Angliában az 1800-as években jelent meg nagyobb számban a hortenzia. Az első példányok Amerikából érkezhettek – ez a cserjés hortenzia lehetett, sok apró fehér virággal. A hortenzia színe sokáig a fehér volt.
Nem véletlen, hogy kedvelt dísznövénnyé avanzsált az általunk csak vad hortenziának nevezett cserjés hortenzia, a Hydrangea arborescens. Észak-Amerikából származik, onnan, ahol kemény telek vannak, ezért télálló. Hatalmas fehér gömbvirágairól ismert, ezek nyár közepén jelennek meg, és hosszan díszítenek – mi itthon a megfelelő pillanatban levágunk belőlük egy csokorra valót, és télre bedíszítjük velük a vázákat.
Népszerű közülük az Annabelle, mely látványos megjelenésével belopta magát a kertbarátok szívébe. Virágszíne stabilan fehér marad, mert nem érzékeny a talaj pH-értékére. Magyarán, nem kell neki savanyú talaj (ez a legjobb benne!). Olyan helyen érzi jól magát, ahol a napfény és árnyék váltakozik egymással a nap folyamán.
Képes megváltoztatni a színét
A hortenzia egy igazi illuzionista, képes színeváltozásra: lehet kék, de akár rózsaszín is. Görög neve hydrangea, ami vizeskorsót jelent. Ha ájultan találjuk a hőségtől, elég ráönteni egy vödör vizet (a legjobb esővizet). Titka a sok víz és félárnyék, ha ez megvan, hatalmas viráglabdákat hoz. A hortenzia termesztése türelemre tanít, arra, hogy mindennek kivárjuk az idejét...
Wilfrid de Glehn angol impresszionista festő képe egy kék kabátról és a kék hortenziáról (1887). Tizenhét éves volt, amikor ezt a képet festette!
Még mindig az Annabelle
Nálunk otthon sövényként szolgál – itt a képen már zölden virágzik. Szárításra ezek a zöldes fejek alkalmasak, nem szabad megvárni, hogy kifehéredjenek. Virágbugáját télen, az elvirágzása után is megőrzi, így hosszan, a hideg hónapok folyamán is díszíti a kertet, s elég csak tavasszal megmetszeni. A kényelmes romantikát képviseli, mert a kissé meszes talajban is meseszépen virágzik.
Kedvenc Annabellünk, májusban fotóztuk még virágzás előtt. Dömötör Ede képe.
Vigyázz a metszéssel!
Az Annabellel ellentétben a kerti hortenziát (Hortenzia macrophylla) vagy épp a japán hortenziát ősszel kell megmetszeni, mert a tél beálltáig kialakulnak náluk a virágrügyek – ezekből nyílik aztán a következő évben a virág. Ha tavasszal metszenénk meg ezeket a fajtákat, nem virágoznának, mert a metszéssel a virágrügyeket is eltávolítanánk.
A hortenzia az árnyékos, fák közeli helyen érzi jól magát. A fák gyökérkonkurenciáját mégsem tűri, ezért kellő távolságra ültessük, ahol inkább csak a fakorona árnyékát élvezheti.
Tudnivaló, hogy az állóvizet egyetlen hortenzia sem szereti, gyökérrothadást okoz nála.
A bugás hortenzia, a Hydrangea paniculata kúp alakú virágzatáról ismert, zöldesfehér bugái őszre rózsaszínbe fordulnak. Fagytűrő, de jól bírja a napos helyeket is.
Hogyan került a hortenzia Európába?
Japán hosszú időn keresztül elzárkózott a külföldiek elől, így a különleges növényekhez is lehetetlen volt hozzájutni. A hortenzia azonban annyira értékesnek számított, hogy a botanikusok mindent megtettek azért, hogy Európába juttassák. A 18. század végén egy európai növénygyűjtő Nagaszaki környékén próbált meg ritka növényekre szert tenni.
A hortenziát más növények közé rejtette, és más néven tüntette fel, hogy kijátssza az ellenőrzéseket. Később Philipp Franz von Siebold német orvos és kutató is fontos szerepet játszott abban, hogy a hortenzia ismertté váljon Európában. Japánban végzett munkája során számos különleges növényt gyűjtött össze. Neki köszönhetően kezdett el terjedni a hortenzia az európai kertekben.
A bugás hortenzia kedvelt asztaldísz.
