A magyar táncházmozgalom egyedülálló a világon! Szék pedig a táncház bölcsője. Széken még nem is olyan régen mindenki viseletben járt, és szombaton a táncházban ropta.
Az 1970-es évektől Szék ámulatára jártak a pestiek, ingajáratban jöttek zenét és táncot tanulni.
A széki viselet még a mezőségiek közt is különleges. Szerelem első látásra
A mezőségi viselet kerüli az élénk színeket. Szék még ezen is túltesz, okkal. 1717-ben hatalmas szerencsétlenség érte Széket: az utolsónak mondott tatártámadás söpört rajta végig, mintegy 100 élő lélek maradt csak utána. Ekkor fogadták meg a székiek, hogy öltözetük alapszíne azontúl a fekete és a piros lesz.
A feketét a fiatal korosztály is viseli lajbin-mellényen, szoknyán, kötényen, kendőn, vállkendőn. Apró léptékre hímzett, szolid, piros, ciklámen, lila virágfejekkel, smaragdzöld levelecskékkel ellenpontozzák a gyászszínt.
Szoknyájuk, kötényük félcentisre berakott pliszéi végtelen türelemről mesélnek, hiszen kézi munkák. Kézzel pliszírozzák apróra, aztán függőlegesen, de összetekert állapotban lógatják a szekrényben, hogy sokáig tartson a berakás. Persze ez templomi viselet, és csak vasárnap használatos. Keményített, ugyancsak harmonikásra pliszírozott hófehér vászoningekkel teljes a látvány.
Ezeket ma bármelyik trendi fiatal elfogadná. A hatás: összehangolt, méltóságteljes, megrendítően szép. Az 1930-as években szinte még minden ruhadarabot helyben készítettek. A mai napig láthatjuk feltűnni a Kárpát-haza városaiban a vásározó, széki ruhás asszonyokat. Jellegzetes fejkendős, hosszú szoknyás sziluettjük messziről felismerhető...
