Sok évvel ezelőtt Berlinben tátott szájjal néztük, ahogy a fiatal lányok egymás szájára adják a puszikat. Mi, lányok, pfujoltunk, a fiúknak meg csurgott a nyála...
Aztán kiderült, nem csupán a barátnők csókolják egymást szájon, hanem a német gyerek-szülő kapcsolatban is szokványosnak számít ez a fajta köszönés. Értetlenül álltunk, ugyanis nálunk otthon ez egyáltalán nem volt szokásban. Később kiderült: dehogyisnem. Csak nekem meg a barátnőimnek volt fura, mert amúgy sok szülő osztogatja a szájrapuszikat.
(© Champagne Victoria Photography)
Egészen mostanáig nem különösebben foglalkoztatott a dolog, de múlt héten a tőlünk három utcára lakó fiatal anyuka szintén a kétéves gyermeke szájára nyomta a puszit. A barátnőm grimaszolni kezdett, és körülbelül úgy nyugtázta a dolgot, mint mi anno a berlini lányok pusziját. Akkor hogy is van ez? Normális, ha a gyerek szájára adjuk a puszit?
Celebpuszik
Volt idő, amikor Victoria és David Beckham miatt lázadt fel az internet népe, ugyanis olyan fotókat posztoltak, ahol a gyerekeiknek szájrapuszit adnak. Rögtön cikizni kezdték őket. Persze, két táborra oszlott a nagyérdemű: akadtak, akik védték őket, mondván, nincs abban semmi abnormális, ha a gyerekünknek a szájára nyomjuk a szeretet, a gondoskodás és a törődés jelét. Ám a legtöbben ujjal mutogattak rájuk...
Akik ellenzik a szájrapuszit, azok szerint a csók az intimitás jele, és a gyerekben zavart kelthet. Pláne 5-6 évesen, amikor a gyerek elkezdi felfedezni saját testét.
Azt állítják, hogy a szájrapuszival a gyerek pszichofejlődését is befolyásolja a szülő, s egyáltalán nem mindegy, hogy a gyerek hogyan nyilvánul meg utána a közösségben, például az óvodában (ott is szájrapuszit fog osztogatni?). Továbbá ha a gyereket rászoktatjuk a szájrapuszira, akkor felmerül, hogy mikor szoktatjuk le róla? Leszoktatjuk-e egyáltalán? Ugyanis sok apuka és anyuka a mai napig a felnőtt gyerek szájára adja a puszit: ami zavaró lehet, főleg ha megjelenik az első udvarló, barátnő...
A pszichológusok szerint
Véleményük szerint nincs azzal probléma, ha a gyereknek nem az arcára, hanem a szájára nyomjuk a kis puszikákat. Miért is lenne ez baj? – kérdezték megrökönyödve. Hiszen aki gyerekkorától ehhez van szokva, annak egyáltalán nem lesz neki se furcsa, se tolakodó egy kedves szájrapuszi, és a lelki fejlődésében nem fogja gátolni. A szülő, aki szájon csókolja gyermekét, nem szexuális szándékkal teszi, így a gyerekben nem indul el zavar.
Továbbá a gyermeket egészen kicsi korától ölelgetjük, puszilgatjuk, fürdetjük. Ennek nyomán az a kérdés is felmerülhet: ha egy szülő együtt alszik vagy fürdik a csemetéjével (aki már több mint 1 éves), az nem kelthet-e a gyerekben ugyanolyan vagy nagyobb zavart, mint a szájra adott puszi?
Mit tegyünk?
Először is hagyjunk fel az ítélkezéssel! Ezt követően pedig tudatosítsuk, hogy minden gyermek más. Van, amelyik igényli az állandó közelséget, a puszikat, de olyan is van, aki egyértelműen a szülő tudtára adja, hogy nem kér a szájrapuszikból. Arra azért ügyeljünk, hogy manapság rendkívül korán érnek a gyerekek (az akceleráció felgyorsult: az új generáció kicsit mindig érettebb, mint az előző). A pubertáskor már 7 éves korban megjelenik, s ekkor már illene egyedül fürdenie és aludnia a csemetének, s talán azt is meg kellene tanulnia, hogy a szájrapuszi anya és apa közt nem ugyanaz, mint gyerek és szülő közt... Vagy? Van más vélemény?
