nevelés

Minden hétre jut egy öngyilkos tinédzser vagy egy diáktársait bántalmazó tanuló. A felelősséget mint forró krumplit dobáljuk egymás kezébe.

A mai gyerekek már kétévesen jobban kezelik a távirányítót, mint nagyszüleik sokat tapasztalt generációja. Nagy az öröm, csak egy-egy (utálatos) ünneprontó rokon sóhajt fel csendben: – Te jó ég, mi lesz ennek a vége!

Sok évvel ezelőtt Berlinben tátott szájjal néztük, ahogy a fiatal lányok egymás szájára adják a puszikat. Mi, lányok, pfujoltunk, a fiúknak meg csurgott a nyála...

Törvényszerű, hogy gyerekeink ugyanazokat a hibákat kövessék el, amelyeket mi? Hogyan lehet kitörölni a belénk ivódott mintát?