Mi mással lehetne magyarázni azt a kegyetlen hozzáállást, ahogyan a szaporítók egy-egy kutyával bánnak, mint hogy a tenyésztő szereti a kutyákat, a szaporító viszont nem. Egy tenyésztő számára nem a pénz vagy a bevétel az elsődleges. Diósi Lászlóval (60, Párkány), egy vérbeli kutyatenyésztővel beszélgettünk.
„Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes!” – ez a mottója Diósi Lászlónak (60, Párkány), aki mopsz és francia buldog kutyusokkal foglalkozik. Az első kutyája egy német juhász volt, amelyet a kilencedik születésnapjára kapott az édesapjától. „Hatvanévesen el tudom mondani, hogy az egész életem a kutyák körül forgott. Miután utánajártam annak, hogyan lehet kutyatenyészetet indítani, mi minden kell hozzá, belefogtunk. A feleségem és az édesanyám a legnagyobb segítségem ebben.”
– Milyen céllal vágtak bele a kutyatenyésztésbe? Miért nem volt elég, hogy van egy házi kedvenc a háznál?
– Úgy éreztem, hogy szót tudok érteni az állatokkal, hogy értek a kutyák nyelvén. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen jó az, ha a családban van egy négylábú családtag. Szeretetet hoznak, nyugalmat árasztanak. Miután utánajártam annak, hogy mi minden szükséges a hivatalos kutyatenyésztéshez, minden feltételt bebiztosítottam. Szerettem volna szép, egészséges, boldog kiskutyákat továbbadni az alomból. Harmincéves történet ugyan, de még mindig elérzékenyülve gondolok vissza arra, hogyan választottuk ki az első kutyafajtát.
– Milyen fajta kutyust választottak akkor?
– Egy nemzetközi kutyakiállításon sétálgattunk a feleségemmel Nyitrán, amikor egy pillanatra megálltunk ott, ahol épp a német dogokat (a világ egyik legnagyobb méretű kutyája – a szerk. megj.) bírálták el. Egymásra néztünk a feleségemmel, és abban a pillanatban eldöntöttük, hogy ez kell nekünk! 1987 nyarán hoztuk el Csehországból az elsőt, Aimee volt a neve. Gyönyörű, fekete kutyus volt, fehér mellfolttal. Vele kezdődött a mi kutyatenyészetünk. Az engedélyt Belgiumból kellett igényelni, ott található a Nemzetközi Kinológiai Szövetség, amely a fajtatiszta kutyákat és tenyésztőiket fogja össze. Beindult a munka, és amint Aimee elérte a megfelelő kort, elkezdtünk vele kiállításokra járni. Többszörös bajnok volt több kategóriában. Mi mindent a saját bőrünkön tanultunk meg, emlékezetes volt például Aimee első fedeztetése. Ezzel a nagytestű kutyával egészen Prágáig vonatoztunk, ott találtam megfelelő fedeztető kant a számára. Hatalmas, díjnyertes példány volt. Később hat kiskutya született ebből az alomból. Óriási volt az öröm.
– Aztán kutyafajtát váltottak?
– Igen, hosszú idő után. A német dogok mellett még nápolyi masztiffunk (erőteljes, izmos olasz kutyafajta – a szerk. megj.) is volt.
Egy idő után azonban érezni kezdtük a hatalmas kutya hátrányait, így szép lassan váltottunk. A legnagyobb fajtáról a majdnem legkisebbre. Mopsz és francia buldog tenyészet lettünk és vagyunk azóta is, Tenuto név alatt működünk.
– Milyen kutyák ezek?
– Szuszogós fajták, a nagy melegben nem is szabad őket sétálni vinni, nehogy hőgutát kapjanak. Nyomott a képük, nem tudják lehűteni a levegőt. Elég érzékeny kutyusok. Kora reggel vagy késő este visszük őket sétálni. Nem nagy a mozgásigényük, de naponta kell mozgatni őket... Minden kutyatenyésztő álma, hogy egészséges és szép kutyákat neveljen ki. Hogy az új tulajdonosok meg legyenek elégedve az ebbel. A másik nagy álmunk, hogy a kiállításokon minél jobb eredményeket érjünk el. Nekünk jó néhány junior champion és grand champion (kiállítási osztályok, minősítések – a szerk. megj.) kutyánk van, de ebben rengeteg munka van: napi 24 órában, a hét minden napján. Olyan nincs, hogy a kutyák mellett szabadságra megyek! Azt tudni kell, hogy a feleségemmel a munkánk mellett foglalkozunk a tenyésztéssel, gyakorlatilag minden szabadidőnket a kutyákkal töltjük. Ha munkában vagyunk, akkor az édesanyám vigyáz rájuk. Az állatorvosaink mindig készenlétben állnak. Ha éjjel két órakor hívok, akkor is jönnek. Általában éjszaka szülnek a kutyák, mert mikor máskor? Forgolódni kezdenek, nem találják a helyüket, és ebből már tudjuk, hogy elérkezett az idő.
– Egy tenyésztőnek mi mindenre kell figyelnie, mi mindent kell bebiztosítania?
– Megfelelő életteret kell biztosítania, hogy kiegyensúlyozott legyen a kutyák nevelése. Nálunk fűtött helyiségeik vannak, a ház mellett pedig nagy udvar. A fejlődő, növekvő kutyának vitamin és minőségi táp kell. A kutyakozmetika, szőrápolás is sok pénzt nyel el, s a kiállításokra felkészített kutyákat mindig duplán kell ápolni. Bőrápolás, fültisztítás, féreghajtás, kötelező oltások – ezeknek mind-mind meg kell lenniük.
– Vannak olyan szabályok, melyeket egy tenyésztőnek be kell tartania?
– Persze! Ahhoz, hogy fedeztetni tudjam a kutyát, először ki kell kérni a fedezőlapot, majd a kan kutya tulajdonosával kitöltetni azt. Mivel nekem kan kutyám is van, ezt elvégzem helyben. Mikor megvan a fedeztetés, 3 napon belül el kell küldeni az egyesülethez a papírokat, hogy megtörtént a fedeztetés. Ez mind papírmunka, idő és pénz... Emellett én minden kutyámnál genetikai tesztelést is végeztetek, hogy kiderüljön, valóban egészségesek-e. Ez különösen fontos, hisz nekünk is az az érdekünk, hogy egészségesen adjuk tovább a kutyusokat. Régen még alomellenőrzés is volt, jött egy megbízott ellenőr a klubból. Ez ma már nincs, ez a tenyésztő felelőssége. A szaporítók épp erről a felelősségről nem vesznek tudomást, az előírásokból semmit nem tartanak be, hiszen feketén üzérkednek a kutyákkal. Az állatvédők most felléptek ellenük, ami kell is.
Nekünk, tenyésztőknek a szigorítás jó, mert a sok degenerált kutya legalább nem lesz tovább szaporítva. Ilyen a kék színű francia buldog. Csak a gond van vele, folyton egészségi problémákkal küzd. Ha az érdeklődők hozzám fordulnak, mindent megtudnak az adott kutyusról, nem vesznek zsákbamacskát.
– Az érdeklődők tudják, hogy mibe vágnak bele?
– Nálam megnézhetik, hogyan és milyen körülmények között növekedett a majdani kis kedvencük. Minden információt átadok a kutyákról, sőt kezdőcsomagot is biztosítok a tápláláshoz. Azt is elmondom a jövendőbeli tulajdonosoknak, hogy az első perctől kezdve ügyelni kell arra, hogy ne a kutya legyen a falkavezér, mert akkor az ember fejére nő. De ezeket a kistestű kutyusokat házi kedvenceknek viszik, főleg lakásba.
– Milyen kutyakiállítások vannak?
– Vannak kerületi és nemzetközi kiállítások, de mi kizárólag a nemzetköziekre járunk. Pozsonyba, Nyitrára, valamint sokszor megyünk Losoncra is. Ezek a nemzetközi kiállítások általában 2-3 naposak, egy-egy verseny alkalmával mindig több bíró döntése alapján születik meg az eredmény. Ha megnyerjük a címet, az eredményeket beírják a törzskönyvbe. Ha a szülők törzskönyve tele van szép eredményekkel, az utód annál értékesebb. Szép helyezéseket elért szülőtől sem törvényszerű azonban, hogy bajnok kutya szülessen… Én tréningezem a kutyusokat, figyelem, hogy melyikből mit lehet kihozni. Jó szem kell hozzá, az biztos! (Nevet.) Kiállítás előtt többször viszem ki a kutyákat sétálni, szoktatjuk őket a zajokhoz. A természetben megrendezett versenyeket jobban viselik az állatok. A zárt térben szól a zene, nagy a dübörgés, csaholnak a kutyák, rengeteg az idegen szag. Ez mind befolyásolja a kutya közérzetét, és jól kell bírnia a stresszt.
– Kutyatenyésztőként mire a legbüszkébb?
– Hogy van kutyám Amerikában, Mexikóban, Dubajban, Kartarban és Hollandiában is. De Csehországba szintén sokat visznek. Ott drágább a kutya, azért viszik innen. Most készülök Lengyelországból hozni egy kan mopsz kutyát, hogy vérfrissítés legyen a tenyészetben. 1800 kilométert utazunk érte, de a jó tenyésztő ezt is bevállalja. Hogy beválik-e? Ezt sosem tudni… De mindent megteszek azért, hogy a legjobb tenyésztett kutyáink legyenek. A legnagyobb elismerés számunkra az, ha a gazda hozzám jön vissza a következő kutyusért is. Mert csak tőlem akar kutyát. Ez nagy elismerés.
