Senki sem ismeri annyira a gyermeket, mint a saját szülei. A szülői szeretet, figyelem és gondoskodás egy életre szól, tehát a szülői szerep egyszeri és megismételhetetlen. Ez a szerep azonban az élet folyamán sokat változik.
Híres szülők gyerekének lenni olyannak tűnhet, mint megnyerni a lottót. Csupa csillogás, fényűzés és végtelen lehetőségek. A valóság azonban nem idilli: a sztárcsemeték folyamatos médiafigyelem alatt nőnek fel, magánéletük és gyermekkoruk a kamerák előtt zajlik.
Felnőttkorunkig, sőt még a szülők halála után is kísérthetnek azok az elvárások, amelyeket velünk szemben támasztottak. Vajon kell-e teljesíteni ezeket a kívánságokat, vagy eljön az az idő, amikor félre kell tennünk őket?
Pénzt kérnek kölcsön, becsapják őket, mert hiszékenyek, túl sokat isznak (!), veszélyesek, ha volánhoz ülnek… Nem a serdülőkről van szó, hanem a mi hetven-nyolcvan éves szüleinkről. Mit tehetünk?
Varázspallót és minden drága pénzen vesztegetett csodát a gyerekeink lába elé rakunk! A hároméves mondja meg, hogy anyuci bemehet-e az üzletbe... A világ...
Lelki szemeink előtt ott a kép, ahogy a kedvesünk bemutat minket a szüleinek, akik mosolyogva fogadnak, ölelgetnek, és rögtön a szívükbe zárnak. Álmok, álmok, édes álmok!
"Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék."