Ha egy olyan történetet hallunk, amelyben a nőt bántalmazzák, ám ennek ellenére mégsem szakad el a párjától, vagyis a bántalmazójától, csak a fejünket rázzuk, mert nem értjük, hogyan lehetséges mindez. Miért marad a nő egy ilyen mérgező kapcsolatban? Talán megőrült? – tesszük fel a kérdést hitetlenkedve.

A ragaszkodás oka
azonban nem más, mint az, hogy egy olyan ciklikus helyzetbe kerül a bántalmazott, amit az amerikai pszichológia traumatic bonding kifejezéssel illet. Ez azt a traumatikus kötődést jelenti, amikor az áldozat egy olyan ördögi körbe kerül, ahol az állandó büntetés és jutalmazás ismétlődik, s amelyből szinte lehetetlen kiszakadni. 

Mindkét esetben, testi és szellemi bántalmazásnál is nagyon könnyen kialakulhat ez a fajta kötődés. Ez mindig attól függ, hogy a bántalmazó fél milyen gyakran ismételgeti kegyetlen játszmáit: az egyik pillanatban még a csillagokat is lehozná az égről a szeretett nőért, a másik pillanatban azonban erőszakosan, elutasítóan, kíméletlenül és/vagy agresszívan viselkedik vele.

A traumakötelék a szeretet és a kegyetlenség kettősségéből épül fel
Elsőként a bántalmazó elhiteti a nővel, hogy ő élete szerelme, akiért mindent megtenne, ám ezzel a túlzott imádattal és csodálattal nem árt óvatosnak lenni. Hiszen pontosan ezzel láncolja magához a bántalmazó a kiszemelt prédát. Célja, hogy a nő imádattal nézzen rá, azért, hogy a későbbiekben manipulálni tudja őt. Ehhez szükségszerűen igyekszik szépen lassan elszakítani a nőt a családjától, közeli barátaitól és hozzátartozóitól, hogy senki másban ne bízzon, csakis benne.

A játszma
Ha a bántalmazó elérte célját, és a nő száz százalékosan megbízik benne, akkor kezdődhet a „játszma”. A nagy boldogság után egyszeriben minden tönkremegy: mindenért a nő lesz a hibás, akiben se bízni nem lehet, és akit még szeretni se lehet. Ezzel egy olyan érzelmi csapdát állít a bántalmazó az áldozatnak, melyből nagyon nehezen lehet szabadulni. Nem csoda, hiszen e kettő – szeretet és utálat – ciklikus váltakozása egy olyan kémiai reakciót indít el az agyban, mely egyfajta kötődést, illetve függést eredményez. Az összes hormon egyszerre árasztja el az ember agyát, amelytől teljesen összezavarodhat. Mivel a kémiai egyensúly felborul, az ember egyszerűen nem tud mit tenni, a teljes kilátástalanságban találja magát, így végül: marad a bántalmazója mellett. 

A kiengesztelés
A rosszat azonban mindig a jó követi, a kegyetlenséget és a bántalmazást a kiengesztelés váltja fel: ajándékok, ígéretek, utazások, wellnesshétvégék, amelyektől újra úgy érzi a nő, hogy helyrebillent a világ egyensúlya, de ez nem tart sokáig. Nagyon sok esetben már idejekorán rádöbben a nő, hogy bántalmazás áldozata lett, mégsem tud lépni. A traumakötelék ugyanis egyfajta függést eredményez az ember életében, ami azt jelenti, hogy bár a józan ész azt diktálja, hogy meneküljön, amíg tud, mégsem teszi. A szégyenérzet és a reménytelenség marasztalja őt, hiszen senki másban nem bízik már, csakis a bántalmazójában.

bant.jpg

Mindig van megoldás!
A pszichológusok három fontos lépést javasolnak ilyen esetben. Elsőként azt, hogy a traumaköteléket mindenképp el kell szakítani, ami annyit jelent, hogy a nőnek meg kell szakítania minden létező kapcsolatot a bántalmazójával. Nem egy időre, hanem örökre! Idő kell ahhoz is, hogy helyreálljon a kémiai egyensúly az agyban, és objektívan lássa az áldozat, mit tettek vele. Ezt pedig az követi, hogy az áldozat meg tudjon bocsátani magának, mert félő, hogy önostorozásba kezd. Miért hagytam mindezt? Miért nem menekültem el már előbb? Miért hallgattam rá? Miért én? – teszi fel a kérdéseket a bántalmazott fél magának, viszont a harmadik lépésben tudatosítani kell, hogy nem ő, hanem a kegyetlen és bántalmazó fél tette vele mindezt, akinek állandóan szüksége van egy újabb áldozatra, miközben a nő csak egyre vágyik: hogy szeressen és szeretve legyen...

Almássy Dorka