Aki nyaralni megy, az jól akarja érezni magát: élvezni szeretné a reggeli szellőt, az első kávét a napsütötte teraszon, a késő esti borocskát a hűs fák árnyékában. És beszélgetni szeretne, mert végre „van időnk”. Van időnk egymással lenni, megcirógatni gyerekeink kipirult arcát, mást csinálni, mint ami a hétköznapokban megszokott. Ilyen örömök alkotják a nagybetűs élvezetet, amelyet a nyár tartogat számunkra minden évben.

Ezzel a MÁSSAL azonban időnként gond van, ezt már a különböző, manapság oly divatos kutatások is kimutatták. Tíz nyaraló párocskából legalább egy pár azonnal szakít, néha még a hazaérkezést sem várják meg. Otthon napi rutin szerint élünk, megtanultuk menedzselni problémáinkat, kezelni konfliktusainkat: tágabb térben létezünk, és szűkebb időben mozgunk együtt. Előre örülünk a pár napnak, mikor elrugaszkodhatunk a megszokásoktól, mert nem azért utazunk néha több száz kilométert, hogy ugyanazt csináljuk, mint otthon. Zoli és Zita első konfliktusa a szűk fürdőszoba miatt robbant ki: Zita mindig akkor vonult be hajat szárítani, mikor Zoli zuhanyozni akart. Focit sem nézhetett akármikor, ráadásként Zita a holmiját szerteszórta, a tenyérnyi szobácskában soha semmit nem találtak. Az i-re a pontot az tette fel, mikor a férfi a gálavacsorához nem volt hajlandó szépen felöltözni. Mindezekre otthon szépen beállított szabályaik voltak: jó étterem nem volt a környékükön, ezért inkább otthon főzőcskéztek. A tágas, háromszobás lakásban mindkettejüknek volt elég hely, a foci alatt pedig Zita csajos estét szervezett a barátnőivel. Itt pedig össze voltak zárva menthetetlenül, s egyik sem volt hajlandó lemondani kényelmes kis szokásairól és komfortjáról. A szerepeket pár napra újra kellett volna írni, s kiderült, erre már egyiküknek sincs kedve. 

Térhasználat mint konfliktusforrás
„Te nem lépsz be az én zónámba, cserébe én is békén hagylak, mikor a Forma-1-et fogod nézni. Nagy a lakás, elférünk benne mindketten.” A nyaralás alatt éppen ez a rendszer áll a feje tetejére, s néha borul vele a kapcsolat is. Kiderül, szinte már nincs is olyan dolog, amit együtt szeretnénk tenni, csak különutas programjaink vannak, ami otthon már fel sem tűnik. A felmérések szerint a legboldogabb időszak a nyaralás tervezése – mikor útra kelünk, elkezdődnek a veszekedések. Pedig most kéne ellazulni, belemerülni bármibe, amit csinálunk, hiszen otthon ebben a pár napfényes napban bíztunk, hogy majd ezekből merítünk erőt a szürke hétköznapokban.

web-bannerek-hirlevel-02_2.jpg

A nyaralás napjainkra számos irreális elvárással telítődött meg. Otthon egyre kevesebb időnk van önmagunkra és egymásra, s mindent ez alatt a pár nap alatt akarunk behozni. Végre elolvassuk az ágyunk mellett felhalmozott könyveket, megtanulunk szörfözni, csillaghullós éjszakákon kéz a kézben andalogva sétálgatunk a tűhegyes toscanai ciprusok alatt... A fiatal párok egy rózsaszín lufiról szőnek hamis ábrándokat, amelyben egész nap csak turbékolni fognak. Hogy majd hogyan férnek el ketten azon a pár négyzetcentiméteren, abba a tervezgetés boldog időszakában elfelejtenek belegondolni. Mindent abba a pár napba akarunk belezsúfolni. A gyerekes családok feje megfájdul más gyerekes családok lurkóinak a lármájától. Nem csoda, hiszen egész nap más se csinálnak, mint egy szem csemetéjük csacska kis igényeit elégítik ki, a vége mégis hiszti, zsörtölődés és veszekedés lesz: a gyerek haragszik, és a szülők is csalódottak („Mert te semmit nem segítesz, még a focilabdát is nekem kell felfújni!”).  

A szakemberek azt mondják: ahhoz, hogy a nyaralás jól sikerüljön, először a hétköznapjaink sorában kell rendet vágni. Ha nem szipolyozzuk ki önmagunkat a végtelenségig, és otthon is szánunk időt az együttlétre és kikapcsolódásra (s néha vendéglőbe is elmegyünk, szép ruhát is felveszünk), nem csapnak méteres magasra a nyári konfliktusok hullámai. Nem csupán az egyetlen balatoni héten várjuk el társunktól, hogy végre odafigyeljen ránk, s a gyerekeinket még otthon megzabolázzuk, vágyaikat nem engedjük égig nőni. Nem egymást szolgáljuk, hanem az együttlétet – már otthon is.

A jó nyaralás a megfelelő arányokról szól, csakúgy, mint minden más. Ebből is egy kevés, abból is egy kevés. A létezés elviselhető könnyűségét pedig a verőfényes nyári napok biztosítják, mikor nagyot csobbanhatunk – akár a faluvégi bányatóban, ha nem telik tengerparti nyaralásra. Hozzá viszont beruházunk a leghamarabb felállítható sátorba, ennyi luxust a kinti éjszakákhoz megérdemlünk. A lényeg, hogy mást csináljunk és másként, mint a hétköznapokban, de UGYANAZZAL AZ ODAFIGYELÉSSEL, mint eddig. Az élmények és a jó sztorik pedig gyűlni fognak, nem kell ráizgulni... Nem lesz itt baj, ezt a nyarat is megússzuk.

Nagyvendégi Éva

web-bannerek-hirlevel-01_5.jpg