Felnőttkorunkig, sőt még a szülők halála után is kísérthetnek azok az elvárások, amelyeket velünk szemben támasztottak. Vajon kell-e teljesíteni ezeket a kívánságokat, vagy eljön az az idő, amikor félre kell tennünk őket?
Pénzt kérnek kölcsön, becsapják őket, mert hiszékenyek, túl sokat isznak (!), veszélyesek, ha volánhoz ülnek… Nem a serdülőkről van szó, hanem a mi hetven-nyolcvan éves szüleinkről. Mit tehetünk?
Varázspallót és minden drága pénzen vesztegetett csodát a gyerekeink lába elé rakunk! A hároméves mondja meg, hogy anyuci bemehet-e az üzletbe... A világ...
Ne hallj, ne láss, ne szólj! Az egymás mellett ülő három majmocska jutott eszembe a következő történetről. Legjobb hallgatni, bedugni a fejünket a homokba. De vajon mit lehet elérni hallgatással?