Egyáltalán: miért csókolózunk mi, emberek? S egy idő után mégis miért hagyjuk abba... Tanulmányok sora, komoly szakemberek vizsgálják a kérdést.
A csók nem csupán az ajkak találkozását jelenti, hanem jóval többet annál. Azt mondják, amint elcsattan az első csók, rögtön kiderül, hogy egymáshoz illünk-e: ha a csóknál beindul a kémia, még jobban vonzódni kezdünk a másikhoz. Ám ha a csók nem úgy sikerül, ahogy azt elterveztük, akkor minden elbukott...
A csókolózás tudománya
Ki gondolta volna, hogy a csókkal kapcsolatos pozitív érzéseink még a csecsemőkorból erednek? Pedig így van! A csók tudományával foglalkozó filematológusok szerint már gyerekkorunkban nagy szerep jut az ajkaknak a szopás és a cumizás miatt. Az ajkunkon keresztül jutunk az ételhez, ezért a szájunkhoz mindig és örökké pozitív gondolatokat társítunk. Ezért se tudunk a száj általi kényeztetéstől később sem elszakadni. A szoptatást törődő érintésnek tudjuk be, a csókolózás pedig tanult viselkedési formát jelent a felnőtt ember életében. Anyucink is csinálja, megpuszil bennünket, mi is csináljuk, mert jólesik, s később, felnőttként csak folytatjuk az aktust, akár nyelves puszi képében...
„Egy csók és más semmi, a vágyam csak ennyi...”
Hogy pontosan mikor és miért kezdtük el csókolgatni egymást, azt senki sem tudja pontosan. Ám az is biztos, hogy a csók segíti a párkapcsolatok életben tartását. A tudomány szerint azért csókolózunk, hogy megalapozzuk romantikus kötődésünket, kielégítsük vágyainkat, és fenntartsuk a szexualitást a párkapcsolatunkban.
Az antropológusok szerint a csók rendkívül hasznos érintkezés az evolúció szempontjából is, hiszen „egybeforraszt”. Továbbá a csók fontos szerepet tölt be az utódnemzésnél is, hiszen minden a csókkal kezdődik...
Miért „kell” csókolózni?
A csók csupa boldogság és gyönyör! Az agyban olyan kémiai reakciók indulnak útjukra a csók hatására, melyek emelik a dopaminszintünket, termelik az endorfint, egyszóval: boldogok leszünk tőle. Arról nem beszélve, hogy a csók által újabb és újabb információt tudunk begyűjteni a másikról – íz és illat alapján. Ha tetszik, amit átélünk, még többet szeretnénk belőle. A csókolózás beindítja hormonjainkat, amelyek elősegítik a szerelembe esést. Ki ne akarna többet abból, ami jó?!
A házasság után miért nincs rá igény?
A kezdeti nagy csókcsaták után szépen lassan visszaszorul a csókolózás az életünkben. Azt mondják, egy idő után már csak a szex előjátékaként csókolózunk párunkkal, mert a napi csókolódzást már valahogy feleslegesnek érezzük. A csók a házasságban rutinná válik, s ettől a báját veszíti. Sokszor még a reggeli és esti puszi is kimarad, pedig a száj általi érintéssel mennyi boldogságot tudnánk szerezni magunknak naponta! Ám a megszokott partner mellett avíttnak tűnhet a reggeli puszi, napi rutinná az esti csók, ami már nem ajz fel annyira. (Pedig itt is igaz, hogy gyakorlat teszi a mestert, s ha abbahagyjuk, nehéz lesz újrakezdeni. ) S ahogy minden nap, minden csók sem egyforma.
Pedig a csók egészséges
A kutatók szerint egy csók alkalmával több millió baktériumot cserélünk ki a partnerünkkel. S bár ilyenkor az influenza és a nátha jut elsőként az ember eszébe, nem kell félnünk tőle, hiszen előbb leszünk betegek egy kézfogástól, mint a csóktól. Ráadásul a baktériumcsere még előnyös is lehet, jót tehet a szervezetünkkel. A csók ezenkívül oldja a feszültséget, megnyugtatja az idegeket, és csökkenti a stresszt. Egyszóval: csókolózni egészséges.
A legszebb szeretetnyelv
A csókolózással nem szabadna felhagyni! Egyrészt azért, mert még mindig ez az egyik legszebb módja annak, hogy kifejezzük érzelmeinket. Másrészt azért, mert boldogsághormont termel. Gondoljunk csak vissza a régi szép időkre! Mennyit puszilgattuk, ölelgettük egymást... Az első csókunk emlékét még ma is őrizzük.
Vannak vicces csókok, romantikusak, félresikerültek. De akad olyan is, ami még mindig ugyanolyan jó, sok-sok év házasság után, csak éppenséggel leszoktunk róla. De ha ennyire jó volt, akkor miért is hagynánk fel vele? Csókra fel!
A házaspárok már nem csókolóznak
Különféle elméletek léteznek arra vonatkozólag, miért nem. Például, hogy az ajkak természetes undort éreznek a másik testének baktériumaitól és élősködőitől. Csókot adni egyértelmű jelzése a kíváncsiságnak, a vonzódásnak; amikor azonban a szerelem véget ér, és a vonzalom elmúlik, az undor ismét megjelenik -- és vége a csóknak.
A csók az első jele annak, hogy vállaljuk a kölcsönös fertőzés kockázatát. Ha abbahagyjuk, visszatért az undor a partnerek között. A csókolózás eszköze lehet annak, hogy kimutassuk elkötelezettségünket. Ha a házastársak sok év együttélés után abbahagyják a csókolózást, ez azt is jelentheti, hogy nem érzik többé kötelességüknek, hogy bármit is kimutassanak. Állítólag a házasságban eltöltött napok számával egyre csökken késztetésünk, hogy szánkkal megérintsük a párunkat. Tíz év után pedig napok is eltelnek, hogy egyáltalán valamilyen testi érintkezésre sor kerülne. A házaspárok kibúvót is találnak. 41 százalékuk a veszekedésekre hivatkozik, 31 százalékuk a gyerekek közelségében látja az intim pillanatok hiányát. Ötödük állította, hogy nincs elég idejük rá, 22 százalék a kapcsolatuk romlását okolja, 12 százalékuk pedig már nem keresi párja közelségét.
