Sosem felejtem el, hogy egyetemista koromban pár hónapig egy kollégiumban laktam, ahol kizárólag a dohányzóban volt szabad rágyújtani. A „dohányzó“ egy fűtés nélküli, átlátszó üvegkalitka volt, rossz szellőztetéssel és három kiselejtezett székkel. A nem dohányzók gőgösebbike úgy bámult ránk kintről, mint valami állatkerti majmokra. Ekkor éreztem először, hogy diszkriminálnak. A nem dohányzók úgy kezelnek, mint egy gyereket. Úgy próbálnak leszoktatni a cigiről, hogy megszégyenítenek.
Egy hét múlva pont az történt, amitől a koleszvezetés félt: mindenki a szobában vagy a WC-n pöfékelt. A poén, hogy én személy szerint szívesen kijártam volna a dohányzóba, mert nem szeretek füstben aludni. Ez a történet jut az eszembe, amikor a nem dohányzók védelméről szóló törvénymódosítási javaslatot olvasom. Mivel a tavalyi évben meghozott törvény nem hatott, az egészségügyi minisztérium bekeményített, és — összhangban az Európai Unió „Segítség a dohányzásmentes életért“ kampányával — a következő, szép és jó — a valóságtól azonban jócskán elrugaszkodott — javaslatokkal állt elő: Az egészségügyi és szociális létesítményekben, valamint a főiskolákon és kollégiumokban kizárólag a kijelölt dohányzókban szabad majd rágyújtani,és a dohányzó helyiségek számát is csökkenteni fogják.Tehát a beteg, akinek a lába fáj, nem gyújthat rá? Vagy rágyújthat, de csak az orvosok és nővérek dohányzójában...
Március utolsó napján Szlovákiában hivatalosan is elindították az EU dohányzásellenes tájékoztatási és felvilágosító kampányát, amely elsősorban a gyermekeket és a fiatalokat célozza meg. A kampány során road-show-kat (kihelyezett multimédiás előadásokat) rendeznek, amelyekkel sorra járják az unió 25 fővárosát. Pozsony a harmadik a sorrendben, Luxemburg és Dublin után. Már június1-jétől televíziós hirdetésekben, az elektronikus és az írott sajtóban, a www.help-eu.com internetes oldalon, illetve különféle rendezvényeken hívják fel a figyelmet a dohányzás, a passzív dohányzás ártalmaira. A dohányzás társadalmi okainak minden eddiginél mélyebb feltárását is tervezik. Hamarosan képekkel is megpróbálnak elriasztani bennünket a dohányzástól a dohánytermékekcsomagolásán. Illetve Brüsszel arra sürgeti a tagországokat, hogy nyilvános helyen sehol ne engedjék meg a dohányzást. A 72 millió euróba kerülő kampány négy évig fog tartani.
Nem értem. A törvény felkent képviselői miért gondolják, hogy egy spicces kollégiumi „szobabulin“ a fiatalok, ha pöfékelni támad kedvük, majd disztingváltan átvonulnak a tanári dohányzóba?! A törvény szellemisége morális szempontból helyénvaló, betartani viszont kevesen fogják. Tilos a dohányzás az óvodákban, az alap- és középiskolákban, valamint a játszótereken. Ezek szerint nem lesz dohányzó a tanárok számára. A tanító nénik kénytelenek lesznek kiállni az iskolakapu elé... Vajon ez milyen nevelő hatással lesz a gyerekekre?
És végül a szlovákiai sajtóban a legnagyobb vitát kiváltó javaslat:
Július elsejei hatállyal a vendéglátóipari egységeknek elkülönített dohányzót kell kialakítaniuk, ahol nem lehet felszolgálni sem ételt, sem italt.
Ha már egyszer teljesen elkülönítik a dohányzó részt a nem dohányzótól, akkor vajon miért nem ihatunk meg a cigaretta mellé egy pohár sört? És ha nem ihatunk semmit, akkor egyáltalán minek ülünk be a bárba? A javaslat célja egyértelmı: a dohányzók demoralizálása. Mint annak idején a lánykollégiumban, ahol megpróbálták őket a perifériára szorítani. Már pedig egy mélyen lenézett, a társadalomból kivetett csoporthoz nem jó tartozni. A törvényalkotók abban bíznak, hogy ezáltal csökkenni fog a dohányzók száma.
Szerintem a javaslatok túl radikálisak. Kétlem, hogy Szlovákia megérett ilyesmire. Mindeddig a dohányzás társadalmilag tolerált szenvedély volt. Még akkor is, ha mindenki számára ismeretesek voltak az egészségre ártalmas következményei. Gondoljunk csak vissza: pár évvel ezelőtt a televíziós reklámok még egymást túllicitálva hirdették, milyen dögös pasi az,aki Davidoffot szív, felhőtlen életet ígérta Pall Mall, a moziban pedig minden vetítés előtt lenyűgözve bámultuk a Marlboro-lovast. Az autóverseny-pályákról nem is beszélve, ahol még tavaly is a dohányipari cégek voltak a legfőbb szponzorok...
Félreértés ne essék: nem azt akarom mondani, hogy minden maradjon úgy, ahogy volt. Egyáltalán nem gondolom, hogy a dohányzók továbbra is fújják a füstöt az éttermekben a nem dohányzók szemébe... Sajnos a „kemény dohányost“ nem nagyon érdekli, pöfékelése mennyire zavarja a másikat, mindegy neki, terhes nő vagy kisgyermek ül emellette, netán idősebb ember, aki allergiás a füstre. Egy huszárvágással azonban — legalábbis szerintem — nem lehet pontot tenni az ügy végére, és nem lehet átnevelni az agresszív dohányosokat sem. Mindez idő kérdése. Az is biztos, hogy a tavaly elfogadott törvény egyszerűen nevetséges. Született ugyanis egy törvény, amelyet a gyakorlatban szinte senki sem tart be. (A jelenleg hatályos törvény szerint az éttermekben, bárokban csak elkülönített helyen szabad dohányozni.)
Ez a valóságban többnyire azt jelenti, hogy a bár bal felében lehet, a jobb felében pedig nem lehet. Azaz kijelölt rész ide vagy oda, az egész bárban füst terjeng... A passzust pedig, amelyik megszabja, hogy a buszmegállóktól és a vasútállomásoktól csak 4 méteres távolságban szabad rágyújtani, még kevesebben veszik komolyan. Arról nem is szólva, hogy a szemetesek, amelyekbe a csikket illik/ illene beledobni, közvetlenül a megállók mellett vannak elhelyezve... Egyébként: hallottak valakiről, akit megbüntettek azért, mert megszegte a törvényt?
Nyilvánvaló persze, valamit tenni kéne a nem dohányzók védelmében. De szerintem erőszakos, megalázó módszerekkel nem lehet eredményeket elérni! Ne felejtsük el, mi történt pár évvel ezelőtt Magyarországon, amikor megszületett a nem dohányzók védelméről szóló törvény. Hihetetlenül eldurvult a helyzet. Fanatikus nem dohányzók léptek fel, akik megalázták a dohányosokat. Erre pedig senkinek sincs jogosítványa, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a dohányzás káros szenvedély. Nálunk, Európában majd ötszáz éves szenvedély! Ezért sem lehet egyik napról a másikra betiltani.
Az pedig, hogykét táborra szakadjon egy ország, nem tesz jót az ügynek, mert csak bemerevednek a hadállások. Példának ott az USA gyakorlata, ahol egészen szégyenletes módon bánnak a dohányosokkal.
Mindennek ellenére, ha a parlament egyelőre nem is fogadja el a törvényt,előbb-utóbb itt lesz, vagyis nem bújhatunk ki alóla. Az uniós tapasztalatok szerint azokban az országokban csökkent nagy mértékben a dohányzás, ahol radikális intézkedéseket hoztak ellene. A dohányzás pedig rengeteg pénzt felemészt:az adatok szerint évente 98-130 milliárd euróba kerül a dohányzással összefüggő betegségek kezelése.
Bár az unió újabban megpróbál fellépni a dohánytermelők támogatása ellen, egyelőre nem terveznek újabb korlátozásokat. A támogatás megvonása állítólag több százezer termelő életében okozna elfogadhatatlanul nagymértékű rosszabbodást.
Európában elsőként Írország kezdte el a dohányzás elleni „hadjáratot“: itt már egy éve tilos a dohányzás a kávéházakban, éttermekben stb., ennek ellenére a pubok látogatottsága nem csökkent. Írországhoz az év elején Málta és Olaszország is csatlakozott. Az olaszok eleinte nem akarták elhinni, hogy kapucsínójuk mellé többé nem szívhatnak cigarettát. Miután viszont egy országos tv-csatorna élőben közvetítette, hogy fizettetnek ki egy fiatalemberrel 10 ezer koronának megfelelő büntetést, többé nem kételkedtek. Azóta a trattoriák serény tulajdonosai kerti székekre erősített párnákkal,valamint a bejárat elé állított villanymelegítővel próbálnak kedveskedni dohányos vendégeiknek.
- Az EU tagállamaiban évente 650 ezer ember hal meg a dohányzással összefüggő betegségben, ebből 8000 szlovákiai lakos.
- Szlovákiában a férfiak 44, a nők 21 százaléka dohányzik.
- Az utóbbi 5 évben10 százalékkal nőtt a18 év alatti dohányzók száma.
- Egy rendszeresen dohányzó 8 évvel rövidebb ideig él, mint egy nem dohányzó.
- A gyerekek 12 százaléka gondolja azt, hogy a reggelt majd cigarettával a szájában kezdi.
- Az orvosok 30, a nővérek 40 százaléka dohányzik.
- A világ „legdohánymentesebb“ országa Bhután, ahol tilos a dohányáru forgalmazása. Itt csak alakosság 1 százaléka dohányzik.
Zuzana Šedivá, az Éttermi és Szállodaszövetség elnöknője: „Bár a javaslat lényegével egyetértünk,úgy gondoljuk, felelőtlenség július elsejével bevezetni. A különböző éttermeknek,bároknak, puboknak legalább egy évre volna szükségük az átállásra. Ezen kívül meggyőződésünk, hogy mindez negatívan fogja érinteni a vendéglátóipart.“
Mácza Irén, a komáromi Panoráma Szálló vezetője: „Teljes mértékben támogatom a javaslatot. Úgy gondolom, a kávé melletti cigaretta csak szokás kérdése. Az elkülönített helyiséget pedig meg tudjuk oldani. Ha a javaslatot elfogadják, nem lesz többé sikk a dohányzás.“ (ÚJ NŐ)
Miklós György, a komáromi Art Café és Irish pub tulajdonosa: „Erős dohányos vagyok, napi egy doboz minden nap elmegy. A törvényjavaslatnak ennek ellenére örülök. Ha bevezetnék, rengeteg energiát megspórolnék, nem kellene örökké szellőztetni. Nem szólva a kiégetett asztalterítőkről. Dohányfüst nélkül is lehet bulizni. Ahogy megoldották Írországban és Olaszországban, mi is megtudnánk oldani. És a forgalom nem esne vissza.“
Peter Miššík, az SDKÚ képviselője: „Dohányzom, bár az utóbbi időben jóval kevesebbet, mint azelőtt. Fenntartásokkal fogadom az ilyen terveket. És nem értem: az EU egyik oldalon miért támogatja a dohánygyártást, ha a másik oldalon határozott lépéseket teszellene?! Olyan lépéseket, amelyeket alakosság nagy része diszkriminációként él meg.“ (LIVE!)
Kérjük olvasóinkat, írják meg véleményüket!
