Az ember nemcsak farkasbőrbe bújhat, hanem medvebőrbe is, amit mostanság, mikor Erdélyben és Moldvában lejárnak a medvék a lakott településekre, meg is lehet érteni.

m01.jpg

Ádám Gyula fotós egy kuriózummal készült nekünk az új évben: Kománfalván a medvefesztivált fényképezte le nekünk. A csángó fesztivál mára világhírű, az amerikaiak a csodájára járnak – igazi turistalátványosság lett belőle. 

m02.jpg

A románok a tévében minden évben kijelentik, hogy dák hagyományról van szó, ám a moldvai magyarok is magukénak vallják, hiszen több évszázada ők viszik végbe az egész ceremóniát. (Kománfalva amúgy nem falu, hanem kisváros Moldvában, ahol nincs se magyar iskola, se templom, sőt, a románok szerint magyarok sincsenek.) A csángó magyarok egy régies magyar nyelven beszélnek, és évszázadok óta őrzik szokásaikat. Látványos óévbúcsúztató szokásuk a képeken látható medvetáncoltatás. Úgy hiszik, hogy a medvetánc elűzi a szellemeket, és szerencsét hoz az új évben.

05_74.jpg

web-bannerek-instagram.jpg

m06.jpg

Igazi medvék
Régen még igazi medvék táncoltak a felvonuláson, mára alakoskodó szokásról beszélünk. Medve módra pedig úgy alakoskodhatunk, hogy medvebőrt húzunk magunkra. Méghozzá igazi, valódi medvebőrt. Ám Moldvában már nem a helyi vadászok lövik ki a medvéket, hanem külföldiek sok-sok pénzért, és a bőrt néha ott hagyják. Azt pedig, hogy melyik az „új medve“, a bunda színéről látja meg az ember. A felvonulók a medvebőr alatt többnyire pólót viselnek, mert a medvebőr megvéd a zordon hideg ellen. Nem könnyű gúnya ez, hiszen egy bunda súlya a tíz kilót is meghaladja. A látványos műsor lefolyása pedig: a hazaiak és a vendégcsapatok a medvéket éktelen harci zaj közepette megtáncoltatják. A dobosok monoton módon dobolnak, a helyiek pedig ereszcsövek segítségével durrogtatnak. 

m03.jpg

A felvonulók a jelmezekre, vagyis a medvebőrökre nagy gondot fordítanak. Több generáción át őrzik, és minden évben felújítják-kijavítják. Komoly érték egy kipreparált medvebőr: kétezer euróba is kerülhet. Fontos, hogy a táncosok minél félelmetesebben nézzenek ki. A preparálás során az állat fogait is megőrzik, és a nyelvét élénkpirosra festik. A medvebőrt egyébként piros bojtokkal is feldíszítik. A próbák már hetekkel karácsony előtt elkezdődnek, régen a csűrökben tartották. A térség tragédiája, hogy a falvakból hiányoznak a férfiak, ugyanis Nyugat-Európában dolgoznak. Ezért ma már kamaszok is tagjai lehetnek a csapatnak. 

min.jpg

Cigányok kezdték!
Moldvában a szokás főként a hegyi falvakra jellemző, és először a belátogató cigányok kezdték el, akik láncon hozták magukkal a medvét. A medvét úgy tanították, hogy forró fémlemezt dugtak a mancsai alá. Az állat a forróságtól emelgetni kezdte a lábát – és egy idő után már nem is kellett az izzó lemez, hogy „táncoljon”. A bátrabbak a medvebocs talpa alá feküdtek, hogy a hátukon topogjon, szerintük ez kiváló gyógyír volt a hátfájásra. A fáma szerint egyszer aztán a cigányok medvéje elpusztult, és egy falusi megvette a bundáját. S mivel már akkor is úgy búcsúztatták az óévet, hogy különféle jelmezekbe bújtak, kialakult a medvejelmezes tánc is.

m07.jpg

Moldvában az urálás során (a román „a ura” ige felköszöntést jelent) magyarok és románok is házról házra jártak, és főleg a lányos portákon pálinkával kínálták őket. A csapatokban szerepek voltak: eljátszották a polgármestert, a cigányt. Akadt olyan falu is, ahol menyasszony és vőlegény is volt a menetben. A játék mindenkié: ma ortodox és katolikus fiatalok is tagjai a csapatnak. Az urálás szerepe, hogy az ártó szellemeket távol tartsa a háztól.

08_32.jpg

Ami tilos
Medvét rabláncon tartani ma már tilos. A Balkán után Indiában is betiltották a medvetáncot, ahol még nem is olyan régen utcai látványosságnak számított. Amúgy Szerbiában és Bulgáriában is elterjedt a medvetáncoltatás, külön iparág épült rá. A vadászok előre kinézték maguknak a medvéket, a medveanyát kilőtték, majd elvették a bocsokat. Az orrukba karikát fűztek, majd az idomítás nagy kínok közepette ment végbe.

–néva–

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg