Egyre gyakoribb, hogy a gyermekek rossz apai mintát követve nőnek fel.
A témáról Bedő Imre (49, Budapest) közgazdásszal, a Férfiak Klubja alapítójával beszélgettünk.
(© Gemmy Woud-Binnendijk)
– Milyen hatással van a fiatal fiúk életére az apa hiánya? Hova tűnt József a családból?
– Évszázadokon keresztül volt egy uralkodó minta, hogy a fiúk ugyanazt csinálták, amit az apjuk, miáltal sok időt is töltöttek együtt. Persze megesett, hogy az apa elment katonának vagy idő előtt elhunyt, de ilyenkor ott volt a nagyapa. A lényeg, hogy nemzedékről nemzedékre öröklődött a példa, s egy hősi halált halt apa emléke is olyan erőt adott a következő nemzedéknek, hogy nem tört meg a lendület. A városiasodással mindez megszűnt, a fiúk többnyire már nem követik apjuk példáját. Kérdezhetnénk: mi ezzel a baj? Mivel az apa majdnem kizárólag csak a munkahelyén tevékeny, az általa mutatott minta sokszor csak a munkavállaló mintája. A hangsúly ezzel átkerült a munkahelyi helytállásra, az alkalmazkodásra és a pénzkeresésre. S ezt nemcsak a fiúk, de a lányok is elfogadják, mert azt hiszik, ez a normális. Ilyen egy férfi!
– Olyasmiről, hogy fiúnevelés, ma már alig esik szó. Mit gondol erről?
– Amióta világ a világ, a fiúnevelés célja az volt, hogy a fiatalok megszokjanak egyfajta terhelhetőséget, felelősségteljes férfiak legyenek, akik majd a családjuk élére állhatnak. Ezt a civilizációk kezdete óta célul tűzték ki a közösségek. Persze, faluhelyen tér és idő is rendelkezésre állt hozzá: minden nap be kellett fogni a lovat, menni kellett fát vágni, be kellett hordani a terményt, gondoskodni kellett az állatokról. Én Erdélyből származom, a mi nagyapáink még így éltek. Voltak kötelességek, melyek kötelezték a fiúkat, a munkára pedig szoktatták őket, nem nevelték. Nevelni olyasmire kell, amit majd egyedül kell csinálnia a fiúnak. Józsefeket kizárólag nevelés útján lehet formálni. Régen arra nevelték a fiúkat, hogy a család élére tudjanak majd állni, a nővel együtt tudjanak működni, s ezt a szövetséget meg tudják tartani.
Több évszázadon át az állt a fiúnevelés középpontjában, hogy a fiatalokból felelős férfiak és apák legyenek, akik képesek lesznek családjuk élére állni. Ma viszont az iskolarendszer arra képezi a fiatalokat, hogyan legyenek jó munkavállalók.
– Mi a fő célja ma a fiúnevelésnek, ha egyáltalán beszélhetünk még ilyenről?
– A nevelésnek ma egyáltalán nem célja, hogy a fiúkból családjuk élére álló férfiak legyenek. Tévedés ne essék: az élre állás nemcsak azt jelenti, hogy a fiú a főnök, hanem hogy a teljes felelősség az övé. Úgy szerez nőt magának, úgy áll bele a feladatokba, hogy a családi siker mind-mind az ő személyes felelőssége. Mert a legeslegnagyobb kiteljesedési lehetősége egy férfinak az, ha családot vagy életet hagy maga után. Ezt a gondolkodást pedig tudatosan vissza kell ültetni a fiúk fejébe, mert ha tíz éven belül nem visszük vissza a férfiakat a családokba, akkor a nők is elhagyják a családi fészket. Ennek vagyunk manapság a tanúi.
– Ez valóban bekövetkezhet? Darabjaira hullik a család?
– Tíz év múlva a mai tizenötösök huszonötösök lesznek – és a huszonötösök harmincötösök. S már most úgy vélekednek a lányok, hogy minek nekik gyerek, ha úgy sincs olyan férfi, akivel fel lehetne nevelni... Ha pedig nincs gyerek, több idejük lesz karriert építeni, több pénzt kereshetnek, és a testük felett is szabadabban rendelkezhetnek. Miközben a családok zömében azért tudtak megmaradni, mert a nőkben benne élt az ősi vágy, hogy ők szeretnének gyereket. Az egésznek az a kulcsa, hogy a férfiakat visszahelyezzük a felelősségkörükbe – még azelőtt, mielőtt a nők feladják. Fontos, hogy a férfi magától is tudja: az élet továbbadása az egyik legcsodálatosabb dolog, ám ehhez nő kell és család.
Bedő Imre (© Dömötör Csaba / csalad.hu)
– S hogy lehetne ezt elérni a fiúknál?
– Minden erőnkkel arra kell oktatni őket, hogy a család az első. A fiúkat meg kell tanítani az otthoni házimunkára, hogy ki tudják venni a részüket a lehető legtöbb feladatból. Tudatosítaniuk kell, hogy családot alapítani felelősség. Viszont itt van a kutya elásva: ha éjjel-nappal erre oktatnánk őket, akkor is csak a minimumot érhetjük el. Ahogy már említettem, ma az egész iskolarendszer a munkahelyi helytállásra oktatja a gyerekeket. S a munkahelyek is arra törekednek különféle módszerekkel, hogy a férfiak a munkát és a pénzt helyezzék előtérbe.
– Mi a helyzet azokkal a fiúkkal, akik anya mellett, apa nélkül nőnek fel? Mibe kapaszkodhatnak ők, hogyan tudnak elindulni a férfivá válás útján?
– Ez is a fejben dől el: el kell indulni az úton, s minél több olyan tartalomba belekapaszkodni, ami kialakíthat bennük egy férfiképet. Van egy közmondás, mely szerint egy gyermek neveléséhez egy egész falu szükséges. Mert sosem volt elég pusztán az apai és az anyai minta. Régen egy falusi közösségben a gyermek rengeteget tapasztalt, több karaktert látott, több élethelyzetet, érzelmet, mint bárhol máshol. Ám sajnos ezt a fajta mozaikot ma már csak mesterségesen lehet összerakni, hisz egyre csökken a közösségek szerepe. Épp ezért fontos, hogy a fiúk keressék a férfias férfiak társaságát, tanuljanak és tapasztaljanak! Vagy épp olvassanak minél több klasszikus irodalmat, hogy kialakulhasson bennük egy férfikép.
Nem utolsósorban pedig: beszéljenek az idősekkel, kérdezzék őket az élet dolgairól, hallgassák a becsület és a tisztesség történeteit. S mikor már el tudják képzelni, hogy milyen férfiak akarnak lenni, ott lesz egy kép, amelyhez közelíthetnek. Ám ezt csak céltudatos munkával érhetik el. Igazából tudatosítaniuk kell, hogy ezen áll vagy bukik a boldogságuk.
– S miért olyan fontos ez a férfikép, hogy mindennek felette áll?
– A világ boldogtalanságának 90 százaléka a magánéletben van. Ha összeadjuk a világ összes boldogtalanságát, akkor kiderül: nem a munkahelyeken, nem is az iskolákban, hanem otthon kell keresni a forrást. Van-e hova hazamenni, vár-e bennünket valaki? Mennyire bízunk meg egymásban, milyen a hangulat, ki neveli a gyermekeket? Van-e értelme az erőfeszítéseinknek, melyeket a világban teszünk, s azoknak otthon milyen értelmet tudunk adni? Az egyensúly a férfi életének ütőere: ahhoz, hogy jól teljesítsen, fontos, hogy egy nő elfogadja és értékelje őt férfiként, s hogy ő saját magára is így nézhessen.
– A lányok esetében mivel jár, ha nincs az életükben egy megfelelő apakép?
– A lányoknál legalább olyan fontos az apa, mint a fiúknál. Apa elvár, dicsér és csodál. Úgy válik egy lány egészséges felnőtté, ha apja csillogó szeme rajta van, és megerősíti. Egy nő önbecsülését és önbizalmát az apai visszajelzés alapozza meg. Erkölcsi normák tekintetében is az apai minta a meghatározó. Azt mondják, hogy aki hajlamos az önsanyargató életmódra, annak anyaszeretet-hiánya volt, aki viszont kéjsóvár, ledér életet él, annak az apai szeretet hiányzott. Tehát elsősorban az apa az, aki a lányával érezteti, mit is jelent a női méltóság. A párválasztás során az apa nélkül felnőtt lánynak semmilyen kapaszkodója nincsen, míg fordított esetben többnyire az apjához hasonló férfit választ. Nem biztos persze, hogy jól jár, ha tényleg csak egy munkahelyen teljesítő apa képe van előtte. Előbb-utóbb, főleg a gyermekek születése után felvetődik benne a kérdés: miben társ a férfi és miben nem? S hiába járt az anyja is hasonló cipőben – egyre gyengébbek a nemzedékek. Így aztán a lánynak nem lesz akkora a tűrőképessége, és szétesik a család.
– Válságban élünk. Milyen példát kell nyújtania egy apának a nehéz időkben?
– Az apa hajóskapitány, aki minden körülmények között révbe vezényli a hajót. Stabilitást nyújt, irányt mutat, és megőrzi a lélekjelenlétét. S bizony vannak helyzetek, amikor képesnek kell lenni halasztani, nem kimutatni az érzelmeket. Egy szorult helyzetben, amikor mindenki fél, egy rettegő apa képe – kis túlzással – a véget jelentheti. Később persze majd foglalkozhat a démonjaival, s fel is kell dolgoznia a szorongását, hogy ne rekedjen meg benne.
– Maradva az iménti példánál: mi nehezítheti meg ma egy hajóskapitány dolgát?
– Ha megnézzük a mostani válságot: nem tudni, mikor lesz vége. Hosszú időre kell felkészülnünk. Közben fogytán az energiánk, és egyre fáradunk. Egy rendes férfi ilyenkor tudatosítja, hogy a hosszútávfutás más műfaj, mint a sprint. Hosszú távon kell tartani a lelket a többiekben, miközben ő sem tudja, mi fog történni. A legtöbb, amit az apák és a férfiak tehetnek: igyekeznek növelni az önbizalmukat. Azt pedig csak úgy növelhetik meg, ha az előttük álló feladatokat sorban megoldják. Oda kell figyelni magukra is, a testi-lelki egészségükre, hogy képesek legyenek állhatatosan állni a sarat. Tehát feküdjenek le időben, és pihenjék ki magukat; figyeljenek oda az étkezésre, szedjenek vitaminokat, erősítsék magukat. Fontos még, hogy akárcsak a hajóskapitány, úgy a családapa is mindenki javában gondolkodik. Hiszen a kapitánynak nemcsak az a dolga, hogy tekerje a kormányt. Ha útközben zendülés támad a legénység körében, akkor az nem lesz jó; épp ezért törődnie kell a többiek gondjaival és lelkivilágával is. Valahogy úgy kell az utat összehangolni, hogy mindenkinek jó legyen.
