Mintha másodszor nem is ugyanazt a filmet néznénk... Pedig a film ugyanaz, amit két éve már láttunk, csak most már teljesen másként látjuk, mert másként gondolkodunk, mint azelőtt.

Pollák Annamária (26, Dunaszerdahely) dentálhigiénikus, Pozsonyban dolgozik egy vezető magánklinikán. S nem utolsósorban az Új Nő egyik nagykövete, aki nagyon izgalmas témajavaslatokat állított össze nekünk. Tudjuk, hogy a nőket rengeteg üzenet célozza meg: legyél szexi, legyél vékony, de nem túl vékony, legyél kemény és egyenlő, szülj hamar gyereket, szülj csak a harmincas éveidben, mikor már van karriered. Egy nőnek nehéz dolga van, mikor át akarja magát vágni ezen a sok álságos üzeneten. Vajon mit gondol erről a többi nő? – kérdezi Annamária.

anamaria01.jpg

– Miért kezdett el foglalkoztatni ez a téma?

– Most értem abba a korba, hogy érdekelni kezdett a női lélek. Egyre többet gondolkodom azon, hogy milyen is az igazi nő, vagy mit kellene képviselnie a nőnek. Szerencsére olyan nők vesznek körül, akikkel bármit meg lehet vitatni. A barátnőkkel, a párom anyukájával is sokat beszélgetünk – és itt van a nagynéném, Sebő Valéria, aki Csehországban tanult blokkoldást. Családunkban Vali az az ember, aki oda is bekukucskál, ami szemmel nem látható. 

Mit tartasz fontosnak egy nőben?

– Az önbecsülés nagyon fontos! Annyi irányból le vagyunk terhelve, hogy nem vesszük észre, mi az, amit meg kéne becsülnünk magunkban: mi az, ami jó bennünk. Én mindig azt mondom, hogy a „Nő” már magától márkanév, mert azontúl, hogy gyereket csak ő tud a világra hozni – dolgozni is tud. Az anyaság már magában küldetést ad neki, de ő még sok száz más dologban is képes teljesíteni. Ezért ha valamit nő csinál, azt mindig megjegyzik, például: „Egy kedves nő volt az orvos.” S ezt szerintem nem kéne rossz néven venni. Azt látom, hogy a nők mindig mást szeretnének. Azt szeretnék például, hogy a párjuk elismerje és támogassa őket, és ne csak mondja, hogy „szép vagy”. Ám mindenkinek más a szeretetnyelve. Van, aki csak virágot hoz, van, aki odabújik és kimondja, és van, aki csak a háttérben gondoskodik rólunk. Majdnem mindig megkapjuk azt, amit szeretnénk, csak sokszor nem vesszük észre. Én a páromnak, Eriknek köszönhetően kezdtem másként látni a világot. Meg azért, persze, az évek is múlnak, tudatosabb vagyok. Ám Eriktől is sokat tanulok. Az előző kapcsolatomban inkább én hordtam a nadrágot. Mikor például átépítettük a lakást, én is falaztam, padlót raktam, festettem a falakat, az exem pedig jött, és megdicsért... 

– Nem kérdőjelezted meg soha, hogy ezt miért te – vagy csak te – csinálod?

– Soha. Én a Kos jegyben születtem, mindig új kihívásokat keresek. Nekem természetes volt, hogy én vagyok az, aki mindent elintéz. Erik mellett tanulgatom csak, hogy: „Te nő vagy, neked nem ez a dolgod!” Vissza kellett vennem a sebességből, mert rájöttem, ha ez így megy tovább, akkor kiölöm a páromból a férfiasságot. A férfi olyan, hogy neki mindig feladatot kell adni. Tedd meg ezt és ezt, s akkor elnyered a nő megbecsülését. A férfi meg akar harcolni a nőért. A férfinak fontos, hogy szerepe legyen. Ma már nem kell vadászni, sokszor már csak a villanykörte cseréje marad a férfira (és még ezt is meg tudjuk csinálni). Ám én azt mondom: hagyjuk rájuk! A nőnek a férfi ékszerének kellene lenni, mivel a férfiak nemigen hordanak ékszert. Hagyjuk, hogy a férfi a szó régi értelmében férfi legyen! Sajnos, ezt megint csak a nő tudja megoldani, ő tud változtatni az egészen. A férfiak egyszerűen gondolkoznak: feladat, megyek, csinálom. A párom azt szokta mondani, hogy mi, nők túlspekulálunk mindent. Sokszor nem látjuk a fától az erdőt. Például ma a fiataloknál is gond, hogy kevés a szex – vonzzuk egymást, mint a mágnes, de valahogy mégsem jön össze... Itt is egymásra mutogatunk, pedig sokszor csak a túlterheltség vagy a stressz a bűnös. Az egyik barátunk felesége állandóan piszkálja a férjét. Ez a feleség nem tudatosítja, hogy a sok szekatúra után a férj nem kíván együtt lenni vele... 

web-bannerek-hirlevel-02_5.jpg

– A nők azt állítják, elsősorban a férfiakkal van baj. Főleg azért nem működnek a mai kapcsolatok, mert a férfiak azok, akik mindent akarnak. Minden nőt! Nem akarnak egy mellett lehorgonyozni.

– Igen, ezt mi, lányok nagyon zokon vesszük. Miért nézegetik a pasik a nőket, ha otthon van egy tökéletes párjuk? Talán unalmas minden nap ugyanaz mellé lefeküdni? A férfiak azt mondják, nem akarnak ők semmi rosszat: ők csak nézelődnek. Ha ott az étel az asztalon, ki van mosva, és mosollyal várják őket haza, nekik ennyi elég. Igaz, megnézik más lányok portáljait, de a szemüket nem vájhatják ki... Szükségük van arra az adrenalinra, hogy azt érezzék, ők most vadásznak. Ők többet nem akarnak, az interneten csak leselkednek. A párom mindig megdicsér, mikor csinosan felöltözöm. Aztán elmegyünk szórakozni, és ha történetesen van ott egy lengébb öltözetű lány, aki többet mutat, megakad a szeme rajta. Ilyenkor mindig felmerül a nőben a kérdés: miért van az, hogy ő érdekesebb, mikor otthon nekem azt mondta, hogy szép vagyok. Ő talán szebb nálam?!

 

„Van egy ember a világon, akivel ha találkozol, rögtön vonzónak találjátok egymást,úgy érzitek, egységet alkottok. Ez az ember a tökéletes ellentéted"

 

A nők miért nem bámulnak, nekik erre nincs szükségük? 

– Nekem nincsen rá szükségem, hogy más pasikat nézegessek. Miért is tenném, ha ott van nekem ő, a párom, aki számomra tökéletes. A nőben szerintem a fészekrakó ösztön működik. Fontos, hogy legyen valaki, aki gondoskodik majd róla, ha várandós lesz vagy megszüli a gyermekét. A nő erre törekszik. A férfi ezt nem érti, hiszen nem ő hordja ki és neveli a gyerekeket. Ezért nem tud a nő fejével gondolkodni. Hamar elkezd unatkozni, hiszen őneki itt, a tűzhely körül semmi dolga, ezért megint elindul vadászni... Ilyenkor a nő azt érzi, hogy kevés a kapcsolatban, vagy valamit nem jól csinál, hiába igyekszik.

A lányok szerint pont a felelősség elől szalad el sok férfi, mondván, hogy ezt ő nem így gondolta. 

– Sajnos, hiányzik a férfikép, a minta: a nagynéném ezt így szokta mondani. A mai fiúk helyett az anyukák elvégeznek otthon mindent, és mivel sok a válás, a fiúk nem látják, hogy otthon egy apának mit kéne tulajdonképpen csinálnia. Hiszen már az ő apjuk sem állt a helyzet magaslatán. Így elvesznek teljesen. 

Mi a helyes? A nő sokszor nem tudja. Legyen ugyanolyan, mint a férfi, hiszen tulajdonképpen nincs is biológiai nem, csak a társadalom nevel rá bennünket a nemi sztereotípiára... Ezt te hogy látod?

– Fontos az önállóság és a karrier, de fontos a család is! Tudjon a nő is fát rakni a tűzre, ne csak a férfi. Fel kell készülni erre is, mivel sosem tudhatja az ember, mikor marad egyedül. Minket már nem úgy neveltek, hogy el kell viselnünk a házasságot akkor is, ha nem jól működik. A rossz helyzetekben nem szabad benne maradni, vagy törekedni kell a jóra. Több lábon kell állni, és nem csupán egyetlen pillérre támaszkodni, a férfira. A nőnek is kell legyen saját egzisztenciája. De azért más a nő, és más a férfi, hiszen az agyunk, a szervezetünk is másképp működik. Ez tény. Ezért vegyünk vissza az agresszióból, mi nők! Azt szoktam mondani: vedd észre, hogy te nem egy másik férfi vagy. És ha nem érezzük azt, hogy a párunk nem egy igazi férfi, akkor próbáljuk meg magunkat is észrevenni, hogy mi milyen nők vagyunk. Nekem volt egy nagyon hosszú kapcsolatom, majd hétéves. Az expárom idősebb volt nálam, már csak a lánykérés volt hátra. Előtte több műtéten átestem – s nem sokkal később bekerült a képbe egy harmadik. Ám sokat tanultam ebből. Igazából én mindent megcsináltam a párom helyett, neki nem volt funkciója, mint férfinak. Mindent kitaláltam, megszerveztem, megoldottam nélküle is. Akkoriban azt hittem, hogy ez így a jó, ilyen a habitusom. Aztán jött egy másik nő, akit pátyolgatni lehetett, mert engem sosem kellett.

 

A nő márkanév. És legyünk erre büszkék! Mert ha nő csinál valamit, az már attól különleges lesz, hogy egy nő csinálja. Hiszen sokáig minden jót a férfiak csináltak. Ezért ha ugyanazt egy nő csinálja, azt még úgy külön meg is jegyezzük. S ettől a nő munkája is különleges lesz"

 

– S ezt ma hibának látod?

– Nem tudtam volna gyöngébb lenni. Nem haragszom az exemre, mert a szakításunknak köszönhetően jutottam el oda, ahol most vagyok. Megismertem Eriket, bejártam egy hosszú utat, és most várandós vagyok a közös babánkkal. Mikor megtudtam, hogy az exem félrelépett, látni akartam „a nőt”. Kiderült, hogy alkalmi románc volt. A lány teljesen az én ellentétem, s az volt a kérése, hogy ne mondjam el a férjének. Ez nagy tanulság volt az ő, de az én számomra is. Ekkor már kiürült a kapcsolatunk, ezért szakításkor csak megráztam magam, de nem szenvedtem. Viszont elgondolkodtam azon, hogy én a jövőben milyen férfit is szeretnék magam mellé: elképzeltem a szemét, a tulajdonságait, mit fogunk együtt csinálni és hogyan. Egy hónap múlva megérkezett a nagy Ő.

– S Erik mellett nő tudsz maradni?

– Most épp fészekrakás zajlik nálunk, építgetjük a közös jövőt. Eriket azért kérdezgetem, tudja-e már, hogy mit szeretne elérni az életben? Mert én annyi mindent szeretnék a jövőben, például magánpraxisba kezdeni, más nőknek segíteni, a női lélekkel foglalkozni. Ő nyugodt természet: teszi a dolgát, a család nála az első. Ám imponál neki az én dinamit-természetem. A nők mindig apró lépésekben gondolkodnak, a férfiak pedig nagyban, és nem vesznek el a részletekben. Erre van egy jó példám. Kértem Eriket, segítse majd kiválasztani a kasszagépet a rendelőbe... Erik kijelentette, ő mindenben támogat, de a kasszát nem fogja kiválasztani. Rá ne ilyesmiket bízzak. Ő abban tud támogatni, hogy az anyagi hátteret bebiztosítja, míg befutok. Szeretné, hogy valósítsam meg az álmaim, de annak is örülne, ha például később a napi tíz óra helyett csak hatot dolgoznék, és mosollyal az ajkamon várnám őt otthon a babócánkkal. 

– Mi van akkor, ha a hat órát ledolgozod, és unatkozni kezdesz? 

– Nem kell unatkozni, hiszen annyi mindent lehet csinálni. És ez még a jövő zenéje. Nem úgy ismerem magamat, hogy a fotelben fogok üldögélni. 

–darnay, néva– fotó: Dömötör Ede

web-bannerek-hirlevel-01_6.jpg