A pozsonyi Shantala nem csupán egy babamasszázsszalon. Ez egy olyan hely, ahol az anyák fizikailag és lelkileg is megnyugvást találnak. De hogy mi vezetett idáig? Egy hosszú út, tele kétségekkel, döntésekkel és újrakezdéssel. Bea története arról szól, hogyan lesz egy belső érzésből hivatás, a hivatásból pedig küldetés.
A Shantala egy olyan indiai eredetű kisbabamasszázs, amely az anya és csecsemő közti kötődést mélyíti el. Az érintésterápián alapuló módszer során a szülő lágy mozdulatokkal olajokat simít a kisbaba bőrébe. Ez a lassú, ritmikus kontaktus nemcsak ellazítja anyát és gyermekét, de támogatja a csecsemő idegrendszeri fejlődését és emésztésének működését is, az anyák pedig újra megtanulnak bízni önmagukban és ösztöneikben. Bilek Bea 2018-ban nyitotta meg Szlovákia első babamasszázsszalonját, a Shantala Baby Spát, ahol a hozzá ellátogató anyukák és kisbabáik rituálék, masszázsok és tanfolyamok segítségével lelhetnek biztonságra és nyugalomra.
Bilek Bea
Vannak olyan emberek, akik mély nyomot hagynak bennünk. Annyira a hatásuk alá kerülünk, hogy általuk minden sokkal egyszerűbbnek, természetesebbnek, valóságosabbnak tűnik. Ilyen élményben volt részem, mikor Beával (51) találkoztam. Viszonylag későn szültem, így rengeteg kérdés és bizonytalanság fogalmazódott meg bennem. A fiam érkezése után szorongtam, és az otthoni biztonságból való kilépés is nehézséget okozott. Ekkor ajánlották, hogy keressem fel Beát és a Shantala Baby Spát. Bea egy közülünk: nő, anya, társ ‒ és talán épp ezért tudunk vele azonosulni, mert benne saját félelmeinket, harcainkat fedezzük fel.
– Mindig tudtad, hogy ezt az utat választod?
– Már egészen kicsi korom óta tudtam, hogy nővér leszek. Már hatévesen apukámnak asszisztáltam, aki zootechnikus volt, otthon pedig a játékaimat gyógyítottam. Valahogy mindig ez a gondoskodó, érintésen keresztüli világ állt hozzám a legközelebb. Kilencéves voltam, amikor megszületett a húgom, és határtalanul boldog voltam, hogy végre egy igazi kisbabáról gondoskodhatok. Mindenben részt akartam venni, és már akkor is ösztönösen olajjal kentem be fürdés után. Visszatekintve azt érzem, hogy nagyon természetes út vezetett a Shantala megalapításáig. Tulajdonképpen már gyermekkoromban elkezdődött.
– Kezdetben nővérkeként dolgoztál. Honnan indult ez az egész történet?
– Tisztán láttam magam előtt a célt, hogy egészségügyi nővér leszek, és az újszülött osztályon fogok dolgozni. A dunaszerdahelyi egészségügyi iskolában kezdtem. Akkor még egészen másképp működött a rendszer: a lányok vágytak oda bekerülni, ma pedig nővérhiány van. Amikor elvégeztem a középiskolát, a szülészetre szinte lehetetlen volt felvételt nyerni, így a gyermek ARO-n, majd az ortopédián helyezkedtem el. Végig éreztem, hogy ez nem az én utam. A sors végül teljesen más irányba sodort: könyvelő lettem, és így telt el öt év.
A fordulópontot az anyaság hozta el számomra. Egy könyvesboltban rátaláltam a Shantala-módszerre, ami azonnal megszólított. Akkor még nem tudtam, hogy ez később milyen szerepet fog betölteni az életemben, de éreztem, hogy valami fontos dologgal találkoztam.
– Mi térített vissza végül a hivatásodhoz?
– Az anyaságim utolsó heteit töltöttem, és már hónapok óta foglalkoztatott, mi legyen a következő lépés. Elhatároztam, hogy felhívom a főrévi kórházat, és megkérdezem, van-e szabad hely a szülészeten. Arra számítottam, hogy azonnal elutasítanak, hiszen akkor már közel tíz éve nem dolgoztam az egészségügyben. Nagy meglepetésemre azonban tárt karokkal vártak. Így kerültem oda, és végül tizenegy évet töltöttem az újszülött osztályon. Egy idő után azonban engem is elért a szakmai kiégés. A folyamatos stressz, az éjszakai műszakok és a kimerültség hatására egyre erősebben éreztem, hogy ha most nem lépek, akkor soha. Ekkor visszatért hozzám a fogalom, amellyel évekkel korábban találkoztam: a Shantala.
– Ekkor tudatosult benned, hogy másoknak is át akarod adni a Shantalával kapcsolatos tudásodat?
– Igen. Amikor kinyitottam azt a bizonyos könyvet, azonnal megszólított. Nem szakmai szempontból, hanem sokkal mélyebben. A módszert a kislányommal is elvégeztem. Már a várandósságom alatt megtanultam a masszázst, hogy mire megszületik, készen álljak. Az első alkalommal értettem meg igazán, miről is szól a Shantala. Ez nem egy technika, hanem egy erős jelenlét anya és babája között, hiszen első kapcsolatunk a gyermekünkkel az érintésen keresztül valósul meg. Ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy ezt minden anyának át kellene élnie, meg kellene tapasztalnia.
– Közben eltelt egy évtized, s említetted, hogy a kiégés veszélye fenyegetett. Hogyan indultál neki mégis?
– Ekkor már negyvenhárom éves voltam. Addig kizárólag állami szférában dolgoztam, soha nem vállalkoztam, fogalmam sem volt, hogyan működik ez a világ. Nem tudtam, hogy miből fogom kifizetni a bért, és kik fognak hozzám járni. Tele voltam félelemmel. Végül megszületett bennem egy nagyon egyszerű gondolat: nem tudom, mi lesz, de elindulok. A legrosszabb esetben elmondhatom, hogy legalább megpróbáltam. Így kezdődött az egész.
‒ Hogyan válhat valaki a Shantala oktatójává?
‒ Budapesten találtam egy helyet, ahol tradicionális, ájurvédikus babamasszázst tanítottak. Szlovákiában akkor még nem létezett ilyen. Az utolsó vizsgám napján történt valami sorsszerű. Az épületben, ahol ma is működik a Shantala Baby Spa, felszabadult egy üres helyiség. Körbevezettek, én meg csak annyit mondtam, ez jó lesz. Fejben el is kezdtem berendezni a teret, láttam magam előtt az egészet. Akkor éreztem igazán először, hogy nincs visszaút. És amikor a legnagyobb kétségek gyötörtek, kétszer is ugyanazt álmodtam: anyukák vannak körülöttem, tele a hely, én pedig ott állok, és nem tudom, mit kezdjek ennyi emberrel. Azt gondoltam, ez egy jel. És ha jel, akkor hallgatnom kell rá.
(© Forrás: shantala.sk)
– Mi volt az a pillanat, ami végül elhozta számodra a nagy áttörést?
– A kolléganőmmel elindítottuk a Shantala Baby Spa hivatalos Instagramját, de eleinte nem nagyon foglalkoztam vele. Aztán egy nap találkoztam egy anyukával a kórházban, akit végül meghívtam hozzánk a Shantalába. Később derült ki, hogy egy ismert ember felesége volt, és ők minden kérés nélkül megosztották a tapasztalatukat az interneten. Az a posztjuk két hónapra teljesen betöltötte a naptáramat, folyton csörgött a telefonom. Mintha elvetettem volna egy magot, ami hirtelen elkezdett növekedni. Akkor értettem meg, hogy ha valamit valódi szeretettel és elhivatottsággal csinálsz, annak megvan a jutalma.
– Miben különbözik a Shantala más babamasszázsoktól?
– Amikor egy anya belép hozzánk, az első dolog, amit érez, az a nyugalom és a feltétel nélküli elfogadás. Igazából egy olyan térbe érkezik, ahol minden lelassul, csak ő és a baba kerül fókuszba.
A Shantala egy tudatosan felépített élményt ad, ahol az érintés, a jelenlét, a hang és a biztonság egyszerre vannak jelen.
– Mindehhez társul a szakmai tudásunk, ami igazi bizalmat épít köztünk és a szülők között. Az elmúlt három évben egykori kolléganőmmel és közeli barátnőmmel – Andrea Halomival együtt – építjük tovább ezt az utat. Mindketten egészségügyi nővérek vagyunk és többéves szakmai gyakorlat van mögöttünk.
‒ Mennyi odafigyelést igényel ez a módszer?
‒ A részleteknek nagyon fontos szerepük van, még annak is, hogy milyen olaj kerül a baba bőrére. Lényeges, hogy az olaj melegítő hatású legyen. A meleg ellazítja, megnyugtatja az idegrendszert. Sokszor találkozom azzal, hogy az anyukák kókuszolajat használnak, mert ez a népszerű, csakhogy ez az egyik leghűsítőbb olaj. Ha egy baba hasára kerül, könnyen befeszülést okozhat, miközben pont az ellenkezőjét szeretnénk elérni. A tradicionális ájurvédikus masszázs alapja a szezámolaj, de a mindennapi gyakorlatban mi barackmagolajat használunk. Ez egy könnyű, lágy struktúrájú olaj, nem tömíti el a pórusokat, nem terheli a baba érzékeny bőrét, mégis mélyen hidratál. Ha választanom kellene, én mindig ezt ajánlanám.
– Mit tapasztalsz, mit keresnek leginkább az anyukák, amikor betérnek hozzátok?
– Legtöbbször megnyugvást. De nemcsak a babának, saját maguknak is. Nagyon sok bennük a bizonytalanság. Rengeteg információ éri őket, mindenki tanácsol valamit, és egy idő után elveszítik a kapcsolatot a saját belső hangjukkal. De nálunk, ebben a csendes térben ez lassan kezd visszaépülni. Nem egyik pillanatról a másikra, hanem finoman, lépésről lépésre. És ebben kulcsszerepe van az érintésnek.
(© Forrás: shantala.sk)
‒ Az anyák számára megnyugvást hoz a Shantala, de a kisbabák miként reagálnak rá?
‒ Fontosnak tartom leszögezni, hogy az első masszázs során nem valószínű, hogy a baba ellazul, hisz egy új élményben van része. Még akkor sem, ha az érzés egyébként kellemes. Az idegrendszere ilyenkor még nagyon figyel, kontroll alatt tartja a testet. De amint rituálévá és biztonságossá válik számára, elkezd ellazulni. Az anyukák pedig megtanulják, hogy a masszázs több a „problémamegoldásnál”. Nem csak akkor van rá szükség, ha a baba sír, vagy fáj a hasa. A rendszeres érintés akkor a legértékesebb, amikor valójában minden rendben van. Mert ilyenkor épül ki az a kapcsolat és biztonság, amire később minden nehezebb pillanatban támaszkodni lehet. Amint leesik a köldökcsonk, már el lehet kezdeni a finom masszázst. Ez nemcsak a fizikai komfort miatt fontos, hanem azért is, mert ezen keresztül kezdi el a baba „megérteni” a saját testét.
– Hogyan bővült az évek során a Shantala világa?
‒ Nem egy előre megtervezett koncepció mentén épült fel, hanem folyamatos figyelemből. Abból, hogy meghallgatom, mire van szükségük az anyáknak. Nagyon jól tudok figyelni és meghallani. Minden ugyanarra az élményre épül: a biztonságra, a jelenlétre és a kapcsolódásra. Ilyen például a speciális levitációs fürdő, amely már egészen pici, néhány hetes babák számára is elérhető.
A vízben a baba egy magzatpózhoz hasonló helyzetben lebeg, a testét nem terheli a gravitáció, és fokozatosan egy ismerős, biztonságos állapotba kerül. A mozdulatok lelassulnak, az idegrendszer megnyugszik, a feszültség oldódik. Tulajdonképpen a baba újra az anyaméhben érezheti magát.
‒ Hogyan sikerült kivitelezned a levitációs fürdő ötletét?
– Otthon, kartonpapíron rajzoltam meg a babát, és elkezdtem „úsztatni”, hogy centiméterről centiméterre lássam, milyen térre, mozdulatokra van szükség. Azt is tudtam, hogy nem egy hétköznapi megoldást szeretnék. Egy üvegkád volt a fejemben, ahol látni lehet a babát, a vizet és az egész folyamat szépségét. Ez azonban korántsem volt egyszerű. Több akváriumkészítő céget is megkerestem, de a legtöbben meg sem hallgattak, vagy egyenesen azt mondták, kivitelezhetetlen. Végül találtam valakit, aki hajlandó volt legalább meghallgatni. Ott álltunk együtt: az akváriumos szakember, a vízszerelő, a villanyszerelő. Én pedig próbáltam elmagyarázni nekik, mit látok magam előtt: egy szép, letisztult tér, egy egyedi kád, és benne egy baba, aki biztonságban lebeg. Végül megszületett az, amit elképzeltem.
‒ Milyen más újításokat vezettetek még be?
‒ Például a bondingrituálét, amely során anya és baba egymáshoz simulva pihen, miközben finom hangok – tibeti hangtálak, gong – segítik az ellazulást. Ez a csendes tér nemcsak megnyugvást jelent, hanem lehetőséget ad arra is, hogy feldolgozzák a szülés élményét, és lelassuljanak. A legújabb kezdeményezések közé tartozik az a különleges alkalom is, ahol az anya és gyermeke egyszerre kap figyelmet. Ez valójában egy közös érintésen alapuló rituálé. Miközben az anya egy mélyen ellazító, olajos masszázsban részesül, a babáját egy terapeuta gondozza – így egymás jelenlétében mindketten megélhetik a pihenést és a biztonságot. A személyes foglalkozások mellett pedig online kurzusokon keresztül is támogatjuk az anyákat. Így azok is hozzáférhetnek a babamasszázshoz, akiknek nem áll módjában eljönni hozzánk.
(© Forrás: shantala.sk)
– Hogyan született meg benned a terv, hogy saját termékeket is létrehozz a Shantalán belül?
– Már régóta kerestem olyan ruhákat a babáknak, amelyek természetes anyagokból készülnek, és valódi igényeket elégítenek ki. Elkezdtem hát gondolkodni, mire van igazán szüksége egy kisbabának. Például, hogy az öltöztetés ne egy gonddal, sírással teli helyzet legyen, és az anya számára is egyszerűbbé váljanak ezek a mindennapi pillanatok. Így született meg a kisbabák számára tervezett Shantala-kimonó. A szerb divattervező, Maja Božović közreműködésével készült. A kimonó légies, kényelmes és praktikus. Könnyű a babákra adni, nem korlátozzák őket a mozgásban, és nem növik ki egykettőre úgy, mint a hagyományos rugdalózókat.
– Mit üzennél annak a nőnek, aki éppen most készül az anyaságra, és talán tele van kérdésekkel vagy félelmekkel?
– Azt, hogy higgyen önmagában. Hogy képes rá, és nem kell tökéletesnek lennie. Elég, ha jelen van. A babája nem egy feladat, hanem egy csoda, és próbáljon igazán megélni minden közös pillanatot. Mert az idő gyorsan telik, és ezek a percek soha nem térnek vissza. Amennyiben úgy érzi, segítségre van szüksége, mi itt vagyunk és szeretettel várjuk.
Varga Gyökeres Andrea
