity shopokba, hogy megnyugtassák a lelkiismeretüket.

Kisokos
Mi az a charity shop? Közösségi adománybolt. Az első charity shop 1941-ben nyílt meg Londonban. A „cseriti“ azóta a jótékonyság márkája. Napjainkra több mint 8 ezer ilyen üzlet van Angliában, de Európában, Amerikában is. Az adományboltot mindig egy jótékonysági szervezet működteti, és az eladott ruhákból befolyt pénzt a rászorulók kapják. Elárusítónak gyakran alkalmaznak önkénteseket. Mivel a termékeket fölajánlás útján, ingyen kapják, és az üzlet járulékos költségei alacsonyak, ezért nagyon alacsony áron tudják a ruhákat értékesíteni. Vásárlóik közé tartoznak a gyűjtők vagy különböző szubkultúrák tagjai. 

És nálunk?
Nálunk az emberek egy része viszolyog attól, hogy turkálókban vásároljon – ám világviszonylatban feljövőben van ez a szektor. A világ legnagyobb, használt ruhákkal kereskedő piactere, a Thredup jelentése szerint 2008-ban gardróbjaink három százalékát tették ki a másodkézből származó ruhák, 2033-ra viszont ez a szám el fogja érni a 30 százalékot.
A használtruha-biznisz egyetlen szépséghibája nálunk az, hogy a hagyományos turkálók kínálata szinte kivétel nélkül külföldről, elsősorban Angliából származik. Mivel a ruhák országokon keresztül utaznak, jelentős szénlábnyommal rendelkeznek... 

Darnay Krisztina

Kapcsolódó írásaink: KÖLCSÖNBE, TURIBÓL VAGY VADIÚJAT? II. részKÖLCSÖNBE, TURIBÓL VAGY VADIÚJAT? I. rész

 

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg