Az idei Kukkonia Art Garden munkáiból válogattunk. A Kukkonia Polgári Társulás kezdeményezése lehetőséget nyújt a kis-és nagyiskolásoknak az önkifejezésre és tehetségük megmutatására. A képzőművészekből álló zsűri – Ferdics Bélával az élen – idén 93 pályázó munkáiból válogathatott (sokan több munkát is beküldtek).
A témák izgalmasak voltak, a beküldött rajzok, szobrok, festmények még izgalmasabbak: egy stresszes és átmeneti kor lenyomatai. A kisdiákok és a középiskolások túlléptek a romantikán, az „itt és most”-ot mutatták meg. Lássuk! Témakörök: • A képzeletünkben élő vidék • Hallod, amit mondok? • A körforgás ritmusa • Jövő, víz, élhetőség.
Sisi nyomában: hallod, mit mondok?
Jevhenija Kustovská egy ukrán lány, négy éve él Dunaszerdahelyen, első osztályos gimnazista. A kamasz lázad, főleg ha diszharmóniát érez a környezetében és saját magában – hogyisne, hisz a háború miatt el kellett menekülnie otthonából. Keresi a helyét, ki ő, illetve mi lesz a helye ebben a változó világban és a változó testében?
A kamasz lány a világ képébe kiáltja, hogy ő nem bolond, az ő érzései igenis valódiak, hatályosak. Miért is ne szabadna neki így éreznie? Lázadását egy transzparensre írta, angol nyelven, ahogy már az ő nemzedéke a közösségi média hatására kommunikál. Anya, én ilyen vagyok! Nem vagyok bolond, csak keresem magamat, gondolkodom... Jevhenija példaképe Sisi királyné, aki szintén lázadt a konvenciók ellen.
Jövő, víz, élhetőség
Árvai Lili (Galánta) nyolcadikos. Lili odapöccint a mai világnak, hogy mennyire bután zajlik az átmenet, sokszor nem azt mentjük át, ami jó, szép és érték. A mórházban régen nem kellett fűteni, rossz időben az ember a kemencére kucorodott. Bezzeg ma napelemet szerelünk a ház tetejére, ha kell, ha nem. A tyúkot ketrecbe zárjuk, pedig hol máshol kapirgáljon, ha nem a falusi portán?! A háttérben pedig ott ágaskodnak a hatalmas műanyag széllapátok, melyek telepítése ellen hiába tiltakoznak a déli községek.
Pedig a madarak a lapátoknak csapódnak, és elpusztulnak, a többi állat pedig elkerüli a zajos területet, ami élőhelyük zsugorodását okozza; emellett a forgó lapátok fény-árnyék villódzást keltenek, megzavarva ezzel embert és állatot.
Sőt, energiát vonnak ki a légkörből, amivel befolyásolják az időjárást, s a műanyag monstrumot csak eltemetni lehet a földbe, nem használható fel újra. Summa summarum: az ember egyre kevésbé van otthon épített és természeti környezetében.
Árvai Lili munkája arra példa, hogy a mai fiatalok nem csupán néznek, hanem látnak is. Hogyan kapcsolódik a régi az újhoz?
Én hiszek, s ti nem tudjátok elfogadni?
Bertók Petra (Dunaszerdahely) egy hetedikes lány, édesanyja gyermekotthonban dolgozik. Petra katolikus nevelést kapott, mélyen hívő lány, s nem rejti véka alá a hitét. Ebéd közben mindig elmondja az asztali áldást: Áldd meg, amit adtál nékünk... Az osztálytársai emiatt néha kinevetik, s ez fáj neki. Miért kell a másik embert megbélyegezni, összesúgni a háta mögött? – boncolgatja a kérdést szolid, mégis felkiáltójelként értelmezhető rajzával.
Uszadékfa: a képzeletünkben élő vidék
Fodor Dominik (Dióspatony) egy nyolcadikos művészpalánta, akit a csallóközi mondák ihlettek meg: egy fantázialényt készített nagy kezekkel, nyomban köré képzelhetjük a régi Csallóköz lápos világát. Tudjuk, hogy a Csallóköz lápos vidék volt, ezért sem tudta bevenni a török, mert a mocsárban elsüllyedt; a táj sok apró szigetből állt, itt még az 1900-as években is ladikon jártak a gyerekek iskolába. A csallóközi mondák pedig tele vannak vízi lényekkel: ilyen vízi lényt alkotott meg Dominik uszadékfából. (Az uszadékfát a folyók medrében a víz munkája, a hullámok sikálják simára az évek során. A faszobrászok kedvelt anyaga.) Manónkat aprólékos kidolgozás jellemzi, látszik, hogy Dominik szeret a kezével dolgozni, természetes anyagokat jelenít meg, a fejre például nyers vásznat használt.
A Csallóköz egy nagy béka
Both Anna (Nagymegyer) a Kovács Margit középiskola tanulója Győrben. Szíve a szülőföldjéért dobog: az ő méretes – A3-as – linómetszetén a Csallóköz egy nagy béka. A Kukkónia ugyanis egy békáról, az unkáról kapta a nevét. A tatárjárás idején a mocsarakban elbújt eleink az unka hangját utánozva jelezték egymásnak, hogy ellenség közeleg: kuk, kuk... (A csallóközieket ezért később elnevezték kukkóknak.)
Anna metszete technikailag több mint bravúros, szépen van kivágva, nyomtatva, a színek megejtőek. A linómetszet úgy működik, mint a fametszet: vésővel kivájják azokat a részeket, amelyek nem hagyhatnak nyomot a lapon, majd az egészet bevonják nyomdafestékkel, és lenyomtatják nyomódúccal...
