Miért járnak a férfiak örömlányokhoz?

Klárinak három gyereke van, a szomszéd utcában lakik egy nyári konyhában – és prosti. A Markíza hirdetéseiben árulja magát. Rengeteg kliense van, s ami a meglepőbb, állandó kuncsaftjai is vannak: a kisvároska elismert polgárai és tisztes családapái. Zoli, a jól menő vállalkozó például a vasárnapi ebéd után jár, a városka rendőrparancsnoka pénteken ötre jön. S ezek a jól szituált, családos férfiak egyre többet fizetnek, s a találkozásokon már nem is a szex a lényeg. Hanem beszélgetnek. Az alapiskola nyolcadik osztályából kibukott Klárival.

Miért járnak a férfiak az örömlányokhoz? Ami a legmeglepőbb: nem csak a szex miatt. Nem az a legfontosabb, hogy az örömlány gyönyörű és technikás legyen. Persze legyen csinos és tapasztalt, ám van, ami ennél sok­kal lényegesebb. Hogy jut el odáig egy férfi, hogy pénzért ve­gyen szerelmet magának?

Egyes becslések szerint a férfiak több mint hetven százaléka járt már éle­tében prostituáltnál. A visszajáró vendégek aránya ennél jóval kisebb, mindössze tíz százalék. Sokszor előfordul, hogy a tinédzser fiúk szégyel­lik szüzességüket, ezért egy profi se­gítségét kérik; születésnapokon vagy házasság előtt pedig a haverok gyakran vásá­rolnak ajándékba nőket, hogy beteljesítsék barátjuk álmait. A csordaszellem nagy úr, van olyan társaság, ahol a bordélylátogatás hozzátarto­zik a férfiassághoz. Bár a közvéleke­dés szerint főleg magányos farkasok látogatják a prostituáltakat, valójában sok a párkapcsolatban élő és családos ember is a kliensek között. Leggya­koribb panaszuk, hogy már nem tudnak nőként tekinteni a feleségükre, és ezért ők sem érzik magukat férfinak.

Péter sikeres vállal­kozó, és a becsületességével magya­rázza a hobbiját.

– Vé­gül is ez egy sokkal rendesebb módja a csajozásnak, mint ha valakit órákig szédítenék, majd reggel alig várnám, hogy elhagyja a házam. Másrészt sok a dol­gom, sem időm, sem kedvem nincs ahhoz, hogy többórás udvarlással rávegyek egy lányt arra, hogy jöjjön fel hozzám. Így nem kell taktikáznom, és a szex mindenképpen garantált. A pénzemért cserébe teljes kiszolgálást kapok, érzelmileg és fizi­kailag egyaránt. Nem kell aggódnom az ő szükségletei miatt, ez az idő csak rólam szól, az én örömeimről és az én kényeztetésemről. Hát hol lehet ma ezt egy bárban felszedett nőtől megkapni? Péternek igaza van, ezt va­lóban csak egy igazán jó prostituált tudja nyújtani.

Milyen az ideális prostituált?

A férfiak jól tudják, milyen. Parancsra simogat, majd láthatatlanná válik. Az igazán jó luxuslánynak saját világa van, amiben csak az adott kuncsaft számít, és történjék bármi, semmi nem zökkentheti ki őt a férfi szolgálatából. A férfiak semmit nem utálnak jobban, mint ha az illető hölgy állandóan az időt nézi, és valószínűleg nem mennek vissza hozzá. (Klári kuncsaftjai is azt szeretik Kláriban, hogy nem nézi az órát, s ezért fizetnek többet neki, mint az elején.)

Az ideális prostituált elhiteti a kuncsafttal, hogy élvezte a vele töltött időt. Pedig az a férfi, aki csak pénzért tud szerelmet venni, saj­nálatra méltó. A szexuális forradalom óta ma már bármikor találhatunk valakit, aki az igényeinknek megfelel.

De egy egyéjszakás kalandnál kockázat is van: egy másik emberrel kell együttműködni, a barátnő visszafeleselhet, annak a kedvébe kell járni, nem csupán mi viszonyulunk hozzá, ő is viszonyul hozzánk. Az örömlányok ezzel szemben csak tárgyak, akik pa­rancsra okoznak élvezetet másoknak. A prostituált a legritkább esetben partner, inkább csak afféle játék, amin a férfi kiélheti minden fantáziáját, és a pénzért cserébe minden következ­mény nélkül azt tehet vele, amit csak akar. Pont ebben áll az, amit egyik nő sem tud hosszú távon megadni a férfinak: lélek és akarat nélkü­li testként teljesítsen szolgálatot.

A pszichológusok szerint az életünkben a két legfontosabb dolog a hata­lom és az intimitás. A prostituáltakat használó férfiak is két csoportra oszthatók: egy részük azért megy, hogy hatalmat gyakoroljon a nő felett, má­sik részük intimitásra vágyik.

Amikor egy férfi megalázza a prostituáltat, lényegében a saját ki­sebbségi komplexusát próbálja meg legyőzni. Amióta nem kötelező a nőknek felnézni a férfiakra, azóta az erősebbik nemnek még több visszaigazolásra van szüksége arról, hogy ő a teremtés koronája. A házasságok, az emberi kapcsolatok azonban a legrit­kább esetben állnak puszta csodálat­ból. A férfiak úgy érzik, hogy ha nem hibátlanok, akkor nem is szerethetők. Az önbecsülésük nagyban összefügg a szexszel is: egy férfi attól érzi magát férfinak, ha jól teljesít az ágyban. Ma már a nők is orgazmust akarnak, egy prostituáltnál ennek a megjátszása csupán pénz kérdése. A legtöbb lány iszik vagy gyógyszerezik, hogy ked­ves tudjon lenni annak ellenére is, ha esetleg megalázzák. Mivel a pénzért cserébe a kuncsaft sok mindent megtehet, a lányoknak pedig szüksége van a fizetségre, nemegyszer a legdurvább fantáziáikat is kiélik rajtuk. Vannak olyan prostituáltak, akik ele­ve nem vállalnak túl extrém kérése­ket, de azt mondják, nem kell ahhoz perverzió, hogy egy nemi aktus megalázó legyen.

A prostituáltakat gyakran látogató férfiak között nagy számban vannak olyanok is, akik a hatalom helyett az intimitást keresik a lányoknál. A kö­zelség megélése minden embernek egyformán fontos. Sok férfi még ma is csak az ágyban átélt meghittséget engedi meg magának. Ha a „fontos vagyok valakinek” érzése hiányzik a kliens életéből, akkor az örömlány olyan, mint egy barátnő, akivel csak akkor kell tö­rődnie, amikor akar. Mint egy szép szerelem kezdetén, amikor csak mi számítunk a másiknak, vagy mint gyerekkorunkban, amikor az egész világ rólunk szól, minden értünk van. Az „okos” prosti (mint Klári) hajlandó a kuncsafttal csókolózni, az aktus után simogatja, és bónuszösszegért még vacsorázni is el lehet vinni.

Nem hisztizik, nem fél­tékenykedik, és a szex is garantált ve­le, méghozzá akkor és úgy, ahogyan azt a megrendelő akarja. Hát kell ennél több? Kérdés persze, hogy akinek van kapcsolata, az miért vágyik arra az érzésre, amit elvileg otthon is bármikor megkaphatna. A válasz egyszerű: két egyenrangú felnőtt közti viszonyban a szeretet egy bizonyos idő után már feltételekhez kö­tött, és kölcsönös ala­pon kell, hogy működjön. A legtöbb férfi, aki prostituáltakhoz jár, a való élet szabályai sze­rint nem tud játszani, és a saját partnerével kevésbé találja meg azt a közelséget, amit pénzért vásárol meg magának.

Az édesanyja és a párja előtt persze senki nem dicsekszik ezzel, de ma valahogy kifejezetten divat bordélyba járni. Az utóbbi helyhatósági választások legnagyobb botránya volt, mikor két képviselőjelöltet lefilmezett a rendőrségi kommandó egy bordélyházban. Sokan csak kacsingatós cinkossággal reagáltak az esetre.

A prostitúció nem holmi vicces malackodás, hanem kőkemény világ. Erről bárki meggyőződhet, aki látja az országutak mentén sétáló belőtt tizenéves lányokat. A prostitúció legalizálására tett kísérletek azért vallottak kudarcot, mert két fő utánpótlási forrását, az emberkereskedelmet és a gyermekek prostitúcióba kényszerítését egyetlen jogrend sem törvényesítheti. A prostitúció legalizálása nem csupán lehetővé (mint eddig is), de államilag is elismertté tenné, hogy nőket (és gyermekeket) tárgyként forgalmazzanak.

„Miért szégyellném magam? Adott egy szolgáltatás, amit igénybe szeretnék venni, miért ne venném meg, ami tetszik?” – kérdezi Tamás. Sokan még mindig úgy gondolják, hogy a prostitúció az unatkozó há­ziasszonyok és luxuséletről álmodó diáklányok világa, mintha a forgal­mas utak mellett forrónadrágban feszítő nők és gyerekek nem is létez­nének. Azok a kliensek, akik csak bor­délyokba járnak vagy call girlt hívnak, büszkék igényességükre, éppen azzal indokolva döntésüket, hogy ők biztos nem kényszerprosti­tuáltak. De nem csak külső kényszer létezik. Nemzetközi adatok szerint az örömlányok közel kilencven szá­zaléka korábban fizikai és szexuális erőszaknak volt kitéve. Ezek a fiatal felnőttek később lelki roncsokká vál­nak, még ha nem is látszik rajtuk. A korábban elszenvedett sérelmek miatt a testük leválik a lelkükről, így valóban csak egy darab hús vesz részt az aktusban, ők maguk nem. A pénzért szexet vásárló férfiak éppen ezzel a károsodással élnek vissza.

Bármelyik „kasztba” tartozzon is, a prostituáltakat lenézi a társadalom. Még a vágyra járó férfiak is elítélik az örömlányokat. Megveszik ugyan a szolgáltatást, de az élvezeteket nyújtó nőt megvetik. Mintha szeretnénk az almát, de lenéznénk azt, aki árulja. És eközben nem a kuncsaftok, hanem a szolgáltatók mennek tönkre lelkileg, éppen azért, hogy megadják az ügyfeleknek a hatalom vagy az intimitás hamis illúzióját, amit kellő önismerettel és alkalmaz­kodással a való életben pénz nélkül is megkaphatnának. Persze szó sincs arról, hogy ezentúl minden örömlány élvezzen tiszteletet, de legalább vegyük észre, hogy a prostitúciót nem lehet a legősibb mesterség címszó alatt lerendezni. A bordélyház olyan álságos világot mutat fel, amit a valóságban soha nem lehet elérni. Míg az ügyfél haza tud térni a saját életébe, az örömlánynak éppen ez az illúziókkal teli világ a saját valósága, ahol az a feladata, hogy lélektelen gépként teljesítsen szolgálatot. Végül pedig még ő maga is elhiszi, hogy er­re rendeltetett.

Miért?

Egy csomó lelki tényező állhat a háttérben. Ma is élnek köztünk férfiak, akik két táborra osztják a nőket. Az első táborba tartoznak a szent asszonyok (az édesanyjuk), a másodikba az örömlányok (az összes többi nő, akikkel eszerint is bánnak). Amikor aztán ezek a férfiak megnősülnek, a feleségük átveszi a „szent asszony” helyét, akivel csak a misszionáriuspóz a megengedett, és nem lehet vele más szexuális kapcsolatot létesíteni, hiszen a szex „bűnös dolog”, melyet csak prostituálttal lehet csinálni. Nincs más megoldás: bordélyba kell menni!

Mit tehetnek a feleségek?

Hogyan viselkedjen a feleség, ha tudomást szerez férje titkos kiruccanásairól, hűtlenségéről? Hogy lehet megbékélni ezzel a csalódás-harag-szomorúság érzéssel?
Minden bizonnyal nehezen tudjuk eljátszani a megértő feleség szerepét, de a „részletes rendőri kihallgatás”, a végtelen faggatózás is zsákutcába vezet. A pszichológusok a beszélgetést javasolják. Beszélje meg a házaspár, mi az, ami már nem felel meg a házasságukban, mi az, amit meg kellene változtatni – amennyiben még bármit meg lehet változtatni.

Illúzió azt hinni, hogy a prostitúciót meg lehet szüntetni, olyan igény van rá – mondja a szakember. A női szervezetek azonban a svéd példa követésére biztatnak. Hogy miért? Svédországban a klienst büntetik, nem az utcalányt... „Az államnak nem feladata, hogy gondoskodjon a férfiak szexuális gerjedelmének kielégítéséről” – mondják azok a női szervezetek, amelyek a prostitúció felszámolását tűzték ki célul. A svédek úgy döntöttek, leszámolnak az olyan tévhitekkel, hogy prostitúció mindig volt, és mindig is lesz. Ehelyett büntetni kezdték a klienseket, a tényleges főszereplőket, akiknek az érdeklődése fenntartja az iparágat. Ettől nem tűnt el ugyan teljesen a prostitúció, megszűnt viszont az emberkereskedelem, mert nem merik bevinni a külföldi örömlányokat Svédországba. És elindult egy olyan társadalmi diskurzus, amely sokak gondolkodását átalakította: egyre több svéd férfi véli úgy, hogy összeegyeztethetetlen a férfiasságával, hogy nyilvánosházakba járjon.

Csak egyetérthetünk azzal a vélekedéssel, hogy a prostitúció mint intézmény sérti a női méltóságot. Az a férfi ugyanis, aki pénzen vesz szexuális kapcsolatot, a nőt tárgyként kezeli. Az a liberális érvelés sem állja meg a helyét, hogy mindenkinek joga van szabadon eldönteni, árulni akarja-e a saját testét. Mert az emberi méltóság nem bocsátható áruba, például nem adhatjuk el szabadon a szerveinket sem. A vizsgálatok ráadásul azt mutatják, hogy szabad döntésről szó sincs: a prostituáltak jó része korábban szexuális erőszak áldozatává vált, és ezzel megszakadt bennük az a kapcsolat, amely az egészséges embert saját testéhez fűzi. Testüket nem tekintik többé azonosnak önmagukkal, hanem olyasminek látják, ami időről időre ki van szolgáltatva mások kénye-kedvének.

Egy 15. századbeli franciaországi történet elmeséli, miként szoktatta le egy okos asszony a férjét a bordélyház látogatásáról. Minden este, amikor a férj hazajött a bordélyból, a feleség veszekedés helyett egy lavór vizet és törülközőt készített elő. Majd megkérte a férjét, hogy alaposan mosson kezet...

Férfiak mondják

– A bordélyban a lányoknak, ugye, fizetni kell. Már önmagában a tudat, hogy megvettelek, most már szépen megteszed, amit akarok tőled: kielégülést jelent. Egyszerre úgy érzem, hatalmam van, bármit megtehetek. Ez is valami. Gyakran már maga az érzés is jólesik. Kis mankó a megtépázott férfiléleknek...

– Régebben azt gondoltam, majd találok magamnak egy lányt, és az értelmet ad az életemnek. Aztán lett egy barátnőm. De egy idő után már nem érdekelt annyira, a szeretkezéseink megszürkültek. A haverokkal egy kis változatosságra vágyunk, hát elmegyünk a bordélyba. Itt felengedünk, kicsit kifújjunk magunkat, itt nem kell viselkedni. Ez afféle tiltott gyümölcs, ami éppen ezért édesebb. Tudom, hogy egyetlenegy bordélybéli nő sem ér fel a barátnőm sarkáig, mégsem tehetek róla: odaszoktam.

– Lehet, hogy éppen a bűn az, ami idevonzza a férfiakat... A bordélyban szabad utat adhatunk ösztöneinknek, nincsenek tiltások, a kinti merev szabályok nem érvényesek, nem kell erkölcsösen viselkedni.