nevelés

„Három ötös van itt egymás után” – mondom a tizenhárom éves fiamnak, amikor hosszú idő után belenézek az elektronikus ellenőrzőkönyvébe. A fiam azonban máris kész a válasszal: „Nyugi, muter! Ki fogom javítani” – mondja anélkül, hogy felpillantana a mobiljából.

A mai divatos lakás seszínű, bézs vagy szürke. Gyönyörű otthonok születnek ezekkel a semleges és előkelőséget – csöndes luxust – sugalló színekkel. De mi van, ha megszületik a gyerek, akinek színes játékai lesznek, s azok bezavarnak a „színben tartott” lakás képébe?

Sokáig azt tartották, hogy minden a neveléstől és a családtól függ. Aki viszont nevelt már gyermeket, az tudja, hogy ez nem egészen igaz. Hiszen egyik gyerek hasonlít természetében a szüleire, a másik pedig annyira különbözik, mintha egyenesen egy másik bolygóról származna.

A tökéletes anya sose kiabál a gyerekével. A tökéletes anya órákig játszik vele, takarít, főz, mos és vasal, miközben haja belőve, dereka karcsú. Ilyennek képzeljük a tökéletes anyát. Sajnos, a legtöbb gyereknek pechje van – a sors nem ilyen tökéletes anyát adott neki.