Izeg-mozog a padban, az órán jelentkezés nélkül beleszól a magyarázatba, otthon felejti a tollát, füzetét, szemtelen, visszabeszél, lóg az iskolából… Egyszóval kezelhetetlen. Haragszik a világra. Nem büntetés kell neki, hanem valaki, aki megkérdezi tőle, mi bántja. Minden nyugtalanságnak oka van, legyen az szorongás, családi gondok vagy iskolai zaklatás...
Napjainkban egyre több gyermekpszichológiai lelki egészségközpont jön létre. Bebizonyosodott, hogy jelentős eredményeket érnek el azokban az iskolákban, ahol együttműködnek velük. Javul a hangulat a gyerekek között, a tanárok és gyerekek között, sőt a szülők és az iskola között is. Úgy tűnik, a jövőben a wellbeing (jó közérzet, az ember fizikai, mentális és szociális jólétének egyensúlya) nem üres szó lesz, hanem maga a cél.
Negatív jelzők nélkül
A lelki egészségközpontok célja az, hogy a társadalom értőbb szemmel nézzen a nehezen kezelhető gyerekekre. A felnőtt tanuljon meg kérdezni, hogy a gyerek miért viselkedik úgy, ahogy viselkedik, ahelyett, hogy azonnal negatív címkét ragasztana rá. Egyetlen olyan viselkedésforma sincs, amelynek ne lenne valamilyen oka.
„A kezelhetetlen, rossz gyerek megjelölés mögött sokféle viselkedési zavar rejtőzik – mondja a gyermekpszichológus, aki súlyos magatartászavarokkal küzdő és agresszív gyerekekkel foglalkozik. Közben megjegyzi, hogy a gyerek számára szörnyű lelki teher, ha rossznak nevezik, főleg akkor, ha nem tudja féken tartani az indulatait. – Volt egy ADHD-s (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavaros) fiú páciensem, aki nem bírt nyugodtan ülni a padban, folyton belebeszélt a magyarázatba, és kétségbe volt esve amiatt, hogy mindig elfelejt valamit. Egyszer eldicsekedett vele, mit talált ki, hogy ne hagyja mindig otthon az ellenőrzőjét. Büszkén mutatta, hogy egy zsineggel hozzákötötte az iskolatáskájához. Látni kellett volna, mekkora öröm tükröződött az arcán” – meséli a pszichológus.
Az a gyermek, aki mindig csak negatív véleményeket hall magáról, mert soha nem teszünk fel neki pozitív kérdéseket, lassan elveszíti motivációját a jóságra. Olyan véleménye alakul ki magáról, hogy ő mindig csak rossz, és idővel ennek megfelelően kezd el viselkedni.
Kérdezzünk!
A pszichológus felhívja a figyelmet arra, hogy főleg az iskolában lehet – és kell is – kérdezni. Meg lehet kérdezni például, hogy milyennek látja az iskolát, mi történt vele mostanában, mivel foglalkozik éppen, milyen tervei vannak, mit szeretne elérni. Mire vágyik, mit szeretne megkapni, van-e elég mozgástere. Rendben van-e az egészsége, fél-e valamitől. Ilyen kérdéseket bármikor fel lehet tenni. Arra azonban figyeljünk oda, hogy még véletlenül se ejtsük ki a „kezelhetetlen” szót.
A problémás viselkedés mögött
„Ahelyett, hogy menthetetlenül rossznak neveznénk a gyereket, mondjuk inkább azt, hogy makacs vagy önfejű. Munkánk közben gyakran találkozunk olyan gyerekekkel, akiknek érzelmi kapcsolataik sérültek, furcsán reagálnak helyzetekre, mert kisebb korukban nem kapták meg azt, amire szükségük lett volna. Egyes megnyilvánulásaik nem felelnek meg a fejlődés azon szakaszának, amelyikben éppen vannak: úgy reagálnak, mint egy kétéves, nem pedig úgy, ahogy egy hétévestől várnánk. Munkacsoportunk elvégzett egy olyan tanfolyamot, amely a neuroszekvenciális modell szerinti kezeléssel foglalkozott, ami arra vezetett bennünket, hogy türelemmel forduljunk a gyerekhez anélkül, hogy ítéletet mondanánk róla. Célunk az, hogy afelé irányítsuk, hogy más módszerekkel oldja meg a problémáit” – hangsúlyozza a lelki egészséggel foglalkozó pszichológus.
A gyerek gyakran nem mondja el a felnőttnek, mi bántja őt. Sokszor maga sem tudja megfogalmazni, mi baja van. Gondoljunk arra, hogy néha magunknak is milyen nehéz szavakba önteni az érzelmeinket, pedig több évtizeddel idősebbek vagyunk nála, és jóval több tapasztalattal rendelkezünk. A pszichológus szerint éppen ezért nagyon oda kellene figyelnünk a gyerekre, ha viselkedése megváltozik. A magatartás változása lehet az első jele annak, hogy itt most történik valami. Például ha a gyermek magába fordul, szótlan, visszahúzódó. Vagy épp ellenkezőleg: az addig nyugodt gyermek szokatlanul aktív, feldobott állapotban van. Ha ez a változás hosszabb ideig fennáll, akkor jó, ha szakember segítségét kérjük.
A felnőttnek is kell a segítség
Mit tegyünk, ha ilyen helyzet áll elő? „Ha meg akarjuk érteni a gyereket, akkor ismernünk kell az eddigi viselkedését. Ez elsősorban a tanító nénikre és bácsikra vonatkozik. Noha egy osztályban egykorú gyerekek vannak, a fejlődés különböző szakaszában lehetnek, ami az érzelmek szabályozását, a figyelem összpontosítását vagy a stresszre való reagálást illeti.”
Nemegyszer előfordul, hogy mi, felnőttek olyan helyzetben találjuk magunkat, hogy azt se tudjuk, hol áll a fejünk. A magatartászavarral küzdő gyerek vagy serdülő viselkedésére adott reakciónk nem éppen megfelelő. Milyen megoldási lehetőségekkel tudjuk segíteni a tanácstalan szülőket és pedagógusokat, hogy ne tegyenek vagy mondjanak olyasmit, amit később megbánnak?
„A legnehezebb, ugyanakkor a legfontosabb az, hogy megőrizzük a nyugalmunkat. Csak a nyugodt felnőtt, legyen az szülő vagy tanító, tudja lenyugtatni a felzaklatott gyereket” – hívja fel a figyelmet a pszichológus.
„Olyan helyzet ez, mint amikor vészhelyzet van a repülőn. Előbb a felnőtt veszi fel az oxigénmaszkot, és azután adja rá a gyerekre – mondja. – Stresszes helyzetben ilyen oxigénmaszk a korábban elsajátított sok elméleti és gyakorlati tudnivaló arról, hogyan kell bánni az ingerült, agresszív gyerekkel. A felnőttnek tudnia kell kezelni az érzelmeit. Természetesen neki is joga van segítséget kérni, erőt gyűjteni a munkához és pihenni.”
„Rendkívül fontos, hogy az iskola vezetősége és a kollégák támogassák a pedagógus munkáját. Fontos az együttműködés a szülőkkel, a konzultációk és a szakemberekkel folytatott együttműködés. Mindez kulcskérdés az eredmény szempontjából – sorolja a pszichológus. – Intenzív munka ott lehetséges, ahol nyitott az iskola vezetése. Eltérő esetben az iskolán kívül igyekszünk segíteni legalább a gyerekeknek és a szülőknek. Például tanfolyamokat ajánlunk fel a pedagógusoknak a lelki egészség és a képességfejlesztés tárgykörében, tanácsot adunk, hogyan kell bánni a magatartászavarral küzdő vagy szorongásos gyerekekkel. Célunk az, hogy időben felismerjék a problémát, még mielőtt teljesen kifejlődne. Csoportunkban összekapcsolódik a pszichológusok, szociális dolgozók és gyógypedagógusok munkája” – teszi hozzá.
A védőháló
„A szülők mindennapi kétségeikkel és nevelésbeli bizonytalanságaikkal is hozzánk fordulhatnak. Néha csak egy-egy alkalommal jönnek tanácsot kérni, vagy elmondják, milyen helyzetben vannak, hogyan próbálják megérteni a gyerek viselkedését. Máskor hosszabb ideig tart az együttműködés, sőt sokan vissza is járnak hozzánk. Ha kell, igyekszünk menedzselni a családokat, amikor azt látjuk, hogy több segítségre van szükségük; igyekszünk feltérképezni a helyzetüket, hogy megkapják a maximális támogatást – magyarázza a szociális dolgozó. – Van már elég tapasztalatunk, hogy kényesebb helyzetekben is segíteni tudjunk, de a megelőzést is szem előtt tartjuk, s a siker mindig motivációt jelent a további munkához. Hiszen az iskola az emberek találkozóhelye. Fontos, hogyan érzik magukat benne a gyerekek és a tanítók. Gondoskodunk róla, hogy az osztályokban jó hangulat uralkodjon, hangsúlyt fektetünk más értékekre is, amelyek látszólag nem függenek össze a tanítással, ugyanakkor alapvető szerepet játszanak az életben” – zárja le a témát a pszichológus.
