Képünkön a délutáni teázás kellemes tradícióját mutatjuk be. Ha stílusosak akarunk maradni, angol hagyomány szerint háromszintes etazséron tálalhatjuk fel a szendvicseket és a finom sütiket. 

A délutáni teázást a várkonyi Amade Kastélyszálló cukrászdájában fényképeztük. Itt a teát vagy kávét stílusosan herendi porcelánban kínálják, és mellé pezsgőt is feladnak. A fehér kesztyűs pincér közben elmeséli a délutáni teázás hiteles történetét, miszerint a szokás a ködös Albionból származik, az 1830-as évekből.
A történet főszereplője Anna bedfordi hercegnő, aki délutánonként rosszullétre panaszkodott. Akkoriban az volt a szokás, hogy az arisztokrácia egy nap csak kétszer, reggel és este 8 óra körül étkezett. A hercegnő problémájára a megoldás egy csésze tea és némi könnyű harapnivaló volt, amit a délután folyamán fogyasztott el egyedül a lakosztályában. Vidéki kastélyában erre később a barátnőit is meghívta. Londonba visszatérve már meghívókártyákat küldött a barátainak teára és parki sétára. 

A délutáni teázás ettől kezdve kisebb étkezést jelentett 4 óra körül, hogy csillapítsa az éhséget addig, amíg a vacsorát felszolgálják. Ez eredetileg egy hölgyek által szervezett „magánesemény” volt. Később azonban a magánlakosztályokból átkerült a társalgóba. Viktória angol királynő azonban az alkalmat formálissá és nagyobbá tette: azontúl „teafogadásnak” hívták. 4 és 7 óra között tartották a királyi palotában, és akár 200 fő is részt vehetett rajta. A vendégek akkor érkeztek és mentek, amikor akartak.
A délutáni teázás szokása ezek után az egész országban, sőt, az egész angol birodalomban elterjedt.
Észak-Angliában és Dél-Skóciában, ahol a férfiak nagy része bányákban vagy gyárakban dolgozott, munka után fáradtan értek haza 6 óra körül. Ők egy bögre teát ittak, amihez kenyeret, sajtot, zöldséget és időnként húst is ettek. Ezt csak „high tea”-nek (magas tea) hívták. A név valószínűleg onnan jött, hogy míg a délutáni teát fotelokban, karosszékekben fogyasztották, addig ezt az étkezőasztalnál ülve, mintha vacsoráznának. A felsőbb rétegek is kialakították a maguk „high tea” szokásait. A teához szendvicseket, sütiket ettek, és valamilyen pitét, gyümölcsöt vagy pástétomot. A nevek jelentése annyiban módosult, hogy a kora délután elfogyasztott teát később „low tea”-nek hívták, míg a késő délutánit „high tea”-nek.
Manapság főleg az előkelőbb hotelek őrzik a délutáni teázás hagyományát egész Európában. (Ha Londonban járunk, ne hagyjuk ki.) Tudni kell, hogy az angolok ma is képesek akár napi 6-7 bögre erős fekete teát meginni – délutáni teára azonban már csak vidéken ülnek le, vagy a teázóikban.

Az Amade Kastélyszállóban hagyományos hármas etazséron szolgálják fel a délutáni teát háromtól hat óráig. Díszes sütikéket kínálnak a felső tányérkán: csokisat, citromosat, néha macaront, néha gyümölcsöset, idény szerint.
Mindig a középső tányérra kerül a krémsajtos és mangalicasonkás szendvics, a kézműves sajtokkal kidíszített sajtos, a tojásos és a sonkás-tojásos falatok.
Az angoloknál a fehér szendvicseknek a héja le van vágva, majd stílusosan téglalap alakúra formázzák őket. (Angolul csak „fingers“-ként – ujjak – emlegetik őket.) A britek imádják a „sápatag” uborkás szendvicset, ami miatt sokat gúnyolják őket. A brit királyság intézményét ellenzők az uborkás szendviccsel hasonlítják össze az uralkodócsaládot, mondván, hogy mindkettő színtelen és megfáradt. Ám ezzel vitába kell szállni: az uborkás szendvics, ha friss hozzávalókból készül, igenis üdítő és könnyű. 

Kérésre az Amadéban „scone”-t is felszolgálnak az alsó etazséron vagy külön tányérkákon: ez egy hagyományos, sütőporos édes sütemény, amely a nagy krimiíró, Agatha Christie kedvence volt. Az Amadéban az ő receptjét vették alapul a sütéshez, s mi is ezt adjuk közre: jól kipróbált recept. Igazi házi lekvárral adják fel, finom csallóközi barackból vagy málnából és felvert tejszínnel. 

A scone-t az angolok készíthetik búza- vagy árpalisztből, de akár zabpehelyből is. A 20. században kezdték el fogyasztani a teadélutánokon. Az állaga tömör, könnyen morzsálódik – és melegen jó fogyasztani, ezért sokszor kendő alá rejtik. A dzsemhez az angolok úgynevezett clotted creamet adnak, amely tejtermék, 55-64%-os zsírtartalommal, de nálunk ilyen nem létezik. Félúton van a tejszín és a vaj között. Devon és Cornwall a két legnagyobb dél-angliai megye, ahol készítik.
Devonban a „cream tea“-t úgy fogyasztják, hogy a scone-t kettévágják, megkenik clotted creammel, majd arra raknak valamilyen lekvárt. Cornwallban is kettévágják a scone-t, majd ők először lekvárral kenik meg, és csak aztán clotted creamel. Az angolok vérmérsékletét jól mutatja, hogy képesek azon veszekedni, melyik a jobb. Mi a devoni megoldásra szavazunk. Mert ki hallott már olyat, hogy a lekvár tetejére kenjük a vajat?
Ezek a finomságok mind külön-külön is roppant ízletesek, de a hármat együtt elfogyasztva isteniek. Próbálják ki receptjeinket!
–néva–

RECEPTEK TEÁZÁSHOZ
Scone (a képen)
H.: 1,35 kg sima liszt, 225 g kristálycukor, 340 g szobahőmérsékletű vaj, 65 g sütőpor, 6 egész tojás, 325 g író vagy tej.
A hozzávalókat robotgép segítségével összedolgozzuk. Csak addig keverjük, míg a tészta épp csak össze nem áll. (Minél kevesebbet dolgozunk vele, annál finomabb lesz!) Az elkészült tésztát kb. 2 cm vastagságúra nyújtjuk, és pogácsaszaggató segítségével kiszaggatjuk. A „pogácsákat“ zsírpapírral bélelt tepsibe rakjuk, és 168 fokon 18 percig sütjük. Melegen tálaljuk. (Asztalkendőbe csomagolhatjuk.) • Felvert tejszínnel és finom házi dzsemmel kínáljuk. • Evés előtt a scone-t kettévágjuk, megkenjük házi lekvárral, és a lekvár tetejére kerül a tejszín.

Cheescake
H. az alaphoz: 250 g háztartási keksz, 200 g vaj. H. a krémhez: 400 g mascarpone, 200 g túró, 200 g 30%-os tejszín, 1 citrom reszelt héja, 1 vaníliarúd kikapart belseje, 8 db tojássárgája, 120 g porcukor. 
Előmelegítjük a sütőt 110 fokra. Ledaráljuk a kekszet, majd hozzákeverjük a megolvasztott vajat. A masszát kerek tortaformába rakjuk, lenyomkodjuk, és hűtőben hűlni hagyjuk, míg elkészítjük a krémet. Ehhez a hozzávalókat kézi mixer segítségével egy keverőtálban összekeverjük, majd ráöntjük a kekszes alapra. A sajttortát az előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük.

Uborkás szendvics 
Az uborkás szendvics a minimalizmus példája. Az angol ötórai tea hagyományos tartozéka, kötelező a királyi udvarban is. Frissen sütött, szögletes, hófehér szendvicskenyeret használnak hozzá.
A meglehetősen vékonyra szelt tósztke-nyér héját levágjuk, a szeleteket véko-nyan a peremig vajazzuk. Ez nemcsak íze-síti, hanem impregnálja is a kenyeret, az uborka nem tudja átáztatni (fontos sza-bály, hogy a kész szendvics sose nedve-sítse be az ember kezét).
A két vajas szelet közé két réteg fürtös uborka kerül (hajszálvékonyra vágott, hámozott). Az uborkát csak közvetlenül felhasználás előtt vágjuk fel, sóval, cit-rommal ízesítjük. A szendvicset végül keresztben téglalap alakúra vágjuk, s rögtön szervírozzuk.(Az állott uborkás szendvicsről talán még élesebb kritikák látnak napvilágot, mint a királyi családról.)
A szendvics csücskeit le kell vágni, mert „az udvarban” úgy tartják, hogy a „csúcsos“, avagy „hegyes“ tárgyak nem hoznak szerencsét.

Új Nő csapata
Mi van az etazséron?
Mi van az etazséron?
Scone