Nemrég a huszonnyolc éves Csaba elpanaszolta, hogy nem tudja megtalálni az igazit. Az egyik lány túl engedékeny, a másik túl önálló, a harmadik azonnal bőg... Egyszóval nincs szerencséje. Létezik egyáltalán valamilyen szabály, hogy hogyan kell viselkedni a férfiakkal szemben? Ilyenkor eszünkbe jutnak a jó tanácsok.
A férfiak nem szeretik a sikeres nőket.
A férfiakat a „nyak mozgatja a fejet” aranyszabály szerint mindig manipulálni kell.
A védtelen, gyenge nőt kell eljátszanunk.
Mit akarnak a férfiak?

A bőröndelmélet Amikor elkezdtünk érdeklődni olvasóink körében, a legkülönfélébb válaszokat kaptuk. Sokszor egymásnak ellentmondókat. Megállapíthattuk: a téma hatalmas indulatokat kavar. Azok a nők, akiknek a kapcsolata megromlott, úgy látták, hogy képtelenek manipulálni a férfiakat. Valóban ez lenne az igazság?
Mara, a negyvenöt éves marketingigazgató mondja:
– Házasságom első tizenöt évében elhittem, hogy a férfiak szeretik az egyenes beszédet. Egy az egyben el szoktam mondani nekik a véleményemet. Tévedésemre az döbbentett rá, amikor a férjem lelépett egy húszévessel, aki leste minden szavát, csüngött az ajkán, és akkor is bólogatott, ha a legnagyobb badarságokat mondta. Ekkor rádöbbentem: a férfiak csak akkor szeretik hallani az igazságot, ha olyanokat mondunk nekik, hogy „te vagy a legnagyszerűbb, a legsikeresebb, a legtökéletesebb férfi a világon, hozzád senki se hasonlítható”. A manipulálás az egyetlen jó módszer.

A másik pólust a feminista Kriszta képviseli, aki boldog házasságban él férjével és két kislányával. – Elvből nem értek egyet a fej-nyak elmélettel. A házasfelek felnőtt emberek, ezért tisztességesnek kell lenniük egymással szemben. A másik fél manipulálása méltatlan mindkettőjükhöz – és kérdés, hogy hosszú távon fenntartható-e.
Egy napon a nő belefárad a megjátszásba, kitör, és akkor a férj nem győz csodálkozni...

Hát akkor hogy is van ez? További kutakodásaim során kiderült, hogy minden generáció másképpen tekint a kérdésre.
Zita huszonhárom éves egyetemi hallgató. Ő például nem érti, miért kellene manipulálnia a kedvesét. – A barátom értelmes ember, azonnal átlátna a szitán. Ráadásul mit gondolnék magamról, ha folyamatosan hülyének nézném?

A negyvennégy éves Andrea, aki banktisztviselő, a saját hibájából tanult. – Engem talán rosszul neveltek – mondja. – Pontosabban úgy neveltek, hogy minden ember egyenrangú, tehát én is egyenrangú vagyok a férfiakkal. Amikor egy kis szőke cukorbaba elájult, és a férfiak versenyt rohantak, hogy megtámogassák, azt mondtam: ez nem helyes. És roppantul csodálkoztam, mikor láttam, hogy hanyatt-homlok ugranak, ha egy szöszi elnyávogja magát. Úgy tartottam, hogy én a férfiaknak „jó barátjuk” vagyok, aki megérti őket, mindent elintéz helyettük, és ha kell, kivasalja az ingüket. S rajtam soha senki nem segített. A férfiak mégis akkor ugranak segíteni, amikor egy védtelen „szegényke” körülpislog, mintha létezni se tudna ebben a világban. Nemrég szabadságra utaztam, és irtózatosan nehéz volt a bőröndöm. Nagyot sóhajtottam, és kicsúszott a számon: „Én ezt képtelen vagyok fölemelni!” S mit tesz isten! Honnan, honnan nem, odaugrott egy férfi, felkapta a bőröndömet, rám mosolygott, és elszántan elindult a repülő felé. Ettől kezdve az ilyen és hasonló helyzetekben mindig elfelejtem fő vezérelvemet, miszerint mi, nők „egyenrangúak” vagyunk minden téren.

web-bannerek-hirlevel-02.jpg

A férfi egója
Ha egy nőt azzal vádolnak, hogy nincs ízlése, vagy elhanyagolja a gyerekeit, nagyon megbántódik. A férfiak érzékeny pontjai máshol találhatóak. A férfiak a munkájukkal, a sikerrel, a keresetükkel kapcsolatban érzékenyek. Ezért a legtöbb férfi nehezen viseli, ha a nő többet keres. Ez mégsem jelenti azt, hogy a pénzről nem szabad beszélni velük. Csak nem szabad elfelejteni: a kedves ezen a ponton nagyon is sebezhető.
A férfiakat kimondhatatlanul sérti és dühíti az is, ha a nő jelzi, hogy egy más férfi mellett jobb dolga lenne, esetleg lesz is! Még akkor is, ha tudja, hogy kevés a fehér lovon járó királyfi vagy más férfiisten. A férfival nem szabad olyasmit éreztetni, hogy a „ha ló nincs, szamár is jó” alapon vagyunk vele. Ha így érez a nő, tisztességesebb, ha minél előbb szakít.
A legjobban mégis az ejti kétségbe a férfiakat, ha szexuális képességeiket és teljesítményüket kérdőjelezik meg. – Isten ments dicsérni más férfit! – mondja Jutka. – Nekem se tetszene, ha a párom lefekvés előtt folyton az ügyes, okos, csinos kolléganőjét emlegetné.
Hát akkor hogyan is állunk a dicsérettel? Válaszoljon erre a kérdésre egy rendszeres férfi olvasónk, Pali: – Nem kell túlzottan, őszintétlenül dicsérni – mondja – , elég azt mondani, hogy értékeli és támogatja az erőfeszítéseinket. Ilyen szavak csodát művelnek a férfival akkor is, ha nem mutatja. Így igaz. Az elismerésből sosem elég. A nők is szívesen hallgatják...

Az alfa hím
Klára sokat tud a férfiegóról, és tanácsot is szívesen ad: – Állapítsd meg, hogy a párod melyik csoportba tartozik. Az alfa hímek csoportjába-e, akik domináns egyéniségek, született vezérek, vagy a szelíd béta hímek csoportjába, akik nem igénylik azt, hogy ők vezessenek másokat. A társadalom – függetlenül attól, hogy milyen természetű a férfi – azt várja el tőle, hogy alfa hímként viselkedjen. Sok férfi azonban nem ilyen, és soha nem is lesz ilyen. A békés béta hím mindig megkönnyebbül, ha nem kell naponta bizonyítania és megfelelnie. Az is nagyon megfelel neki, ha a párja energikus, és maga hoz döntéseket, ha arra kerül sor. A tipikus alfa hímhez viszont szükséges egy kis női manipuláció. Az emberek sokszor egészen ártatlan dolgokat is manipulálásnak tartanak, például a dicséretet vagy a kedvenc étel elkészítését. Pedig semmi rossz nincs abban, ha szépeket mondunk életünk párjának. A valódi manipulálás ott kezdődik, amikor hízelkedünk, de magunkban egészen mást gondolunk. Vagy amikor zsaroljuk a másikat: „Amíg nem kapom meg ezt a bundát, nincs szex!”

milyenek-a-ferfiak01.jpg

Érzelmi pedofília
A férfiak manipulálása más okból is szükséges. A nő nem rukkolhat elő kerek perec olyasmivel, amit a férfi nem szívesen csinál, például azzal, hogy segítsen neki takarítani. Maguk a férfiak kényszerítik rá a nőket, hogy ilyen esetekben „diplomatikusan” járjanak el. Sok nő úgy beszél a férjével, mintha együgyű kisgyerek volna, aki képtelen gondoskodni magáról. Ezt nevezzük érzelmi pedofíliának. A férfiak a domináns anyai viselkedésre kamaszos lázadozással reagálnak. El kell ismernünk, hogy a férfiak ilyen esetben jogosan lázadnak.
Megközelíthetjük a dolgot a másik végéről is. Felejtsük el egy pillanatra a női perfekcionizmust, és éljük bele magunkat a férfiak sokkal kevésbé szigorú normáiba – ami a lakástakarítást vagy a víkend megszervezését illeti. A férfiegót a nők nem sértik azzal, hogy képesek önállóan gondolkodni. A férfiaknak az fáj igazán, ha a nők éreztetik velük, hogy nincs rájuk szükség.

Számukra a legfontosabb a nyugalom
A férfiak soha nem vallják be a barátaiknak, hogy azért élnek tíz éve ugyanavval a nővel, mert jól megértik egymást. Inkább azt mondják, hogy a nő szép, és csodálatos a melle. Pedig az igazság más. A férfi sohasem választ csak a szemével. A nő külseje csak az első szűrő – a férfi megnézi a nőt, és felméri, érdemes-e bűnöznie vele. Amikor azonban családot alapít, nem a nő lába, hanem a természete számít. Ne higgyük azt, hogy a férfi az örök hódító, és irtózik mindenfajta kötöttségtől. Ez csak néhányukra vonatkozik. A rendes pasik keresik az igazit. A férfiak zöme számára az a legfontosabb, hogy nyugalomban élhessenek.

Varga Klára 

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg