A második feleség

Amilyen ibolyát szakítottál, olyat fogsz szagolni: mondogatta mindig a nagyanyám.

Ha olyan férfihoz megyünk feleségül, akinek már vannak gyerekei,
ne feledkezzünk meg arról, hogy a férfival együtt az első feleséget is megkapjuk ajándékba. Ő lesz a mi hozományunk. Megkapjuk az első házasságban született gyerekeket is, ők lesznek a mi mostohagyerekeink, tehát kapunk egy újabb státuszt is, az anyukáét. Megkapjuk a volt anyóst és apóst, sőt, az egész rokonság is jelen lesz az életünkben, főleg, ha a férjünk nem tud leszakadni róluk. A fiatal lányokat ez általában nem zavarja, inkább kihívásnak érzik. (Volt egy barátnőm, aki két perc alatt „lepattintotta” a férje lányát, tett róla, hogy soha többé ne jelenjen meg a vasárnapi ebéden.) Ám nem mindenki ilyen gonosz, arról nem szólva, hogy majd egyszer ő is visszakapja, mert ez azért nem a klasszikus „jótett helyébe jót várj” esete. Sok a jó szándékú új feleség, aki meg akarja váltani a férjét, és meg akarja óvni minden rossztól, amit exe, úgymond, elkövetett ellene. Zárójelben megjegyezzük: nem fog sikerülni.

Nagy tévedés azt hinni, hogy az a legjobb, mikor a férj teljesen megszakítja a kapcsolatot az exével. Ez sokszor nem is lehetséges, és még ha így lenne is, ez a férjről sem állít ki jó bizonyítványt. A mozaikcsaládok akkor működnek elfogadhatóan, ha a volt házastársak elfogadható viszonyban maradnak egymással. Ne legyenek annyira jóban, hogy a férfi hajnali háromkor elrohanjon az exéhez kicserélni a villanykörtét (ez is megesett egyik barátnőmmel), de legyen barátságos a viszony. Annyira, hogy a volt feleség ne téli kezeslábasban küldje a gyerekeket nyári szünidőre. Az első feleségeket, persze, nehéz megállítani! A gyerekek foltos pizsamája és kérő tenyere (elromlott a telefonom, vegyél újat, Nike-ot akarok, nem ócska kínait!) sokszor meglágyítják az apa szívét, és kicsit később jön rá, mint az új feleség, hogy apucit pénzeszsáknak nézik, akinél ki-be folyik az euró, hiszen „Németben” dolgozik. Szóval, az élet a régi gyerekekkel tele van meglepetésekkel, s ezt még tetézi, ha minden pillanatban SMS-eket kell írogatni, mert az asszony a hétvégén nem veszi fel a telefont. 

A mozaikcsaládok akkor működnek elfogadhatóan, ha a volt házastársak elfogadható viszonyban maradnak egymással.

A második házasság sose kezdődik tiszta lappal
Az új feleség nem vadonatúj kupéba lép, hanem egy kissé lepukkant vonatra szállt fel. Gyorsan tájékozódnia kell, hogy melyik kilincsben kapaszkodhat meg, és melyik az, amelyikhez jobb nem hozzányúlni. A régi feleség például egész más elvek szerint nevelte a gyerekeket. Benjamin Spock könyve alapján mindent megenged nekik, az új gyerek keresztelőjén például fel s alá masíroznak a templomban, és az apjuk nem szól rájuk. Ám a legnagyobb gond nem is az, hogy eddig kólát kaptak a gyerekek, az új feleség meg vizet akar adni nekik, vagy hogy eddig cukros joghurtot kaptak, most meg cukormenteset. Az új gyerek, akit pedig egészen máshogy neveltünk, egyszer csak másolni kezdi a régi gyerekek szokásait. Nekik miért lehet, nekem meg miért nem?! Nekik miért nincs korlátozva a számítógép, miért nincs megszabva a lefekvés ideje? S dönteni kell, a sarkunkra állni. S akár tetszik, akár nem, mindenképpen mi húzzuk a rövidebbet, döntsünk bárhogyan. 

Az új gyerek rengeteg dolgot megtanul a mostohatestvéreitől
Többek között már hatéves korában a serdülők nyegle stílusában fog beszélni, az iskolát fölöslegesnek mondja, és olyan filmeket fog nézni, amelyektől feláll a hátunkon a szőr.
A második feleség készüljön fel rá, hogy ritkán vagy sose lesz egyedül a férjével, és nem lesz egyetlen szabadnapja sem. A volt feleség viszont minden hétvégére azt tervezhet be, amit akar: összejöhet a barátnőivel, vagy orrvérzésig az új pasijával lóghat. Ez lesz az ára annak, hogy elloptuk egy másik asszony férjét. (Ma már ez sem igaz, mert sokszor az exfeleség csalt, s a férj azért vált el. De az exe akkor is rajta áll bosszút: manipulálja a gyerekeket az új feleség ellen.) Az új asszonynak a saját gyereke mellett mindig ott lesznek a férj korábbi gyerekei, akik majd fölfordítják a házat, miközben ő reggeltől estig főz rájuk, tálal nekik, megvarrja az elszakadt gatyáikat. S mikor már azt sem tudja, hol áll a feje, bezárkózik a fürdőszobába, leül a kád szélére, és azt vizionálja, hogy bezzeg az exfeleség a strandon lubickol. Vagy mi mást csinálhat? Ül otthon a fotelban, és a körmét lakkozza? Vagy moziba ment a barátnőjével, miközben a mostoha a vécéülőkét törölgeti a gyerekei után?
Ezért jól hányjuk-vessük meg a házasságot a nős pasival. Aki meg tépelődő típus, annak egyáltalán nem ajánljuk a kád szélét. Amilyen ibolyát szakítottál, olyat fogsz szagolni – mondogatta mindig a nagyanyám. Szóval, a fentit szakítjuk, ha gyerekes pasiba habarodunk bele.

Vegyük tudomásul, hogy rólunk a volt asszony mindent tudni fog, mi viszont őróla semmit vagy szinte semmit. A régi asszony tudni fogja, hogyan főzünk, hány szeplőnk van, és hogy nem tudunk pavlovát sütni. A gyerekei otthon részletesen beszámolnak arról, miért veszekedünk a férjünkkel, leszólhatja, hogy a mi kicsink azért nem tudja kimondani az r-t, mert nem gyakorolunk vele. Ha eddig hűsítő tisztás volt a szerelmünk egy szédítő forgatagban, a régi gyerekek megjelenésével ennek vége. 

Külön fejezet a serdülőkor, amikor a saját gyerekünk is átokrossz.
Nemhogy még a mostohagyerekek! Ha eddig nem sikerült jóban lenni velük, akkor ez a történet ennyiben is marad. A kocka el van vetve. Szentté kell avatni azt az asszonyt, aki ilyenkor illatos ibolyát szagol.

ADHATÓ-E JÓ TANÁCS?

• Nem. De azért van néhány ötletünk. Először is mindennap imádkozzunk térden állva, hogy a volt feleség találjon új pasit magának. Ez a legfontosabb. Mert addig az új feleség csak „a gaz ribi” lesz, a csábító, aki tönkretette az életét. A gyűlölködő személy lelkiállapota mindig pocsékabb, mint azé, akit gyűlölnek: ez lehet számunkra a (sovány) vigasz.
   
• Ha csak egy kis remény van rá, barátkozzunk össze a régi asszonnyal. Néha még szövetségest találhatunk benne, mert ő ismeri a legjobban a saját gyerekeit, és tanácsot tud adni, hogyan lehet kezelni őket. Azonkívül ismeri a férjét is, a legrosszabb oldaláról (is). Úgy bizony!
   
• Van egy ötletünk: ha már fejünkre nőttek az ő gyerekei és a mi gyerekeink, és egymás haját tépik – egyszerűen lépjünk le. Fogjuk a kulcscsomónkat, csapjuk be magunk mögött az ajtót, és menjünk ki a természetbe, vagy üljünk be egy moziba. El kell tűnni! A dolgok legtöbbször maguktól is megoldódnak.