„Anya, apa, bemutatom a barátnőmet!” – minden nőnek ott cseng a fülében ez a mondat a szerelem hajnalán, amikor még a kis fekete pupillák helyett rózsaszín szívecskék tündökölnek a szemében. Lelki szemeink előtt ott a kép, ahogy a kedvesünk bemutat minket a szüleinek, akik mosolyogva fogadnak, ölelgetnek, és rögtön a szívükbe zárnak. Álmok, álmok, édes álmok!

Ha a viszony komolyabbra fordult, azt a párok azonnal tudják. Ekkor jön a kérdés, ami minden nőt nagyon foglalkoztat: MIKOR MUTATJÁK BE a szülőknek? Jobb esetben ez a kérdés nem is kérdés, hiszen a szerelmes férfi repül haza a szerelmével. A szívéhez közel állókkal is meg akarja osztani, hogy milyen kincsre talált. Rosszabbik esetben a pasi halogatja a találkozást. Ekkor a nő már teljesen biztos abban, hogy valami gond van. Vagy vele, vagy a pasival, vagy a kapcsolatukkal – vagy a szülőkkel. 

Bea (31) soha nem fogja elfelejteni azt a pillanatot, amikor egy kulcscsomó kezdte zörgetni a zárt. Éppen András (34) lakásában henteregtek. – Fél éve voltunk együtt. András is összerezzent, majd kipattant mellőlem az ágyból, és arra kért, hogy maradjak itt, a hálószobában, szépen csendben. Magára húzta az ingét és a nadrágját, és kiment az előszobába. Kis idő múlva egy idősebb férfihang csendült fel. Arra kérte Andrást, hogy a hétvégén vágja le a füvet. Beában ekkor tudatosult, hogy András édesapja véletlenszerű látogatása rémisztette meg őket ennyire. Mikor András visszatért a szobába, Bea csak ennyit kérdezett tőle: – Az édesapád volt? Mire András bólintott. – Bejelentés nélkül jön-megy a lakásodban? – kérdezte elképedve Bea, mire a férfi ismét csak bólintott. – Nagy gond lenne, ha kiderülne, hogy én is létezem? András ekkor az orra alatt motyogott valamit. Beának pedig leesett a tantusz, hogy a család semmit sem tud róla. Még azt sem, hogy létezik. És hogy ez valószínűleg – így is marad. A fiúnak ő csak egy ágyrajáró barátnő.

A balul elsült találkozások
Lehetünk mi, nők emancipáltak, szabadok és érzelmileg rendkívül fejlettek, a kérdés, hogy MIKOR mutatnak be minket, mindegyikünket a sarokba állít. Igenis akarjuk, hogy tudjanak rólunk, hogy a szülők is tudják, mi vagyunk az „igazi” a fiuk életében. A „legjobb választás”, aki úgy szereti a gyereküket, ahogyan azt a jóisten megteremtette. Tetőtől talpig kényeztetni akarjuk a kedvesünket, ölelgetni, és a világ tudtára adni, hogy csak a miénk. Természetesen ezt nem kötjük az orrára, mert nem csupán szerelmesek, szemérmesek is vagyunk. 

A férfiak nagyrészt ezzel a mondattal hessegetik el, ha célozgatunk: „Azt a találkozást még egy kicsit pihentetjük. Oké?” Nekünk ettől vörös köd borul az agyunkra, ám arcunk rezdületlen marad. Torkunkat égetik a kínos kérdések: Mi a baj velünk? Mi a baj velem? Mi lehet a baj a családjában? Keressük a válaszokat, a sötétben tapogatózunk – ám abban az egyben biztosak vagyunk, hogy ez a távoltartás valami rossznak az előjele. Mindenesetre várunk. Nem tehetünk mást. Néha persze a párunknak van igaza. Sokkal jobb lenne kivárni a megfelelő pillanatot, és nem siettetni a találkozást! 

Andi egészen extrém helyzetben találkozott a párja szüleivel. Misivel már jó ideje randizgattak, és általában Andi lakásán kötöttek ki, mivel Misi még mindig a szüleivel élt. Az egyik görbére sikeredett estén végül Misiéknél kötöttek ki. Misi anyukája másnap reggel szokás szerint indult a fia szennyeséért. Kopogtatás nélkül belépett a szobába, és nagy meglepetésére egy pucér női fenékkel találta szembe magát. Az egészen bizarra sikeredett bemutatkozás után Andi és Misi útjai különváltak. (Nem csodálkozunk). Andi azóta is messziről elkerüli a környéket. 

web-bannerek-hirlevel-02_5.jpg

Ő ki volt? Csak az egyik „ismerős”!
Igen, néha tényleg megéri kivárni a megfelelő pillanatot. Ám mi van, ha az a pillanat sehogy sem bír elérkezni? Szilvia rögtön tudta, hogy párjával jó úton haladnak. Sándor ugyanis három hónap után bemutatta őt. – Tudtam, hogy jó vágányon vagyok. Megismerkedtem Sándor szüleivel, családjával, sőt, a rokonságot is hamar megismertem. Szerencsés vagyok. Sándor bátyja, Péter nemrégiben töltötte be a 36. életévét. Ő teljesen más, mint az öccse: mint elsőszülöttet nagyon elkényeztették. Anyukája még most is kisfiamnak szólítja. Eddigi összes viszonyát eltitkolta, még egyetlen lányt sem mutatott be otthon. – Ha nem látták volna őt többen csajokkal, azt gondolnánk, hogy egy igazi magányos farkassal van dolgunk, vagy meleg – meséli nevetve Szilvia, aki férjével azóta sem érti, miért nem hoz haza egyetlenegy lányt sem Péter. – Csak vártunk és vártunk. Tudtuk, hogy van valakije, mert egyre többször kimaradt. A nagyi volt az egyik bizalmasa, de neki sem árult el semmit. Bármit kérdeztünk tőle, mindig csak azt mondta, semmi komoly, csak az egyik ismerős. A nagyi már fenyegetésbe kezdett, hogy ne akarjon addig várni, mikor ő már a sírban lesz. Szilvia és férje már csak „a lánynak” hívják Péter barátnőjét. Néha azon viccelődnek, lehet, hogy már gyerekük is született. 

 

„Azért nem mutat be, mert még nem biztos MAGÁBAN, hogy igazán akar-e bennünket"

 

Nem mutatlak be, mert mi van, ha szakítunk!
Miért félnek ennyire a pasik hazavinni a nőt, akit szeretnek? Lehet, hogy félnek. Például az előző szerelmük csúfos véget ért. Ilyenkor az anyukák többször felemlegetik: „Jaj, pedig ő olyan rendes lány volt, fiam!”. Ez az, amit a fiúk egyáltalán nem akarnak hallani. A másik lehetőség pedig, amikor az anyuka nem is kíváncsi az újdonsült barátnőre. Mert fiának a hercegkisasszonyt szánja! Viki (29) és Dávid (32) négy hónapja voltak együtt. Viki meg volt győződve arról, hogy megtalálta álmai pasiját. Mindenki látta és tudta, hogy ők aztán egy igazi álompár. Mindenben megértették egymást. A családot viszont soha nem emlegették. Egészen Dávid szülinapjáig. Viki egy egyszerű, ám igazán nagyszerű meglepetést talált ki a fiúnak. Egy romantikus pikniket tervezett, különleges falatokkal, a természet lágy ölén. A piknik után pedig forró éjszakára számított. Mindent előkészített, megvette a piknikkosarat, a kis kockás plédet, tányérokat vásárolt, valamint egy igazán vad alsóneműszettet, hogy a nagy napon minden tökéletes legyen. Dávidunk azonban egészen különösen kezdett viselkedni, mindig elterelte a szót, míg végül kicsúszott a száján, hogy a szülinapját otthon fogja ünnepelni. Méghozzá az anyucival, aki már a tortát is megrendelte! Aztán kiderült, hogy Dávid nővére is beugrik a családjával, csak egyedül Vikivel nem számol senki. Kiderült, hogy Dávid anyukája már pár barátnővel megismerkedett, és már csak az IGAZIT akarja látni. Ám Vikinek ezt a „címet” Dávid még nem tudja garantálni. – Borzasztó volt hallani, hogy nem akarnak velem találkozni. Az még rosszabb volt, hogy Dávid ölbe tett kézzel nézte végig a szenvedéseimet. Végül megértettem, hogy jobb, ha nem veszek részt a családi ünnepségen. Ha nem akarnak látni, az az ő bajuk. Ez az incidens azonban biztos nem fog jó fényt vetni a kapcsolatunkra. Viki teljesen összetört, és azóta egyáltalán nem biztos benne, hogy ők az álompár. De most, harmincévesen kezdjen újra pasikeresésbe, vonuljon ki a húspiacra... A korabeli fiúk mind fiatalabbat akarnak... Úgy érzi, nincs más választása, ezért inkább kivár. Kivár, akár körülötte a többi várakozó barátnő... 

Dunai Mira

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg