Ritkán képzeljük bele magunkat igazán a gyerekek helyébe. Számukra még nem értelmezhető a jó és a rossz fogalma. Pláne nincs „házasság" meg „válás", csak apa van és anya, akiktől ők lettek, és ez a lényegét tekintve megváltoztathatatlan.
Mire van a legnagyobb szükségük a mai gyerekeknek? A szülőre. Milyen szülőre? – kérdezhetnénk, hiszen ma, a „kváziszülőségek” és sorozatházasságok korában a gyereknek sokszor több szülője is van. S néha egy se igazán.
A mai gyerekeket irigyelni lehet. Mennyivel több jut nekik mindenből, mint a szüleiknek! És itt főleg a tabletre, a bionarancsra vagy az angol nyelvű óvodára gondolunk.
Eszünkbe ne jusson lemondani a csak ránk jellemző szokásokról, legyenek bármilyen furcsák! Inkább a családi ékszereknek kijáró tisztelettel őrizzük őket!
Elég csak felemelni a tekintetünket a mobilunkból (na, ez az), körülnézni, és máris látjuk, hogy hogyan élünk. Szállj fel egy tömegközlekedési eszközre – tízből kilenc ember a mobiljába mélyed.
Az anyák egyformák mindenütt a világon: nagyon szeretik összehasonlítgatni gyermeküket a többi gyerekkel. Titokban azt remélik, hogy az övék lesz a legkülönb az összes között.
"Ez az egész angyal- és Jézuska-dolog csak jelkép - nem hazugság, csak jelkép, az egymás iránti szereteté, amely arra késztet bennünket, hogy ajándékot adjunk egymásnak."