Nagy fába vágtam a fejszémet, mert erről aztán tényleg nagyon sokat lehetne beszélni. Már egy ideje töprengek ezen a kérdésen, hogy mi mindent árul el rólunk a külsőnk. Öltözködésünk, megjelenésünk, mozgásunk. Amikor megnézzük a másikat, mi az, amit észreveszünk, konstatálunk, és mi az, amit gondolunk róla annak ellenére, hogy még meg sem szólalt. Feltételezünk róla valamit, megkreáljuk a fejünkben a hátteret, és találgatunk. Vagy kritizálunk. Igen, ezt csináljuk.
Ha egy szép nőt vagy férfit látunk, nagy beleéléssel meséljük: Hú, milyen dögös volt! Ha pedig egy ápolatlan embert látunk, rögtön ítélkezni kezdünk. S ez legjobban a párválasztásnál, tehát az ismerkedésnél ütközik ki. Hiszen ez a mérvadó: Csinos csaj? Jó pasi?

Hol ismerkednek manapság a fiatalok?
Ez egy nagyon jó kérdés. Ha belegondolok, szerintem a közösségi oldalakon, a fesztiválokon, a bulikban, társkeresőkön. Eszembe jut még a könyvtár, hiszen a bölcsész csoporttársaim a könyvtárba jártak a lányok után. Azt mondogatták, hogy a könyvtár egy igazi aranybánya. A lányok ott nemcsak szépek, hanem okosak is. Szerintem ma már se a férfiak, se a nők nem járnak könyvtárba. Milyen kár!

web-bannerek-hirlevel-02_2.jpg

Akkor egy buliban?
Igen! Először is, mint minden fiatal, nem zárkózom el a bulizástól. Az egyik barátnőm egy igazi partikirálynő, így néha elkísérem a budapesti éjszakába. Fiatal és gyönyörű, így kivétel nélkül az összes szórakozóhelyen leszólítják őt. Ámulok és bámulok mindeközben, hogy mennyi bókkal tudnak előállni a mai pasik. Mégis majdnem mindegyik így kezdi: “Nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire gyönyörű vagy!” Tipikus ismerkedők egyike. Ebből a szempontból egy álarcosbál nagy kihívás lenne számukra!

Nyilvános helyen nők és férfiak ugyanazt élik meg
A minap mesélte az egyik férfi ismerősöm, hogy ha kimennek kocsmázni a haverjaival, akkor sokszor láthatatlannak érzi magát. Ugyanis a pincérlányok állandóan a haverjait rajongják körül.
Ekkor jöttem rá, hogy ez tulajdonképpen tényleg mennyire igazságtalan. Igen, a külső számít mindenkinél, és szomorú, hogy azért, mert valaki izmos, vékony, túlsminkelt, szuper cuccai vannak, és még a szelfizésben is profi, mindenhol előnyt élvezhet. Étteremben, buliban, bárhol. Velem is előfordult már, hogy a pincér egy szavamat sem hallotta, és háromszor kérdezett vissza (miközben rendelni próbáltam), mert az egyik bombázó barátnőm ült velem szemben. Pedig csak ebédelni szerettem volna.
Személy szerint úgy vélem, hogy egy olyan korban élünk, ahol a külső az első. Ahol sokkal többre tartják az öltözködést, az izmokat, mint azt, hogy valakivel el lehessen beszélgetni, vagy egy jót tudjunk nevetni. Tényleg így lenne? Ön szerint?

Derzsi Bernadett

web-bannerek-hirlevel-01_1.jpg