Július és augusztus szerelemmel teli hónapok – a kikapcsolódás, a romantika és a fülledt erotika időszaka. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen ilyenkor engedünk fel, és pihenjük ki a munkával teli hétköznapok fáradalmait.
Egész évben arra várunk, hogy szabadságra menjünk, nyár legyen, amikor tűző napsugaras nappalok és holdfényes, csillagos éjszakák váltják egymást. Naphosszat heverészhetünk a tengerpart forró fövenyén, az enyhe éjszaka pedig kalandra csábít. Ilyenkor másként élhetünk, mint az év többi hónapjában, többet engedhetünk meg magunknak, lazíthatunk, ismerkedhetünk és – kötelezettségek nélkül – szeretkezhetünk.
Itt a nyár, érezzük jól magunkat! Zene, tánc, ismerkedés, vidámság – ne hagyjuk ki az élet eme örömeit! Ám legtöbbször kellemesebb emlék marad egy ártatlan flört, mint egy szexkaland – bármennyire is következmények nélkülinek tűnik első pillantásra. Persze semmi új a nap alatt, az ember mindig is vágyott a szerelemre. A fürdővárosokba utazó „betegek” nemcsak a gyógyvízzel kúrálták magukat. A szerelem éppúgy hozzájárult a felépülésükhöz – ha nem még jobban. A lovagkor vitézei a világot járták, hogy időnként meg-megálljanak egy-egy várúrnő portáján, s egy időre helyettesítsék a hadjáratokban hősködő férjeket, vagy támaszt nyújtsanak a hajadonoknak.
Na de térjünk vissza a jelenbe, a szerelem hónapjaihoz! Az üdülőhelyeken üdén virít a színes virágkavalkád, a partokon morajlik a tenger, habos hullámai maguk közé csábítják a felhevült testeket. A sós víz illata betölti a levegőt, hatalmas dinnyék és mézédes gyümölcsök csalogatják a turistákat, koktélok, jóképű olasz, spanyol, görög és horvát férfiak, valamint csinos nők várnak az ismerkedésre.
Langymeleg levegő, sejtelmes holdfény, lombok alatt megbúvó kerthelyiség, vérpezsdítő zene és tánc, szexis ruhák, meztelen bőrfelületek, bódító koktélok… Hű! Máris jólesően bizsereg a hátunk, pezseg a vérünk. Mintha minden kalandra sarkallná a párkeresőket! A kimerítő munkában és a hideg télben megfáradt testek és lelkek ellenállhatatlanul sodródnak egymás felé. Készülődik a szerelem. Vagy az egy-két éjszakára szóló kaland. Egyeseknek csalódás és tévedés, másoknak életre szóló, csodálatos emlék.
A barna Bea és a szőke Kati kiskoruk óta jó barátnők. Amikor Bea eljegyezte magát, a két barátnő megbeszélte, hogy együtt töltik az utolsó „szabad” nyarukat. Mindketten tudták: ez lesz a leánybúcsújuk.
– Kati azt mondta, hülyeség, hogy eddig csak egy fiú volt az életemben, a vőlegényem – meséli Bea. – „Nem tudsz az életről semmit, és ha bekötik a fejed, akkor minden kalandtól elbúcsúzhatsz” – biztatott. Ő már csak tudta, hiszen értett a férfiakhoz. Nekivágtunk hát az útnak – ketten. Az olasz tengerpartra mentünk. Már az első napon felfigyeltünk két szép testű latin férfira, akik nem messze tőlünk vertek tanyát. Amikor úszni mentünk, követtek bennünket, amikor pedig be akartuk kenni egymást napozókrémmel, előzékenyen felajánlották a segítségüket.
–Hamar összeismerkedtünk. Igaz, csak néhány olasz szót tudtunk, de a nyelv nem jelentett akadályt. Kitűnően megértettük egymást szavak nélkül is. A fiúk nem voltak erőszakosak, sőt olyan kedvesek, figyelmesek és udvariasak voltak velünk, amilyenek az itthoni fiúk sosem lesznek. Másnap is találkoztunk a strandon, és az estét már együtt töltöttük egy bárban. Forró pillantásaik mindent elárultak, mi pedig Katival hagytuk, hogy elvarázsoljanak bennünket. Azután együtt töltöttük a nappalokat és az éjszakákat is. Soha nem felejtem el a szenvedélyes szeretkezéseket azzal az olasz fiúval. Azóta sem volt olyan élményben részem. A férjem persze nem tud semmiről, de én sem tudom, hogyan telt az ő legénybúcsúja. Annyi viszont bizonyos, hogy az olasz fiú képességei messze meghaladják az ő erotikus tudományát.
Jó barátnőm, Enikő története is hasonló.
– A férjemről már azelőtt tudtam, hogy nagy nőcsábász, mielőtt még járni kezdtünk volna egymással – emlékszik vissza lánykorára. – Én viszont szűz voltam. Sokáig ostromolt, hogy legyek már az övé, de ellenálltam, mert szégyelltem, hogy még nem voltam fiúval. Nem akartam, hogy azt higgye, nem kellettem senkinek. El is határoztam, hogy először egy másik férfival „teszem azt meg”. Nyáron Horvátországba mentem társasutazásra. Az utcán sétálva betértem az egyik aranyművesüzletbe. A pultnál egy nagyon jóképű, idősebb pasi, igazi macsó állt.
– Amikor megláttam, rögtön tudtam, éreztem, ezt nem hagyhatom ki. Olyan más volt, mint a leendő férjem: barna szemű, fekete hajú, magas, előzékeny, mosolygós, halk szavú, biztonságot árasztó. Másnap megint bementem a boltba, és már ismerősként üdvözölt. Az ismerkedéshez nem kellett sok beszéd, kicsit értettem is a nyelvet, és megegyeztünk, hogy este találkozunk a strandon. Már az első este az övé lettem. Egy kicsit talán csodálkozott, amikor megtudta, hogy szűz voltam. Egész héten vele töltöttem az éjszakáimat. Azt a figyelmességet, odaadást, szerelmi tudást, amelyet tőle kaptam, azóta sem tapasztaltam meg, pedig a férjem igen büszke a teljesítményére.
A nyári kalandot illetően az emberek két nagy táborra szakadnak, és mindkét tábor makacsul ragaszkodik a maga igazához. Az egyik csoport tagjai elvből soha nem bocsátkoznak könnyelmű kapcsolatba. Ők az óvatosak, akik nem szeretnék megégetni magukat.
A másik csoport tagjait az állandó kalandvágy élteti, imádnak tetszeni és flörtölni. Gond nélkül ugranak fejest a mámorító szenvedélyek kellős közepébe! Aztán csodálkoznak, miért vérzik állandóan a szívük. Kinek van igaza? Erre a kérdésre valószínűleg soha nem találunk kielégítő választ. Az biztos, hogy manapság egyre nagyobb divat a „tengerparti szerelem”. Sokan nem is titkolják ebbéli szándékukat, amikor nyaralni mennek. Ha egy nő vagy egy férfi egyedül utazik el valamilyen varázslatos, egzotikus tájra, akkor szinte biztosak lehetünk abban, hogy nem zárkózik el a flörtölés elől. Sőt, vélhetően éppen egy fergeteges kaland kedvéért utazott el.
Mindenesetre, mielőtt valaki belebonyolódna egy nyári szerelembe, nem árt tisztázni egy-két kérdést. Például azt, hogy a futó kaland nem egyenlő az egyéjszakás kalanddal. Az egyéjszakás kaland tulajdonképpen egy szexuális játszma, különösebb romantikus érzelmek nélkül. A nők többsége számára pedig kellemetlen tapasztalattal zárulhat. A nők ugyanis elvárják, hogy a férfi újra jelentkezzen. Ha ez nem történik meg – márpedig szinte soha nem történik meg –, lelki törést jelenthet számukra, mert úgy érzik, „csak arra” kellettek. Ilyenkor a nőiességükön esik csorba.
Természetesen a nőn is múlik, hajlandó-e egy éjszakára ágyba bújni egy ismeretlennel. Az is igaz, hogy a tapasztalatlanabb lányok és nők sem tudják mindig helyesen felmérni, hogy a férfi kedvessége egy vagy több éjszakára szól-e. Ha már áldozatul estek egy pimasz macsónak, vigaszul gondoljanak arra, hogy már első pillantásra kívánatosnak találta önöket!
Egészen mást jelent a futó kaland. Kölcsönös szimpátiából, flörtből és incselkedésből kialakuló vonzalom, amely nem torkollik azonnal szexbe. Csak másnap vagy harmadnap. Az érzelmek hirtelen, hihetetlen intenzitással törnek ránk, a szex pedig sokkal szenvedélyesebb, mint azelőtt bármikor. Mindezért pedig egyedül a nyarat okolhatjuk! A napsütéstől ugyanis eleve jobb a kedvünk. A nyári szabadság alatt kipihentek, jókedvűek vagyunk. Hirtelen úgy érezzük, megfiatalodtunk, és minden, valamint mindenki iránt nyitottabbá válunk.
Lakóhelyünktől távol vagyunk, így aztán személytelenebbül próbálhatjuk ki magunkat más szerepekben. Például a szenvedélyes szeretőében. És ha elég ügyesek vagyunk, nyári kalandunk kellemes emlék marad.
Hogyan legyünk „eléggé ügyesek”?
Elsősorban lazítsunk, és arra figyeljünk, ami történik velünk. Az élményeket próbáljuk meg átélni a maguk teljes intenzitásával. Ne gyötörjük magunkat lelkiismeret-furdalással és a belénk vert régi tanításokkal. Élvezzük ki teljes egészében nőiességünket! Kalandunk jelszava legyen az „itt és most”, ne gondoljunk a holnapra. Ne felejtsük: amit átéltünk, az csak a miénk. Az emlékeinket pedig nem veheti el tőlünk senki!
Másodsorban tisztában kell lennünk azzal, hogy a mellettünk álló görög isten valószínűleg nem vezet minket oltár elé, és nem lesz jövendő gyermekeink apja.
Egy hét alatt – bármilyen csodálatos lelki élményekkel gazdagodunk is – nem szövődhet valódi szerelem. A valódi szerelemben ugyanis a felek ismerik egymás igazi arcát, jó és rossz tulajdonságait. Egy ilyen kaland alkalmával pedig nem tudhatjuk, partnerünk valójában kicsoda-micsoda: talán családos ember, talán turista lányokra szakosodott szépfiú. Ha a jövőben mégsem tudjuk elfelejteni kis kalandocskánkat, és szerelmesek lettünk, akkor se zaklassuk a férfit. Ne telefonálgassunk, ne csapjunk fel magándetektívnek. Ezt véssük jól az eszünkbe, hacsak nem akarunk megalázó helyzetekbe kerülni.
Ne vádoljuk a férfit azzal, hogy „sosem éreztél irántam semmit”. Elképzelhető ugyanis, hogy a gyönyörű pillanatokat éppúgy átélte, mint mi. Csak ő nem egy komoly, hosszú távú kapcsolat kezdeteként fogta fel a dolgot. Kár ezen filozofálni: örüljünk annak, hogy volt elég bátorságunk ahhoz, hogy „begyűjtsünk” egy-két szép emléket.
